A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

16.rész

Marcoval a kapcsolatom napról napra jobb lett. Azt hiszem elmondhatom, hogy egy igaz barátra leltem benne, akiben teljes mértékben megbízhatok.

Az edzések szinte már a mindennapjaimmá váltak és napról napra jobban éreztem magam a csapatban. Azt hiszem lassan, de biztosan mindenki befogad. Lucien pedig külön hálás nekem hogy nem minden az ő nyakába szakad.

Az egyetem is jól ment. Lassan a végéhez ér a félév, amit annyira nem is bánok már. Élveztem minden órát még az úszást is, és jól is teljesítettem szerencsére, azonban kicsit kezdtem már elfáradni. Főleg az elmúlt néhány hétben, ugyanis nem telt el nap ZH-k nélkül.

Már a szüleim is nagyon hiányoztak és persze a testvérem, Bence. Már több, mint egy hónapja nem voltam otthol, de egyszerűen nincs időm hazamenni. Ha épp nem kell tanulni, akkor ott vannak a meccsek és fordítva.

Gondolatmenetemet telefonom csörgése zavarta meg. "Bence" állt a kijelzőn.

- Te a fejembe látsz? - nevettem
- Remélem nem - nevetett - Miért?
- Pont most gondoltam rád, meg anyáékra
- ‎Hiányzunk mi? Mikor jössz haza?
- ‎Lassam vége a szorgalmi időszaknak és a szezonnak is nem sokkal később, talán akkor már el tudok szakadni hosszabb időre is.
- ‎Az nagyon jó lenne, hugi. Anya már nagyon hiányol. Teljesen kétségbe van esve, hogy az ünnepekre se jössz haza.

- Emma! - hallottam meg a nevemet hátam mögül
- ‎Bence! Vissza tudnál hívni egy pár perc múlva?
- ‎Persze!
- ‎Szia Erik! Baj van?
- ‎Dehogy. - mosolygott kedvesen - Csak a múltkor nem tudtunk beszélni és szeretném, ha ezt most be tudnánk pótolni.
- ‎Szerintem nincs... - kezdtem bele, de telefonom újra félbe szakított minket. "Bence" villogott megint a képernyőn neve és egyben egyik kedvenc közös képünk is, ami mosolygásra késztetett. - Boccs csak a... - kezdtem bele a magyarázkodásba, de Erik már nem állt előttem. - Bátyám.. - mondtam leginkább már magamnak. Ebbe meg mi ütött? Beszélni akar velem, most meg itt hagy?

Egyszerűen nem tudok kiigazdoni Eriken. Hetek óta próbál velem beszélni most pedig mire végre senki sem zavarna meg minket és tisztázhatnánk a dolgokat itt hagy.

Napokig kajtattam utána, próbáltam edzések előtt, után utolérni, de messziről került vagy ha nagynehezen sikerült utolérni jött valami gyenge kifogással miért nem ér rá éppen.

Fogalmam sincs miért érintett így Erik viselkedése, de nagyon rosszul esett. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek Marcoekkal abba a buliba a meccs után és jól fogom érezni magam.

**

A meccs fantasztikus volt. A fiúk egyszerűen zseniálisak voltak. Már az első félidőben két gólos előnyben voltak és sokan azt hitték ennyiben is hagyja a csapat és megelégszenek ezzel az eredménnyel is, de nem. Hihetetlen erőre kaptak és nem hogy tovább növelték előnyüket, de 5:1-es győzelmet arattak a hamburgiak felett. A fiúk öröm mámorban úsztak, amit nem is csodálok, tényleg zseniálisak voltak.

- Ugye jössz velünk a Blue Cats-ba? - mosolygott kedvesen Sarah
- ‎Persze, csak előtte haza ugrom átöltözni
- ‎Akkor ott találkozunk - ölelt meg a lány
- ‎Gratuláljatok helyettem is a fiúknak. Nem várom meg mire ezek kiérnek - nevettem

Gyorsan metróra szálltam és alig tíz perc múlva már otthol is voltam.

Alig hogy leszálltam a metróról csipogni kezdett a telefonom.

Marco
Fél 7-re érted megyek.

Én
Nem szükséges. Menj nyugodtan a fiúkkal!