A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

14.rész

A csapatból páran már nem bírtak magukkal és nyomorogva próbáltak minél hamarabb bejutni az általuk választott szórakozóhelyre, de Marco megállította őket.

- Hahó! Nekünk nem arra kell menni - mutatott háta mögé, ahol fele annyi ember állt, mint ahol eddig próbáltak a fiúk bejutni. Értetlenkedve pillantottam rá, mire elnevette magát. - Nem gondolod, hogy hagyom, hogy kivárd ezt a hatalmas sort, amikor ismerjük a tulajt - húzta ki magát büszkén a támadó, majd intett, hogy kövessük. A többiek mikor rájöttek, hogy feleslegesen tolongtak eddig magabiztosan követték szőke csapattársukat, míg én próbáltam nem leszakadni tőlük. Szinte megkerültük a teljes épületet, mire eljutottunk egy kapuig, amin egy "Idegenek belépni tilos" tábla díszelgett. Marco lenyomta a kilincset, majd nagy lendülettel kitárta kapuit és elsőként lépett be rajta.

Mielőtt beléptünk volna a kívülről hatalmasnak tűnő helyiségbe Marco és Mario számomra két idegen fickóval kezdett el beszélgetni, akik nagyon boldognak tűntek, hogy újra találkozhattak a két focistával. Még néhány mondatot válthattak, majd magabiztosan intett a két focista, hogy mehetünk.

Néhány lépcső és egy rövid folyosó után meg is pillantottam az oly sokszor emlegetett szórakozó helyet, ami eszméletlenül csodás hely volt. Erős mégis letisztult színek, színes fénycsóvák mindenhol a teremben. Emberek tömkelege táncolt vagy éppen ivott valami drága koktélt a bárban. Egy erkély szerű elkerített részen voltunk alattunk pedig azok akik a rendes bejáraton érkeztek. Széles bőrkanapék, fotelek, dohányzóasztalok álltak rendelkezésünkre ezen az elkerített részen, csupán egy-két ember használta őket, legalábbis eddig, ugyanis a srácok azonnal megrohamozták a kényelmes ülő alkalmatosságokat.

- Lányok? Nem jönnek? - néztem kíváncsian Julianra
- ‎De, csak haza ugrottak átöltözni
- ‎Na szépen vagyunk! Én meg itt szégyenkezhetek egy farmerba egy ilyen helyen - játszottam a sértődöttet
- ‎Te mindenhogy szép vagy - próbáltak bókolni a fiúk, mire csak mosolyogva fejét ráztam és helyet foglaltam közöttük

A fiúk már javában bele lendültek a meccs elemzésébe, amikor a lányok is megérkeztek és helyet foglaltak közöttünk. Örültem, hogy ilyen hamar vissza tértek, mert egy szót sem tudtam hozzá szólni a fiúk taktikai megbeszéléséhez, így nem kellett sokáig egyedül ücsörögnöm. Míg Sarah egy meleg öleléssel fogadott, Ann rám sem nézett.

- Örülök, hogy te is eljöttél - mosolygott kedvesen Sarah - Szeretnék neked bemutatni valakit - mutatott a mellette álldogáló lányra - Ő itt Andrea, Sergio barátnője. Andrea ő pedig itt Emma, gyakornok a csapatnál
- ‎Örvendek - nyújtottam kezet barátságosan, amit lány készségesen viszonzott is

- Na és miujság csajok? Apropó Emma! Mi van veletek Erikkel? - vigyorgott rám Sarah
- ‎Mégis mi lenne? Nincs olyan hogy mi. Ezt honnan veszed? - akadt torkomon még a levegő is
- ‎Julian mondta, hogy izzik köztetek a levegő
- ‎Mi? Ezt meg honnan veszi? - akadtam ki
- Marco... - kezdett bele
- Akkor már mindent értek - sóhajtottam - Egy szavát se higgyétek el

Szerencsére nem sokáig vitatták a témát a csajok. Végülis nem is volt mit. Jól éreztem magam a lányokkal, sőt ezúttal még Ann sem akart keresztbe tenni, de egy idő után olyan témák hozódtak fel amihez nem tudtam hozzászólni, így úgy döntöttem meglátogatom a bárpultot.

- Hello, egy vodkanarancsot szeretnék jéggel - mosolyogtam kedvesen a pultosra, aki viszonozta gesztusomat, majd átnyújtotta a kért italomat. Amikor ki akartam fizetni, egyszerűen csak megrázta a fejét és felnevetett. Nagyon aranyos volt. Végül megköszöntem neki és leültem az egyik magasított székre.

Már éppen azon gondolkodtam, hogy vissza megyek a többiekhez még mielőtt többet innék a kelleténél, amikor valaki hirtelen helyet foglalt mellettem.

- Nincs kedved táncolni? - nézett rám csillogó szemmel Marco
- ‎Nem tudok és nem is szeretek. - húztam el a számat
- ‎Az kizárt. Minden nő tud táncolni
- Hát én nem
- Akkor egy ital?
- ‎Azt hiszem abból is elég lesz mára és szerintem neked is - nevettem, mikor majdnem leesett a székről
- ‎Teljesen józan vagyok - próbált meggyőzni, de szerintem még magát se tudta
- Azt hiszem inkább kimegyek a friss levegőre - rázta meg nevetve a fejem, majd a hatalmas tömeg között nyomorogva próbáltam kijutni. Mikor már majdnem sikerült át verekedni magam a hatalmas tömegen valaki hirtelen nekem esett kilendítve egyensúlyomból. Már majdnem földre zuhantam, amikor hirtelen két kar fonódott derekam köré.
Parfümjének bódító illata, mint a drog úgy hatott rám. Gyönyörű szemei pedig újra életre keltették gyomromban lévő eddig nyugodt pillangókat. Torkom hirtelen kiszáradt, megszólalni sem tudtam, pedig már nem először zuhantam karjaiba. Tulajdonképpen lassan már ez lesz a védjegyünk.

