A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

68.rész

Két héttel később

- Zoe még alszik?
- Igen. - bólogattam. - Este belázasodott, elég későn tudtam csak elaltatni. - És mondd csak, hogy utaztál anya?
- Remekül kislányom, de azért jobban örülök, hogy szilárd talaj van a lábam alatt. - kuncogott. Anya sos bírta igazán a repülést, de értünk ezt az áldozatot is meghozta. Ő lesz most a legnagyobb segítségem, míg Erik távol van. Vőlegényem két hetes edzőtáborba utazott, anya pedig gondolkodás nélkül felajánlotta, hogy segít, amíg a focista távol van. Úgy érzem szükségem is lesz rá. Nagyon jó érzés anyának lenni, de azt hiszem bőven van még mit tanulnom az anyaságról.

- Rántottát csinálok. Kérsz te is? - néztem kíváncsian anyára.
- Mm...igen kérek, köszönöm! - épp a tojásokat törtem fel, amikor a csengő éles hangja hasított az éterbe. - Ez Scarlett lesz. Kinyitnád, anya?
- Csajszi! - robbant be a a szőke lány a konyhába. Mosolyogva öleltem meg. - Jól nézel ki.
- Te sem panaszkodhatsz. Hol hagytad a keresztlányom?
- Anyáéknál van.
- Oh... - szomorodtam el. - Kérsz rántottát?
- Egy egesz disznót is meg bírnék enni. - nevetett.
- Ezt igennek veszem. - kuncogtam. - Pár perc és kész.

- Mmm...ez isteni. - nyammogott jóízűen Scarlett, míg én csak turkáltam az egyébként kedvenc reggeli ételem. Furcsán kezdett kavarogni a gyomrom. - Na, de mesélj! Milyen érzés anyának lenni?
- Egy ilyen angyallal, mint Zoe... - csillantak fel szemeim.

A kislány gondolata mindig bearanyozza a napom, most viszont hamar eltorzult az arcom. A gyomrom felfordult, időm sem volt gondolkodni szám elé kapva kezemet szaladtam a mosdó irányába. Alig ettem valamit, de azt mind kiadtam magamból.

- Kislányom! Minden rendben? - kopogtatott anya az ajtón.
- Igen anya. Minden rendben. Mindjárt megyek. - nagy levegőt véve álltam fel a padlóról, majd arcot mosva próbáltam embert varázsolni magamból.

- Minden rendben, kislányom? - anya aggódó tekintettel nézett rám.
- Persze, csak elrontottam a gyomrom. Biztos romlott volt a tojás. - legyintettem.
- Ennek a tojásnak semmi baja.
- Múltkor Erik tusfürdője, most meg ez. Nekem ez gyanús. - nézett rám elgondolkodva Scarlett.
- Tessék? Mi van Erik tusfürdőjével? - értetlenkedett anya.
- Emma rosszul lett Erik tusfürdőjétől. - mérgesen néztem a lányra. Megbeszéltük, hogy senkinek nem mondjuk el, csak feleslegesen aggódna.
- Emma! Ez nem normális.
- Anya! Mondtam már, biztos csak elrontottam a gyomrom. Jobb ha ti sem eszitek meg azt a tojást. - nyúltam volna tányérjuk után, de anya megállított.
- Emma! A tojásnak semmi baja. Neked viszont fel kéne hívnod az orvost.
- Anyukádnak igaza van. - helyeselt Scarlett is.
- Mondtam már, hogy semmi bajom. - sóhajtottam nagyot. - Különben is Steiner doktor szabadságon van.
- Azt hiszem ehhez ő már kevés lesz. - néztek rám mindentudóan, miközben én csak értetlenül meredtem rájuk.
- Ezt hogy ér...nem, nem, nem. Az kizárt. - esett le a tantusz. - Ti tudjátok a legjobban, hogy ez lehetetlen. - sóhajtottam nagyot.
- Kicsim! Az orvostudomány sem tévedhetetlen.
- Tudom, de...
- Emma! Bármi lesz, mi melletted leszünk. Remélem tudod! - könnyeimmel küszködve bólintottam.
- Tudom, hogy félsz egy újabb csalódástól, de nem dukhatod homokba a fejed. Erős nő vagy és ha kell átsegítünk majd a nehézségeken, de hidd el nekem most minden másképp lesz. - próbált nyugtatni anya is.
- Köszönöm! - öleltem meg mindjettejüket.

