A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

56. rész

4 hónap. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy teljesen megváltozzon az életem. Pontosan négy hónapja költöztünk Erikkel Frankfurtban, ami egy új fejezetet nyitott az életembe.

A Sebastian által szervezett grill party szerencsére jobban sikerült, mint ahogy azt gondolt volna. Tartottam attól, hogy hogyan fogok beilleszkedni egy már jól megszokott csapatba, de halistennek sem a fiúkkal, sem a lányokkal nem volt gond. Hamar megtaláltam a közös hangot több lánnyal, aminek kifejezetten örültem. Sőt még egy közös csajos napra is meghívtak, amire természetesen kérdés nélkül rábólintottam.

Augusztus végén Erikkel haza utaztunk Budapestre a családomhoz. Rég nem láttam a családomat, akárcsak a legjobb barátnőmet Elizát. A szüleim között végre újra meg van a harmónia, akárcsak a bátyám és a legjobb barátnőm között, aminek nagyon örülök. Bevallom őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig képesek lesznek kitartani egymás mellett. Sőt. A bátyám titkon már az összeköltözést tervezgeti, amiről egyenlőre senki semmit még csak nem is sejt.

Szeptember beköszöntével felgyorsultak az események. Legalábbis, ami a tanulmányaimat illeti. Az egyetemen szerencsére jól fogadtak, de azért kár tagadni hiányoznak a dortmundi csoporttársak.

Szabadidőm sajnos nem nagyon maradt, ahogy Eriknek sem. Ő napi két edzésre és heti két meccsre járt, én pedig minden figyelmemmel az egyetemre és a gyakorlatra koncentráltam. Sajnos mindezek távlatában Dortmundba se tudtunk minden héten haza utazni, így a barátainkat és imádott keresztanyom gyors növekedését csak a laptop képernyőjén keresztül figyelhettem.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy kettőnkre aligha maradt időnk Erikkel.

A legnagyobb kihívást azonban mégsem ez jelentette.
November végén komoly döntés elé állított a Borussia Dortmund vezetősége. Egy visszautasíthatatlan állásajánlatot kaptam a csapatnál, ami nem kevés lemondással és változással járna az életembe.
Elsősorban a vizsgáim után rögtön vissza kell, hogy költözzek Dortmundba, ezzel lerövidítve a frankfurti tanulmányaimat. Valamint ahhoz, hogy teljes mértékben a csapatra és a hozzá tartozó feladataimra tudjak koncentrálni levelezői szakon kell, hogy befejezzem az egyetemet.
Erikkel közösen ültünk le megbeszélni. Fontos volt számomra a véleménye.
Döntöttem! Döntenem kellett!

- Anya tuti egy rakás kajával fog fogadni minket, úgyhogy készülj fel! - néztem nevetve Erikre.
- Legalább lesz mit lemozogni. - kacsintott kacér mosollyal ajkain. Idén úgy döntöttünk Erikkel, hogy Magyarországon töltjük a szentestést, a szilvesztert pedig Dortmundban, így most az ünnepek közeledtével autóba pattantunk és Budapest felé vettük az irányt.
- Perverz disznó! - forgattam meg szemeim.
- Ne is tagadd, hogy élvezed.
- Minden egyes veled töltött másodpercet élvezek! - nyomtam lágy csókot ajkaira az egyik piros lámpánál. Borzasztó hosszú volt a közel tíz órás út, így Erikkel abban egyeztünk meg, hogy felváltva vezetünk majd, hogy mind a ketten tudjunk pihenni.

- El sem hiszem, hogy megérkeztünk. - nyújtóztam nagyot az autóból kiszállva. Bár a szüleim és Erik nem először fognak találkozni mégis izgatottsággal tölt el, hogy hamarosan átlépjük szülőházam küszöbét.

- Megjöttünk! - kiabáltam el magam a házba lépve.
- Gyerekek! A legjobbkor! - lépett ki anya a konyhából egy kendővel a kezében. - Kész a vacsora. - nevetve öleltem meg anyát.
- Csilla! Örvendek! - puszilta meg Erik is anyát.

A vacsora jó hangulatban telt. Míg lepakoltuk a cuccainkat Bence és Eliza is megérkeztek, így hatan foglaltuk el az asztalt. Anya tényleg kitett magáért. Az asztal majd' összerogyott a sok ételtől. Bele sem merek gondolni mi lesz itt szenteste.

- Azt hiszem mi megyünk és lepihenünk. Hosszú volt az út. - álltam fel ásitva az asztaltól olyan nyolc óra tájt.

- Most azonnal el tudnék aludni. - nyöszörögtem az ágyon eldőlve. - Jobb ha elmegyek fürdeni. - ültem fel nagyot ásítva.
- Na gyere! - húzott fel az ágyról magához rántva.
- Velem tartasz? - csillantak fel a szemeim.
- A-a. - nevetett, majd lágy csókot nyomott homlokomra. - Na hajrá, mert állva elalszol. - igaza volt. Teljesen kimerültem. Még egy maratoni futás sem tud úgy lefárasztani, mint egy több órás utazás. A forró zuhany megváltásként hatott testemre. Szívem szerint órákon át áztattam volna még fáradt testem, de sajnos többen is várakoztak a helyiségre, akik valószínűleg nem örültek volna ennek.

