A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

13.rész

A hétfői bulizgatásom megböjtölte magát. Kedden reggel úgy ébredtem, mint akin átment egy úthenger.

- Veled meg mi történt? Hosszú volt az éjszaka? - nevetett
- ‎Így is mondhatjuk - nyöszörögtem
- ‎És ki volt a szerencsés? Erik? Esetleg Marco vaaaaagy...
- ‎Állj! Te meg miről beszélsz?
- ‎Gondolom fiú van a dologban, ha ilyen nyúzott vagy
- ‎Tegnap a csapattal... - kezdtem bele, de drága barátnőm félbe szakított
- ‎Te nem vagy kispályás
- ‎Befejezhetem?
- ‎Igen-igen, persze - nevetett - De...
- ‎Szóval - szolaltam meg hangosabban - Tegnap edzés után elmentünk a fiúkkal meg pár lánnyal egy kocsmába. Kicsit elnéztük az időt és elég későn értem haza
- ‎Ennyi? - nézett furcsán rám
- ‎Ennyi - döntöttem fejem a padra, de továbbra is magamon éreztem vörös hajú barátnőm tekintetét, de annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam most ezzel foglalkozni

Fogalmam sincs hogy sikerült ébren maradni egész nap, de sikerült túl élnem minden előadást és most az egyszer még hálás is voltam Mr. Thomsonnak a kemény edzésért.

Szerencsere most nem kellett elmennem a fiúk edzésére amiért külön hálás voltam Luciennek ugyanis fogalmam sincs hogy maradtam volna életben. Cserébe a nyakunkba zúdítottak egy nagy adag tanulni valót és pár beadandó dolgozatot, aminek a végére már az író asztalom felett elnyomott az álom és kitudja mikor már csak arra ébredtem, hogy minden testrészem teljesen elgémberedett.

Csütörtökön úgy döntöttünk Bettivel, hogy kihagyjuk az utolsó két órát és már ebéd időben megcélozzuk a közeli plazat, így ahogy megérkeztünk a hatalmas épületbe rögtön a legfelső emeleten elhelyezkedő éttermeket vettük célba. Közel tíz perc varriálás után végül egy kínai étterem mellett tettük le voksukat.

- És mi van Erikkel? - kérdezett rá Betti arra a dologra, amire én is szeretném tudni a választ, mert egy ideje már én is ezen kattogom
- ‎Fogalmam sincs, de komolyan
- ‎Ezt hogy érted?
- ‎Ahogy mondom. Egyszer kedves és segít, aztán hetekig hozzám se szól, majd a semmiből ott terem mellettem és megvéd
- ‎Megvéd?
- ‎Annal szemben
- ‎Az a nő... Komolyan mondom nem ismerem, de már most idegesít - Na akkor irány vásárolni! - pattant fel hirtelen vörös hajú barátnőm - Vennünk kell néhány dögös ruhát neked!
- ‎Nekem?
- ‎Igen, neked! Így sosem fogod elcsábítami Eriket - kacsintott
- ‎Ki momdta, hogy elakarom? - szaladtam utána
- ‎Ugyan már! Titeket az Isten is egymásnal teremtett
- Te bolond vagy. Nem is ismered.
- ‎Majd bemutatsz neki. Na gyere mááár... - húzott maga után

Betti tényleg komolyan gondolta a vásárlást, amivel alapjáraton nem is volt baj hiszen szükségem volt néhány holmira, de azt hiszem kicsit túlzásba esett drága barátnőm, amikor már legalább az ötödik boltban próbált rám erőszakolni valami irtó rövid ruhát mondván még nem látott ilyenben és még szükségem lehet rá.

- Lééégysziiiii, csak egyeeeet
- ‎Már mondtam, hogy nincs szükségem ilyenekre. Megvettem mindent, ami kell úgyhogy mehetünk
- ‎Nem - makacsolta meg magát. Hidd el nekem még jól fog jönni mondjuk ha... - kezdett el kombinálni
- ‎Neeeem, ezt fejezd be! Inkább felpróbálok párat, csak fejezd be!
- Keresek párat és keress te is párat! - adta ki az utasítást
- Értettem főnök! - nevettem
- ‎Na mutasd! - állt meg az öltözőfülke előtt ahova én már bepakoltam néhány ruhát - Ez most komoly?
- ‎Igen. Miért?
- ‎Nem vagy te apáca. Hogy néznek ki ezek?
- ‎Kényelmesek és praktikusak
- ‎És borzalmasak! - szörnyedt el - Inkább próbáld fel ezeket! - nyomott kezembe ruhának nem nevezhető valamiket
- ‎Na neeem! Ezek a borzalmasak. Mégis hol van ezeknek az alja? - néztem végig rajtuk
- ‎Csak próbáld fel! Majd meglátod milyen jól állnak
- ‎Én ezt...
- ‎Csak adj egy esélyt magadnak...és khm Eriknek - köhintett, amit egy elég csunya arckifejezéssel díjaztam
- ‎Legyen - sóhajtottam
- ‎Tudtam én hogy Erikkel meg lehet győzni - nevetett
- ‎Betti!
- ‎Jó-jó! - tette fel védekezően kezeit

- Wow! Neked van csípőd, de még milyen... - füttyentett barátnőm amikor kiléptem a fülkéből az első ruhában - Eddig hol rejtegetted? Ja tudom. A mackónadrág alatt - nézett rám csúnyán - Emma! Attól, hogy sportos alkat vagy még járhatsz ilyenekbe. Gyönyörű vagy! - mosolygott mostmár sokkal komolyabban - Na had lássam a többit is!