- Emma! - azonnal a hang irányába kaptam a fejem. Zoe állt a lépcső tetején kezében a kedvenc alvós macijával.
- Felébredtél kicsikém? - indultam a lépcső irányába, de anya megállított.
- Majd én felöltöztetem és a lázát is megmérem. Te csak hívd fel a dokit!

Anya és Scarlett unszolására végül felhívtam a dokit, aki már holnap délutánra adott is időpontot.

- Mit mondott az orvos?
- Holnap megvizsgál.
- Beteg vagy? - nézett rám ártatlan szemekkel Zoe, miközben virslijét majszolta.
- Emma nem beteg csak a doktor bácsi ad neki vitamint. - magyarázott neki anya.
- Hogy ne legyen beteg? - pislogott nagyokat.
- Pontosan.
- En is kapok vitaminokat?
- Te most nem kapsz kicsikém. De mit szólnál hozzá, ha elmennénk holnap az állatkertbe, míg Emmát megvizsgálja a doktor bácsi?
- Jóóó... - lelkesedett azonnal a kislány.
- És mit szeretnél ma csinálni? - húztam a széket közelebb hozzá.
- Elmegyünk a játszótérre?
- Hát hogyne?
- Akkor azt hiszem ezt a rózsaszín tütüt le kell, hogy cseréljük. - sétált anya Zoe mellé, aki megköszönve reggelijét kezdte húzni maga után anyát.
- Emma! Ugye tudod, hogy ránk bármikor számíthatsz? - Scarlett vállamra tette kezét biztatasképp.
- Tudom. - gördült végig egy könnycsepp az arcomon. - Köszönöm! - öleltem meg.
- Biztos vagyok benne, hogy most minden más lesz.
- Remélem!
- Most pedig szedd össze magad, mert van egy gyönyörű kis tündér, aki csak rád vár odafent.
- Igazad van! Bárhogy alakuljon nekem már van egy csoda az életemben. - mosolyodtam el.
- Ez a beszéd!

Másnap reggel idő előtt kivetett magából az ágy. Egyszerre voltam izgatott és ideges a vizsgálat miatt. Anya korán elvitte Zoet, amiért most kifejezetten hálás voltam. Egy falat sem ment le a torkomon, így egy gyors arcmosás után magamra kaptam egy egyszerű farmert és egy felsőt és késznek is nyilvánítottam magam. Már éppen a cipőmet húztam, amikor megszólalt a csengő. Ki lehet az?

- Scarlett? - lepődtem meg. - Te mit keresel itt? Mármint örülök neked, csak...nem Marcoval kellene lenned?
- Megígértem, hogy mindig mindenben melletted leszek.
- Scarlett! - elérzékenyültem a lány szavai hallatán. - Köszönöm!
- Ugyan drágám! - ölelt meg. - Mehetünk? - bólintottam.

Csendben tettük meg a kórházba vezető utat. Az agyam folyamatosan azon járt, mi lesz, ha tényleg terhes vagyok. Nem hiszem, hogy mégegyszer el tudnám viselni, ha bármi történik a babával.

- Beszéltél Erikkel?
- Még nem. Nem szeretném, ha feleslegesen aggódna.
- Emma Fazekas! - lépett ki egy kedves arcú nő a rendelőből. - A Doktor Úr már várja. - mosolygott rám kedvesen, amikor hozzá léptem.
- Itt megvárlak. - szorította meg biztatóan a kezem Scarlett.

- Kérem foglaljon helyet! Mi a panasza kedves Emma? - kedves mosollyal az arcán nézett rám az idősödő férfi. Mindent elmondtam neki, ami az elmúlt hetekben történt és persze az aggályaimat is ezzel kapcsolatban. - Ezeket könnyen megtudhatjuk. Kérem feküdjön fel a vizsgálathoz.

Izgatottan vártam, hogy a doki visszaérkezzen a már kielemzett eredményekkel.

Elmerengve nézegettem a szórólapokat és csak azon jártak a gondolataim, hogy hogyan tovább. Fogalmam sincs, hogy fogom tudni mégegyszer végig csinálni.

- Kedves Emma! - lépett be újra a rendelőbe papírokkal a kezében az orvos. - Van egy jó és egy rossz hírem.