A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

12.rész

Hatalmas lendülettel ébredtem hétfő reggel és ezúttal még a szakadó eső sem tudta elrontani a kedvemet pedig az kitartóan és megállíthatatlanul esett egész nap. Hatalmas vigyorral arcomon léptem át az előadó terem küszöbét, amit Betti is rögtön észre vett.

- Mi ez a jó kedv?
- ‎Sikerült végre haza utaznom
- ‎És ettől van ilyen jó kedved? - nézett rám furcsán, de valóban csak ennyi állt a háttérben
- ‎Igen
- ‎Ahaaaa - még mindig nem hitt nekem - Semmi más?
- ‎Semmi
- ‎Ma mész edzésre? - kérdezősködött tovább
- ‎Igen, miért?
- ‎Akkor mindent értek
- ‎Tessék?
- ‎Semmi-semmi csak...
- ‎Csak?
- ‎Ahhoz képest mennyire utálod a focit minden egyes edzés után olyan jó kedved van, hogy...
- ‎Apropó. Neked milyenek az edzések, mi a feladatod? Nem is mesélsz állandóan csak David a téma - váltottam gyorsan témát
- ‎Jól terelsz drágám - nevetett - Na mindegy...képzeld el.... - kezdett bele

Még jó, hogy hamarabb összefutottunk Bettivel különben képes lett volna még órán is mondani és mondami, aminek örültem, mert sulin kívül nem igazán volt időnk egymásra az elmúlt 1-2 hétben.

- Mi lenne, ha tartanánk egy csajos délutánt valamelyik nap? - vetettem fel az ötletet
- ‎Az nagyon jó lenne
- ‎Csütörtök?
- ‎Azt hiszem aznap sehova nem kell mennem - gondolkodott el
- ‎Akkor úszás után irány a pláza? - vigyorogtam. Nem vagyok az a tipikus shoppingolós csaj, inkább nezek meg egy kézi meccset a tv-ben mintsem boltról boltra járjak most mégis úgy éreztem itt az ideje egy kicsit kikapcsolódni. Tulajdonképpen utoljára Elizával voltam még augusztusban.

- Hányra kell menned az edzésre? - törte meg gondolatmenetemet a vörös hajú lány
- ‎Négyre, miért?
- ‎Csak mert fél négy van - nézett órájára
- ‎Mi? Ez komoly? Basszus akkor késésben vagyok - kezdtem el kapkodni
- ‎Nyugi, két percre van innen a megálló, a villamos meg tíz percenként jár. Simán odaérsz

Gyoran elköszöntem Bettitől és rohantam is a legközelebbi megállóba, hogy még időben oda érjek. Nem szeretek késni. Sosem szerettem és nagyon ritka is volt, hogy bárhonnan elkéstem volna.
Legnagyobb szerencsémre alig pár perc várakozás után meg is érkezett egy villamos, amivel nemsokkal négy előtt meg is érkeztem a Signal IDuna Parkhoz.

A fiúk valószínűleg már a pályán lehettek ugyanis a folyosók teljesen kihaltak voltak. Mivel még volt egy kis időm négyig bementem az egyik női mosdóba és egy egyszerű sportfelsőre váltottam fehér ingemet, amit ki nem állhattam, de a vizsgák miatt muszáj voltam eltűrni magamon. Gyorsan meledobáltam cuccaimat sporttáskámba, majd rohantam is a pályára, ahol már Lucien várt.

- Szia Emma - mosolygott kedvesen a tréner, miközben a fiúk már a kötelező köröket futották
- ‎Hello Lucien. Miben tudok segíteni?
- Egyenlőre nézd át ezeket a papírokat. Lényegében a szombati meccs forgatókönyve van leírva. Ha nincs dolgod az egyetemen le is fotózhatod, mert szükségem lesz rád jóformán mindendenben. - gondolkodott el
- Ilyen fontos ez a meccs? - lepődtem meg Lucien lelkesedésén
- ‎Nem hallottál még Der Klassikerről? - lepődött meg miután nemmel válaszoltam - Mindem félév legnagyobb ragadója, amikor a Bayern München ellen lépünk pályára. Olyan ez mint a Real Madrid - Barcelona
- Így már minden világos. Akkor nem hagyhatom ki. - álltam fel mosolyogva
- Amíg tanulmányozod a papírokat vissza megyek a fiúkhoz, mert képesek meglógni
- ‎Szólj, ha bármiben tudok segíteni még - szóltam még utána, majd belemerültem a több oldalas dokumentumba

Azt gondoltam, hogy nem olyan egyszerű egy ilyen meccs lebonyolítása hiszen Bencének is voltam már rengeteg meccsén igaz az kézilabda, de azt álmodni se mertem volna, hogy ilyen sok melót rejt egy szurkolói szemmel egyszerűnek tűnő csata.

