33.rész

637 20 8
                                    

Halihó!

Huh...el sem hiszem, hogy végre sikerült befejezni. Sajnálom, hogy ennyit késtem, de azt sem tudom hol áll a fejem a jelenleg, de remélem a rész kárpótlásként fog majd szolgálni. 😊

Puszi! 😘
FaFlo0211


A június villámgyorsan eltelt. Erikkel minden időnket együtt töltöttük, mondhatni sülve-főve együtt voltunk. Míg ő edzésekre járt, én Lucien munkáját segítettem a csapatnál. Bár valójában mivel már a félévnek közel egy hónapja vége nem lett volna kötelességem, én mégis úgy éreztem segíteni szeretnék.  Egyszerűen megszerettem ezt az egész körforgást, a hangulatot, mindent amivel járt ez az egész és bár már vége a szezonnak, amit végül sajnos csak a második helyen zárt a csapat, volt bőven mit csinálni.

A fiúkat pedig egyszerűen imádom. Kár tagadni. Az életem részévé váltak egytől egyig és semmi pénzért nem cserélném el őket senkiért és semmiért.

A Piramsensbe tett látogatásunk nagyon jól sikerült. Christine egy igazi tündér volt velem és Thomassal is megbékéltünk a végére, aki személyesen kért bocsánatot a viselkedéséért mielőtt vissza indultunk Dortmundba. Úgy érzem Erik családja befogadott és e miatt nagyom boldog vagyok.

A szünet alatt volt időm pár napra haza is utazni, aminek nagyon örültem, mert az idejét sem tudom már mikor voltam utoljára otthol és a jelek szerint elég sok mindenről lemaradtam. Bár Elizával majdnem minden nap videochateltünk vagy hívtuk a másikat akárcsak a szüleimmel, de az mégsem olyan, mint a személyes találkozás. Azt viszont sajnálom, hogy nem volt időnk egy rendes csajos napot tartani Elizával, ahol mindenről beszámol nekem ugyanis nem kevés dolog történt közte és a bátyám között az elmúlt hónapokban. Na és persze a szüleimmel, de legfőképpen anyukámmal is lenne mit mrgbeszélni. Reményeim szerint viszont júliusban hosszabb időre is haza tudok utazni.

Bettivel a kapcsolatunk viszont teljesen elhidegült. Amióta a kosarasokkal lóg teljesen megváltozott. Az eleinte kedves, ámde belevaló csaj most teljesen megváltozott. Sokkal távolságtartóbb és szétszórtabb lett. Az egyetemi barátjával szakított, most pedig egy kosaras srác hülyiti. Bevallom őszintén valahol én is hibásnak érzem magamat, hiszen én is elhanyagoltam őt mióta Erikkel vagyok, azt viszont sosem hagytam, hogy a kapcsolatom a focistával a barátságunk közé álljon.

És hogy Erikkel, hogyan alakulnak a dolgaink? Mondhatnám, hogy minden a legnagyobb rendben, de akkor hazudnék. Erik a napokban kezdett egyre furcsábban viselkedni. Teljesen szétszórt és feszült volt. Megkaptam minden szeretetet és törődést amikor velem volt, azt is modhatnám, hogy a kapcsolatunk talán most ért a legharmonikusabb szakaszába, de nem. Úgy éreztem nincs ott velem teljes mértékben. Fejben valahol mindig máshol járhatott. Hiába kérdeztem mi a baj mindig elterelte a témát és ez kezdett egyre aggasztóbb lenni. Aggódtam érte.

Most viszont egy kertipartira készülődünk Mariohoz, ami a lehető legjobbkor jött ugyanis ránk fér egy kis kikapcsolódás. Remélem Erik is a régi önmaga lesz végre.

- Remélem nem ez lesz rajtad! - puszilt bele a nyakamba Erik, miközben tűzpiros bikinimet igazgattam.
- ‎Erik! Ez egy medencés party lesz, tudtommal fürdőruhában szokás medencézni. - néztem rá értetlenül.
- Tartok tőle, hogy nem csak nekem fog feltűnni ez a szexi... - elhallgatott.
- ‎Csak nem féltékeny valaki? - incselkedtem.
- Nem vagyok féltékeny, csak... - fordított magával szembe.
- ‎Csak? - vigyorogtam rá, miközben karomat nyaka köré fonva kezdtem el tarkóját simogatni. Tudtam, hogy ezzel az őrületbe fogom kergetni.
- Semmi. - rázta meg a fejét, majd hirtelen ajkaimra tapadt. Nagyon furcsa volt ez az egész, de nem sokáig tudtam ezen agyalni, ugyanis Erik őrjítő csókjai rögtön levettek a lábamról és már reagálni sem volt időm. Lassú, szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, aminek minden egyes percet élveztem és se perc alatt elfelejtettem az előbb történteket. Erik lassan kezdett el az ágy felé tolni, míg abba bele nem ütközünk. Óvatosan döntött el azon, majd hatalmas mosollyal ajkain mászott fölém és folytatta ott ahol abba hagytuk.

A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now