- Azt hittem elaludtál a zuhany alatt. - tette le Erik nevetve eddig kezében tartott telefonját.
- Hey, azért olyan sokáig nem voltam. - fontam össze karjaimat sértődötten.
- Imádom, amikor ilyen vagy! - szedte szét az összefont karjaimat, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. - Letusolok aztán, ha még ébren leszel megnézhetnénk egy filmet. - bólintottam. - Gyors leszek!

Míg George fürdött gyorsan leszaladtam a konyhába egy pohár forró teáért, majd bevackoltam magam a forró takaró ölelésébe. Magamhoz húztam Erik laptopját és keresgélni kezdtem a filmek között. Teljes képszakadás. A következő, amire emlékszem, hogy Erik bemászik mellém, majd ránk húzva a takarót ölelésébe von.

- Jóéjszakát, kicsim! Szeretlek! - nyomott egy lágy csókot nyakamra, de már nem volt erőm reagálni. Magával rántott a fáradtság.

Boldog mosollyal az arcomon fordultam a másik oldalamra, de az ágy másik fele üres volt. Nagyot nyújtózva ültem fel az ágyban. Belebújtam mamuszomba, magamra húztam köntösömet és Erik keresésére indultam. A konyhából hangos nevetések zaja csapta meg fülemet. Hunyorogva sétáltam a helyiségbe. Erik és Bence már javában kávéjukat iszogatták, míg édesanyám a reggelit készítette elő.

- Jössz egy százassal haver. - vágta hátba Bence Eriket.
- De honnan tudtad? - húzta ki a zsebéből az említett összeget a focista.
- Több, mint tizennyolc évig éltem vele együtt. Volt időm kiismerni.
- Ti meg mit műveltek?
- Fogadtunk, hogy ki fog hamarabb felkelni. - nevetett Bence. - És a kedves párod veszített. - húzta ki magát büszkén a bátyám.
- Jóreggelt, kicsim! - lépett hozzám egy reggeli csókra.
- Jóreggelt! Mi járatban ilyen korán?
- Öhm...
- Erik megígérte nekem, hogy elkísér ma valahova. - fejezte be gyorsan a bátyám Erik félbehagyott mondatát.
- Gyanúsak vagytok ti nekem. - néztem rájuk gyanakvóan.
- Kész a reggeli! - lépett az asztalhoz anya.
- Mm, isteni illata van.
- Jóreggelt! - ásított nagyot Eliza.
- Jóreggelt Csipkerózsika! - kuncogtam.
- Hú, így elment az idő? - nézett körbe a konyhában, ahol apán kívül, aki valószínűleg épp a favásárlást végezte mindenki jelen volt már.
- Csak egy kicsit, drágám. - puszilta meg feje búbját Bence. Jó hangulatban telt a reggeli. A fiúk azonban gyanúsan csendben voltak és túlságosan is magy volt az összhang. Gyanakodva sétáltam a két fiú után, akik elsőként hagyták el az asztalt.

- Szóval magamra hagysz. - karoltam át hátulról szerelmemet.
- Megígértem a bátyádnak. - fordult felém. - Legalább lesz egy csajos napotok Elizával. Rátok fér, rég találkoztatok.
- Szóval lerázol. - játszottam a sértődöttet.
- Kicsim! - fogta kezei közé arcomat.
- Tudom-tudom, de tulajdonképpen hova is mentek? - kíváncsiskodtam.
- Már mondtam.
- Nem, azt Bence mondta és nem te és ő is csak annyit mondott, hogy valahova.
- Megígértem a bátyádnak, hogy köztünk marad.
- Gyanúsak vagytok ti nekem, de megértettem. - tettem fel védekezően kezeimet.
- Szeretlek, kicsim! - nyomott egy lágy csókot ajkaimra.
- Erik! Kész... - robbant be Bence. - Ti még mindig itt nyalakodtok? - forgatta meg szemeit.
- Megy már! - sóhajtottam. - Különben meg ti mikor lettetek ilyen jóban? - néztem még vissza a szoba ajtajából. Mindketten csak vállat rántottak.

- Ezek meg hova mennek? - értetlenkedett Eliza is.
- Fogalmam sincs. - rántottam vállat. - De nagyon gyanúsak nekem.
- Menjünk utánuk! - csillantak fel szemei, mire csak szemforgatva mentem vissza szobámba. - Most miért?
- Eliza! Állj! - nevettem. - Inkább menjünk és segítsünk anyának sütni.
- Jó! - sóhajtott nagyot.

Nem tudom miben sántikálnak a fiúk, de annak őszintén örülök, hogy ilyen ilyen jól kijönnek egymással és így én is tölthetek egy kis időt kettesben a legjobb barátnőmmel.