Nagyon belemerülhettem a papírokba ugyanis egyszer csak azt vettem észre, hogy két ismeretlen lány szólongat.

- Hahó kislány! - integetett előttem műkörmeivel egy körülbelül velem egymagas szőkés hajú lány
- ‎Hogy mondod? - válaszoltam hozzá hasonló stílusban. Na ő sem lesz a legjobb barinőm.
- Te süket vagy? - nyávogott. Ez meg kinek a nője?
- ‎Mikor lesz vége az edzésnek? - kérdezte sokkal kulturáltabban a másik valószínűleg focista baratnő
- ‎Még körülbelül egy húsz perc - néztem órámra
- ‎Akkor addig leülünk - foglalt helyet mellettem a drága szőke "barátnőm"
- ‎Sarah Richmond - nyújtott kezet barátságosan a kreol bőrű lány
- ‎Emma Fazakas - mosolyogtam kedvesen. Na ő már sokkal szimpatikusabb.

- Édeeees - állt fel mellőlem vinnyogva a szőke lány. Na ki lehet az a szerencsétlen akit boldogít?
- ‎Szia Kicsim. Hogy-hogy itt nem úgy volt, hogy a bár előtt vártok meg? - jelent meg Götze. Na rá pont nem tippeltem volna.
- ‎Meg akartalak lepni - vinnyogott tovább amitől esküszöm már a fejem fájt
- ‎Szia Emma! - ölelt meg engem is, amit kedves barátnője nem nézett túl jó szemmel
- ‎Jobb, ha sietsz Nyuszi - nyuszi? Ez most komoly?
- ‎Tényleg, te nem tartasz velünk Emma? - mosolygott rám kedvesen Sarah, aki hiába várta párját
- ‎Ez csapat buli - vágta rá rögtön Ann. Mint kiderült így hívják.
- Emma már a csapat része - hallottam meg egy ismerős hangot közvetlenül fülem mellett, amitől rögtön életre keltek a pillangók a gyomromban
- Akkor ezt megbeszéltük - csapta össze kezeit Mario ezzel kizökentve mindenkit az időközben beálló csendből - Erik! Gyere csak! Szeretnék valamit kérdezni - nézett gyanúsan a szorosan mögöttem ácsorgó fiúra
- Tényleg örülnénk, ha velünk tartanál. Ugye Erik? - jelent meg Julian is, aki miután csókkal üdvözölte barátnőjét szintén beszállt a beszélgetésbe
- ‎P...persze - válaszolt zavartan, majd se szó se beszéd fel is szívódott a német védő
- ‎Ennek meg mi baja? - jelent meg Marco is
- Fene tudja - rántott vállat Julian - Akkor? Velünk tartassz? - nézett rám kérdőn
- ‎Hova megyünk? - csillantak fel Marco szemei
- ‎Ennyire hülye nem lehetsz - csapta tarkón barátját Mario - Amit tegnapelőtt megbeszéltünk
- ‎Jaaaa. Még jó, hogy jön - karolta át vállamat - Ugye?
- ‎Fiúk! Minek erőltetitek, ha nem akar nem jön - sipákolt Ann
- ‎Megyek - vágtam rá határozottan

Örültem, hogy végül elmentem a csapattal még annak ellenére is, hogy Ann ott próbált keresztbe tenni ahol csak tudott. Ellenben Sarahval, aki egy roppant jó fej és kedves lány. Teljesen összeillenek Juliannal.
Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal és bár Erik egész este furán viselkedett még vele is sikerült pár szót beszélni. Nem tudom melyikőnk volt jobban zavarba, amikor a fiúk egyszer csak elkezdtek kombinálni.

Olyan jól éreztük magunkat, hogy észre se vettük, hogy szalad az idő amivel nem is lett volna gond, ha nem hétfő este lett volna.

És a rész zárásaként pedig ezzel az írtó édes képpel kívánok nagyon boldog születésnapot a mi drága Durminknak, aki ma ünnepli 27. születésnapját! 🖤💛