- Nincs kedved táncolni? Ha már itt vagy - húzta ajkait félmosolyra
- ‎N...nem tudok t...táncolni - nyögtem ki még mindig szorosan karjai között, arcunkat alig pár centi választotta el
- Csak bízz bennem! - karolta át derekamat, míg kezeimet nyakához húzta én pedig gondolkodás nélkül követtem. Alig tettünk meg pár lépést, amikor egy figyelmetlen mozdulattal sikeresen rátapostam lábára.
- ‎Ne haragudj! Én mondtam, hogy... - kezdtem bele, de félbeszakított
- ‎Nyugi! - mosolygott kedvesen, majd fülem mögé tűrte rakoncátlan hajtincsemet - Menni fog! - úgy a második szám végére egészen belejöttem, mire a DJ stílust váltott és valami borzalmas latin zenére cserélte az eddigi dalokat
- Azt hiszem mostmár tényleg megyek. Ez már tényleg nem az én stílusom.
- ‎Ne, várj! - nyúlt karom után. Közelebb húzott magához, és ha ez lehetséges volt, még közelebb simultunk egymáshoz. Az egyik kezét lágyan, de határozottan a derekam csúsztatta, ezzel elérve, hogy még közelebb kerüljek hozzá. A másik kezével továbbra is az én jobbomat tartotta, finoman simogatva azt a hüvelykujjával. A szabadon maradt kezemet felvezettem izmos vállára.
Erik elkezdett lassan a zene ütemére mozogni magával húzva engem is. Tekintetünket nem tudtuk elszakítani egymásétól. Irányított. De nem is akárhogyan. Úgy táncolt, mint egy szexi félisten, aki nincs tudatában azzal, milyen hatással van rám. Olyan volt, mintha nem is mi lettünk volna. Hatalmas, férfias tenyere lejjebb vándorolt a derekamon, ám még pont nem érintette  meg fenekem és saját magamat is meglepve, bántam, hogy nem kerülünk egymáshoz még közelebb. A zene intenzív ritmusa és az, ahogy mozogtunk rá, felperzselte körülöttünk a levegőt. A testem szinte lángolt és minden porcikám azt kívánta, ne érjen véget a szám és ne illanjon el ez a pillanat. A következő másodpercben azonban, mégis megszakadt a varázs. Bebizonyítva azt, hogy mennyire is nem az én asztalom a tánc, sikerült újra rá lépnem a német lábára, ami kibillentett az egyensúlyomból és a földön kötöttem volna ki, újra, ha Erik nem fog olyan szorosan. Néhány másodpercbe beletellett, mire összeszedtem magamat, valamint az eltiport önbizalmamat és a szemébe tudtam pillantani és bocsánatot kérni tőle. Már nyitottam a számat, ám bennem akadt a szó. Sokkal közelebb volt az arcunk egymáshoz, mint amire én számítottam. Táncpartnerem mosolygva fürkészte az arcomat, majd hirtelen baljával a végigsimitott arcomon, megállapodva az államnál. Először fel sem fogtam mi felé tartunk vészesen, csak mikor már ajkai az enyémeket súrolták. Ebben a pillanatban, megszólalt a vészharang a fejemben, hogy ez nem helyes, hisz együtt dolgozunk, házi nyúlra pedig nem lövünk... Abból eddig még soha nem sült el semmi jó. Óvatosan eltoltam magamtól a mellkasanal fogva.

- Ne haragudj... Jobb lesz ha most kimegyek - mondtam neki olyan hangosan, hogy biztosan meghallja.

Ezután sarkon fordultam, és égő arccal próbáltam magamnak utat törni a tömegben, hogy minél hamarabb a friss levegőn lehessek.

A friss novemberi levegő arcon csapásként ért, amikor kiléptem a bár udvarára, viszont még most sem térek magamhoz. Mit műveltünk? Egyszerűen mintha más irányította volna testemet, az agyam teljesen kikapcsolt és csak a szívem vezérelt. Ez mégegyszer nem történhet meg. Miért kell nekem mindig valamibe belekeveredni?

- Csak nem meleged van? - szakított ki valaki gondolataimból
- ‎Kicsit meleg van bent és sok az ember - nyögtem ki
- Khm...főleg egy ilyen tánc után - köhécselt mellettem a focista - Miért tagadjátok?
- ‎Mégis mit?
- ‎Ugyan már izzik köztetek a levegő. És az a tánc...hát...
- ‎Marco! Te részeg vagy!
- ‎Az lehet, de hülye nem! - nézett rám komolyan - Azt viszont tényleg nem értem miért húzzátok egymás agyát
- ‎Azt hiszem én most inkább haza megyek - fordultam el zavartan, majd meg se várva a támadó válaszát elindultam a kijárat felé

Mikor belementem ebbe az ünneplésbe a fiúkkal nem gondoltam volna, hogy ilyen eseménydús lesz azt meg végképp nem, hogy ennek történetnek még koránt sincs vége.