A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

22.rész

A szüleim természetesen nem voltak elragadtatva begipszelt karom láttán és azonnali magyarázatot vártak tőlem, amit hamar meg is kaptak. Felesleges lett volna titkolni a dolgokat. Persze a fiúkat kihagytam ebből az egészből, nem akartam belekeverni őket és még tovább magyarázkodni anyáéknak.

A szüleimnek hála egy gyönyörű wellness hotelben töltöttük a karácsonyt. Az idejét sem tudom már mikor voltunk utoljára így együtt. Bár a szobákat csupán egy apró asztali karácsonyfa díszítette mégis igazi ünnepi hangulat uralta a hotel egészét.

A tegnapi puskaporos hangulatnak szerencsére már nyoma sem volt, aminek nagyon örültem. Bencével közös szobát kaptunk, így miután esténként már elköszöntünk anyuéktól mi még tudtunk beszélgetni és minden egyes percet ki is használtunk. Úgy éreztem nem csak nekem, de neki is szüksége volt ezekre a beszélgetésekre.

Az ünnepek után az első utam az orvoshoz vezetett ahogy azt a dortmundi dokival is megbeszéltük. Alig vártam már, hogy megszabaduljak a gipszemtől, azonban ezzel még sajnos várnom kell egy kicsit viszont szerencsére minden mást rendben talált az orvos.

A fiúkkal még a baleset előtt megbeszéltük, hogy együtt szilveszterezünk azt viszont még nem döntöttünk el, hogy én megyek vagy ők jönnek. Mivel a baleset sok mindent megváltoztatott legfőképp bennem semmi kedvem nem volt vissza utazni Németországba, amíg nem muszáj. Persze Marcoekat semmiképp sem szerettem volna megbántani, így még a haza utazáson napján felajánlottam nekik, hogy jöjjenek ők hozzánk. Végül Marcoek úgy döntöttek Dortmundba maradnak, de megígérték, hogy a következő szilvesztert együtt ünnepeljük. Sajnáltam, hogy így alakult ugyanakkor boldog voltam, hogy befogadtak és úgy gondolja még jövőre is velük leszek. Remélem így is lesz. Mivel a közös ünneplés elmaradt Bencével úgy döntöttünk szervezünk itthol egy jó kis házi bulit az itteni barátainkkal, amiből Bence kézis múltjának hála rengeteg van. Szerencsére senki nem mondott nemet annak ellenére sem, hogy későn szóltunk, még újdonsült barátnőm Betti is örömmel mondott igent.

A szüleink szerencsére nem ellenezték, hogy bulit szervezzünk. Ismerték már a barátainkat, így nyugodt szívvel hagyták ránk a házat, míg ők apa egyik munkatársával és feleségével ünneplik meg az év utolsó napját.

Bencével délelőtt megvettünk mindent, ami a bulihoz kelhet, délután pedig neki is álltunk a ház átrendezéséhez.

- Eliza azt üzeni kicsit késni fog - nézett fel telefonjából Bence
- ‎De miért neked ír? - néztem rá furán, majd saját telefonomra
- ‎Öhm...nemtom' - vágta rá túl hirtelen. Kezdenek nekem nagyon gyanúsak lenni.
- ‎És a többiek?
- ‎Én nyolcra hívtam őket
- ‎Én is
- ‎Akkor körülbelül egy óra és itt vannak - nézett órájára
- Megyek átöltök - tápászkodtam fel
- ‎Minek? - furcsán néztem rá
- Mégsem fogadhatom a vendégeket egy szakadt farmerban - mutattam magamra - Különben is...te is ki vagy öltözve. Kinek is? - vontam kérdőre

Gyorsan lezuhanyoztam már amennyire ezt a gipszem engedte és magamra húztam egy egyszerű mégis csinos szoknya, ing kombinációt. Rövid, szőke tincseim enyhén bebodorítottam, majd enyhe sminket vittem fel az arcomra. Meg utoljára bele néztem a tükörbe, amikor megszólt a csengő. Itt vannak az első vendégek.

- Emmácska! Már megint gyönyörű vagy, bár ez a gipsz elrontja az összhatást! - ha nem ismerném már legalább ezer éve Patrikot azt hinném már túl van néhány felesen, de ő alkohol nélkül is ilyen. Pont ezért imádjuk.
- ‎Én is örülök neked! - öleltem meg nevetve
- Wow! Első vagyok? - sétált beljebb - Na mesélj csak! Mi történt a karoddal?
- ‎Nem mondta Bence?
- ‎Csak azt, hogy béna voltál, de persze én nem hittem neki - pislogott rám kiskutya szemekkel, mire mind a két fiút tarkón csaptam
- ‎Szemetek vagytok, ugye tudjátok? - néztem rájuk mérgesen