A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

5.rész

Sziasztok!

Újra itt a vasárnap és az új rész is! Tudom nem sokan vagyunk még, rész sincs még túl sok és az események is csak most fognak beindulni, de ettől függetlenül nagyooon kíváncsi vagyok a véleményetekre a történettel kapcsolatban. Szóval ha van kedved és időd kérlek hagyj magad után nyomot! 😊 Köszönöm!!!❤️

Jó olvasást!
Puszi 😘

A napok mondhatni gyorsan és jól teltek az egyetemen. Az első hét laza volt, azonban a második héttől kezdve beindultak az események. Bár a napok hosszúak voltak, azonban kicsit sem bántam, mert érdekesek voltak az órák és a tanárok is érthetően magyaráztak ezáltal minden egyes órát élveztem. Szeptember második hetén az egyetemi nyitó bulira is sor került, ahova nem igazán volt kedvem elmenni. Sosem voltam az a nagy bulizós típus, de utólag be kell lássam hálás vagyok Bettinek amiért magával rángatott. Egy csomó új embert ismertünk meg és a hangulat sem volt rossz. Vörös hajú barátnőmnek majdnem minden héten sikerült elrángatnia egy buliba és lassacskán kezdtem belerázódni az egyetemi életbe minden téren. Így történt az is, hogy Betti épp a fürdőszobámba tevékenykedik, míg én éppen ruháim között kutakodok egy újabb gönc után az esti hónapzáró bulira.

- Azért azt nem bánnám, ha végre egy pasi is horogra akadna - kiabált ki a fürdőből barátnőm, amire csak egy fejrázással reagáltam. A választásom végül egy egyszerű farmer és top kombinációra esett.
- ‎Kész vagy már? - türelmetlenkedtem
- ‎Megyek már! Nyugi!
- ‎Kinek nyaltad ki magad ennyire? - néztem végig rajta, amire csak sejtelmesen mosolygott

A szertár névre hallgató egyetemi szórakozó hely már most tömve volt pedig még alig múlt 10 óra. Bár az igazat megvallva nem csodálom. Kedd van és az egyetemisták nagy részének holnap órái vannak és nem hiszem, hogy bárki is másnaposan akar majd megjelenni órákon.

Egy félreeső boxban ültünk le Bettivel és néhány csoporttársunkkal együtt, akikkel egész jóban lettünk az elmúlt napokban, hetekben.

- Nem iszunk valamit? - szólalt meg egy idő után barátnőm
- ‎De - álltam fel
- Ti kértek valamit? - nézett Betti a többiekre
- Én még nem - rázta a fejét Sonja
- ‎Én sem, köszönöm! - reagált Thomas is

Táncoló párok és társaságok mellett haladtunk el, a zene dübörgött, s minél többet haladtunk, annál jobban éreztük a forró levegőt ami elárasztotta a zsúfolásig megtelt klubbot. Hogy én mennyire utálom ezt a hering partit.
Miután sikerült elmondanunk a rendelt üdítők és italok nevét a fiatal és egész helyes pultosnak, hasonlóan próbáltunk beszélgetni Bettivel is.

Körülbelül tíz percet kellett várnunk a kért italokra, majd alig hogy elkezdtünk beszélgetni koktéljaink társaságában a pultnál barátnőmet egy számomra még ismeretlen srác rángatta el táncolni.

- Nem baj? - nézett rám félve
- ‎Nem - sóhajtottam mosolyogva

Újdonsült barátnőm úgy tűnik talált magának valakit, aminek őszintén örültem. Láttam rajta a felhőtlen boldogságot, ami rá is fért már. Ugyanakkor szomorú is voltam. Ahogy körbe nézek mindenki párban táncol, beszélget, jól érzi magat, sőt még Sonja és Thomas is együtt ropják, míg én meg itt ülök egymagam és a koktélomat szürcsölgetem. Azt hiszem magányos vagyok. Hiába vagyok jelenleg egy hatalmas klubban többszáz egyetemistával együtt, de ez most más. Eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lenne újra egy férfi karjaiban lenni. Szeretni és szeretve lenni. Teljes mértékben az érettségire, majd a felvételire koncentráltam, de amióta ide jöttem Dortmundba egyre többször jön velem szembe ez a probléma. Ki kell mondjam: hiányzik az érzés, hogy valaki végre úgy igazán szeressen és én ezt viszonozhassam.

Fogalmam sincs mióta ülhettem a pultnál italom társaságában, de semmi kedvem nem volt vissza verekedni magamat ezen a hatalmas tömegen. Pedig jobban jártam volna.

- Szia Cica! - karolta át a vállam egy idegen már nem kicsit illuminált állapotban lévő srác - Csak nem egyedül üldögél itt egy ilyen szép lány?
- Mint láthatod nem vagyok egyedül - mutattam a körülöttünk táncoló többszáz egyetemistára
- ‎Jaj Cica! Tudod, hogy nem úgy gondoltam - ölelgetett, mintha ismerne
- ‎Előszöris ne szólíts cicának, másodszor pedig szállj le rólam! - löktem le karjait vállamról
- ‎Valami baj van? - nézett kimérten az idegenre a pultossrác
- ‎Megoldom - sóhajtottam. Ennyire szerencsétlen már tényleg nem lehetek. Miért van az, hogy csak az ilyen idióták találnak meg?
- ‎Nyugodtan szólj, ha nem akar leszállni rólad ez az idióta!
- ‎Köszönöm!
- ‎Milyen kis tüzes vagy bébi! - kezdett el simogatni
- ‎Mit nem értettél abból, hogy szállj le rólam te idióta? - próbáltáltam ellökni magamtól, de ennek csak az lett az eredménye, hogy csuklómat jó erősen megszorítva rántott teljesen magához és ha valaki hirtelen nem lép közbe, akkor ki tudja mire lett volna még képes
- ‎Takarodj innen te idióta! - tessékelte ki az ajtón a pultos srác a támadómat - Jól vagy? - nézett rám
- ‎Azt hiszem...Köszönöm!
- ‎Ide többet nem teszi be a lábát az biztos
- ‎Azt hiszen jobb ha megyek
- Hívjak neked egy taxit?
- ‎Nem kell köszönöm! Nem lakom messze.
- ‎Akkor vigyázz magadra!
- ‎Úgy lesz! És mégegyszer köszönöm! - mosolyogtam kedvesen
- ‎Igazán nincs mit! Jóéjszakát! - viszonozta tettemet
- ‎Neked is! - bólintottam, majd semmivel és senkivel sem törődve hazafelé vettem az irányt

Borzalmas volt az este. Egy biztos egy ideig nem fogok bulizni menni. Egy életre elvette a kedvem tőle ez az idióta.
Semmit nem aludtam az éjszaka és azt hittem ettől rosszabb napom már nem lehet.

Tévedtem.