A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

3.rész

- Ezt nem hiszem el! - kiáltom csak úgy magamnak, amikor felébredve az órára nézek és látom, hogy 20 perc múlva már az egyetemnél kellene lennem. Kapkodva kikászálódok az ágyból, magamra kapok valami ruhát, kezembe veszem a táskámát, valamint egy dobozos kávét és már csukom is az ajtót. Úgy néhezek ki, mint egy zombi, de jelenleg nem érdekel. Nem akarok rögtön az első nap elkésni az egyetemről. A táskában kotorászva kezembe akad egy mentolos rágó. Nem egyenértékű a fogmosással, de megteszi. Már csak pár métert kell megtennem a buszmegállóig, amikor elhúz mellettem a járat.
-Hát ez nagyon nem az én napom. - motyogom, majd szinte kocogva elindulok a legrövidebb úton a campus felé. Séta közben még a hajamat is sikerül nagyjából helyére simítanom, így már kezdhetek emberi formát ölteni. Nagy nehezen már a kávémat is sikerülne kibontani, amikor hirtelen egy erős akadályba ütközöm és elkezdek hátrafelé esni, az innivalót kezemből kiejtve.
-A fenébe, hogy lehetek ilyen szerencsétlen! - mondom, mikor sikerül megtalálnom az egyensúlyomat.
-Hogy mit mondtál? - hallom a kérdést németül. Eddig fel se néztem, hogy mégis mibe vagy inkább kibe ütköztem bele.
-Hm? - nézek fel, majd végigmérem az előttem álló fiút. Igazán jóképű ezzel a barna… Gondolatmenetemet megszakítja, amikor lenézek pólójára és meglátom a hatalmas világosbarna foltot. - Oh, ne haragudj, nem figyeltem és beléd ütköztem. És még a kávémat is rád öntöttem. - kérek bocsánatot, most már németre váltva.
-Ugyan, semmi gond. De jól vagy? - aggódik.
-Persze, miért ne lennék? - pirulok el.
-Eléggé nagy útközés volt. - nevet kicsit.
-Jól vagyok. Inkább nekem kellene aggódnom… Tönkretettem a felsődet.
-Oh semmiség, a lényeg hogy a pólóm kivételével mindenki megúszta a dolgot. - nevet újra és ezúttal én is csatlakozok - Na de nekem rohannom kell és abból amit láttam, te is késésben lehetsz. - int búcsút, majd továbbindul.
-Lehetne még ennél is rosszabb ez a nap? - teszem fel a költői kérdést - De vajon ki lehetett ez a srác, annyira ismerősnek tűnt…

Az utolsó pillanatban futottam be az épületbe, amikor valaki már éppen elkezdte mondani a mai nap rendjét. Mint kiderült, a beiratkozással fogunk kezdeni, majd utána körbevezetnek minket a campuson. Ennek a hírnek magyon örültem, hiszen előre féltem hogy fogok kiigazodni ezen a hatalmas területen. Gimiben még sokkal könyebb volt, csak egy kisebb épületet kellett kiismerni.
A beiratkozás rész eléggé gyoran haladt, mivel mindenkinek előre ki volt készítve a több kis füzetkéből álló, névre szóló csomagja, amit a szervezőktől kaptunk meg, a nevünk bemondása és egy aláírás után. Miután mindnekinek a kezében voltak a papírok, az előbb is beszélő nő magához ragadta a szót.

-Naszóval, üdvözlöm a kar minden új diákját! Én vagyok a hallgatói önkormányzat egyik vezetője.  Ha otthon átnézitek a kis brosúrákat, látni fogjátok hogy elláttunk titeket egy térképpel az egyetemről, a felvehető órák listájával, egy személyes kóddal, amit lehetőleg senki ne hagyjon el és más hasznos információkkal. Ha bármi kérdésetek lenne, hívjátok a tanulmányi felelősünket, a telefonszámát szintén megtaláljátok a papírok között. Most viszont inkább induljon a túra, útközben majd elmondom a többit.

Nem panaszkodhatok, mert tökéletes útbaigazítást és tájékoztatást kaptunk. Azt nem mondom, hogy holnap nem fogok eltévedni, de mostmár minden sokkal átláthatóbb. A campus "kirándulás" és a beiratkozás után még volt néhány színes program, de nem vártam végig az egészet, így történt, hogy kora délután már hazafelé tartottam.

Összességében nagyon tetszett az egyetem, mint külsőleg, mint belsőleg, az oktatók is kedvesek voltak és maga a közösség is nagyon szimpatikus volt. Alig várom, hogy holnap saját kis csoportomat is megismerhessem.

Este egy kellemes kis vacsora és egy gyors beszélgetés után szüleimmel kényelmesen bevackoltam magam ágyikómba és újabb sorozat maratont tartottam. Mi mást is tehetnék egymagam egy ekkora városban? Senkit sem ismerek, de abban reménykedem, hogy az egyetemen hamar szerzek majd barátokat és egy jó közösséget alkotunk majd és nem lesznek nagy ellentétek, széthúzások.

Arra viszont gondolni sem mertem volna, hogy ilyen hamar újra láthatok majd egy nem túl régi ismeretlen ismerőst.