Fogalmam sincs hány ruhát próbálhattam már fel, de kezdtem élvezni ezt az egészet. Bár egyik ruha sem volt az én stílusom mégis jó volt legalább pár óráig nem a mindennapokkal foglalkozni, hanem kikapcsolódni.

- Na ez az utolsó és utána tényleg békén hagylak, de ígérd meg, hogy... - kezdett el magyarázni Betti, de amikor kiléptem az öltözőből az utolsó ruhában elakadt a szava - Azta...
- ‎Ennyire rossz?
- Elképesztő vagy! Komolyan mondom...azta...tudom, hogy megégértem békén hagylak, de ezt meg kell venned Emma! Gyönyörű vagy!
- ‎Azt mondod?
- ‎Azt!
- ‎Nekem is tetszik, de...
- ‎Nincs de! Hidd el nekem még jól fog jönni.
- ‎Legyen! - egyeztem bele. Végülis tényleg nem állt rosszúl. Bár kicsit szokatlan volt nekem hisz mindig sport cuccban vagyok most meg egy ilyen ruha...furcsa, de tetszik

Miután már tényleg minden ruhát megvettünk még beültünk egy kávézóba, majd útjaink külön váltak. Én a stadiont, Betti pedig a kolit vette célba.

A fiúk nagyon keményen edzettek. Látszott rajtuk, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Már nagyon várom a meccset és talán most először kezdtem el én is érezni azt az izgatottságot, amit egy ilyen meccs előtt szinte egész Németország érezni szokott.

Szinte felrobbant a Signal IDuna Park szombat délután. Az egész lelátó feketébe és sárgába öltözött. A lélegzetem is elállt, amikor kiléptem a stadion műfüvére.

- Hú ez...
- ‎Lélegzetelállító? - jelent meg mellettem Marco
- ‎Ahogy mondod
- ‎Remélem sikerül nyerni, ha már ennyien eljöttek...miattunk - lattam rajta, hogy ideges pedig Marco nem kimondottan az a típus
- ‎Nyerni fogtok! - fordultam felé biztatóan, majd megöleltem biztatásképpen

Az első félidő döntetlennel zárult. Bár csapatunk fölénye egyértelmű volt Neuer kapuját egyenlőre senkinek sem sikerült bevenni, de én továbbra is hittem a fiúkban és biztos voltam benne, hogy ha mindent bele adnak nyerni fognak.

A második játékrész felénél járhattunk, amikor az eddig mellettem ücsörgő Erik edzője utasítására öltözködni kezdett. Már éppen indult volna a partvonalhoz, amikor csuklója után nyúltam. Meglepetten nézett rám a német védő.

- Sok sikert! - mosolygtam rá zavartan
- Köszönöm! - húzta széles mosolyra gyönyörű ajkait

Fantasztikus amit az utolsó 20 percben műveltek a fiúk. Erik beállítását követően újra életre kelt a játék. Először Marco beadásával szerzett előnyt Mario a csapatnak, majd alig 5 perccel később Erik passzát követően Julian volt eredményes, ezzel pedig 2:0-s győzelmet arattak a fiúk örök riválisukkal szemben.

Az öltöző szinte felrobbant ahogy beléptem a folyosóra nem sokkal a meccs vége után. Fantasztikus hangulat uralkodott szerintem az egész városban.

Sorra gratuláltam az összes mellettem elhaladó fiúnak.

- Azt hiszem te leszel az új kabalánk - ölelt meg nevetve Marco
- ‎Emma az új Emma? - haladt el mellettünk nevetve Mario
- ‎Sose változik - nevettem fejcsóválva
- ‎De tényleg, mióta velünk vagy még nem kaptunk ki
- ‎Pedig ha tudnád mennyire utáltam a focit mikor még ide kerültem - súgtam, mintha állam titok lenne
- ‎Ez meg sem hallottam - sétált el mellettünk mosolyogva Lucien
- ‎Jössz velünk bulizni?
- ‎Menjek?
- Gyere! - hallottam meg egy ismerős hangot magam mellett - Mégiscsak te vagy mostmár a kabalánk - vakarta meg szégyenlősen tarkóját a védő
- ‎Azt hiszem megyek öltözni - tűnt el hirtelen Marco
- ‎Köszi a biztatást! Bejött. - mosolyodott el zavartan
- ‎Ha ezen múlik...bármikor - arcom kezdett egy paradicsom színére hasonlítani, így jobbnak láttam elköszönni mielőtt újabb kínos szituációba keverem magunkat - Azt hiszem jobb, ha most...
- ‎Akkor jössz?
- ‎Megyek
- ‎Akkor ott találkozunk!

Nem gondoltam volna, hogy egy szimpla bulinak induló este ilyen fordulatokat rejthet.