A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

29.rész

- Anya? Apa? Ti meg mit kerestek itt?
- ‎Szia Kislányom! Be is engedsz vagy itt beszéljük meg?
- ‎Persze, bocsi csak, ugye nincs baj?
- ‎Te nem is tudod milye nap van ma?
- ‎Kellene?
- ‎Április 26. a születésnapod. Boldog Születésnapot Kicsikém! - öleltek meg egyszerre apával
- ‎Basszus, teljesen kiment a fejemből. - csaptam homlokon magam
- ‎Arra gondoltunk meglepünk és meglátogatunk. Bence és Eliza is szeretett volna jönni, de közbe jött valami az egyetemen, viszont ezt küldik neked. - nyújtott át anya egy papírzacskót
- ‎Majd megköszönöm nekik. Gyertek beljebb. Hú, nem is tudom mivel kínáljalak meg titeket. Az az igazság, hogy tegnap egy csoporttársamnál voltunk, ma pedig még csak most értem haza az edzésről, igazából még semmihez sem volt időm.
- ‎E miatt ne aggódj! Idefelé beugrottunk egy boltba és bevásároltunk mindent, ami a szülinapi menühöz kell, úgyhogy irány a konyha.
- ‎Anya! Ne hogy már leállj itt nekem főzöcskézni. Te itt vendég vagy, inkább rendelek vakamit. - vettem elő telefonomat
- ‎Azt már azonnal felejtsd el!

Anya tényleg komolyan gondolta, hogy főzni fog. Igaz már nagyon hiányzott a jó kis hazai étel és a törődés is, de kicsit kellemetlenül éreztem magam amiért leutaztak ide és még ő neki kell főzni is.

- Amíg fő a krumpli mi lenne, ha mi is át adnánk az ajándékunkat? - nézett anya apára
- Boldog Születésnapot Virágom! - nyújtott át apa egy kis dobozokát
- ‎Igazán nem kellett volna. Nekem már az is hatalmas ajándék, hogy itt vagytok. - pusziltam meg mind a kettejüket, majd felnyitottam a kis dobozt. Azt hittem majd egy karkötőt vagy egy nyakláncot, esetleg egy fülbevalót találok benne ehelyett egy kulcs volt benne. - Ez meg... - akadt el a szavam.
- ‎Bence mondta, hogy még mindig nem bérletél autót, így arra gondoltunk, hogy veszünk neked egyet.
- ‎Ez most komoly?
- ‎Gyere! - invitált apa az ablakhoz - Látod ott azt a piros autót?
- ‎Azt a Coopert? - tátottam el a számat
- ‎Igen, az lesz a tied! Remélem tetszik. Anyád és Eliza együtt választották.
- ‎Én annyira boldog vagyok. - erzekenyültem el - Köszönöm!
- Emma! Kérlek megterítenél?
- ‎Persze, megyek!

- Isteni illata vam, Anya! - hajoltam az edény felé
- ‎Üljetek le! Hozom a húst is.
- ‎Hagyjad! Majd én... - álltam fel, amikor megszólalt a csengő. - Ezt nem hiszem el.
- Vársz valakit? - nézett rám kíváncsian anya
- ‎Én nem - álltam fel és indultam meg az ajtó felé. - Mit akarsz? - néztem döbbenten az ajtóban ácsorgó focistára
- Beszélni szeretnék veled!
- ‎Ki az lányom? - jelent meg az ajtóban anya - Á biztos te vagy Emma udvarlója. Örülök, hogy megismerhetlek, Fazekasné Nemes Csilla vagyok, de szólíts nyugodtan Csillának. - támadta le anya az ajtóba álldogáló Eriket
- ‎Erik Durm. - nyújtott kezet
- ‎Na állj! Te honnan tudod, hogy... Bence! - dünnyögtem - Ezért még megölöm.
- ‎Gyere beljebb! Épp ebédelni készültünk, nincs kedved csatlakozni?
- ‎Anya! - rivaltam rá - Eriknek egyébként is dolga van, épp menni készült, igaz?
- ‎Öhm...
- ‎Kislányom miért vagy ilyen udvariatlan a barátoddal? - nézett rám anya csúnyán - Gyere csak be! Jut még hely neked is! - anya szinte berántotta Eriket az ajtón, aki nem kicsit volt meglepődve. Akármennyire is haragudtam rá arckifejezése mosolygásra késztetett.

Anya tényleg komolyan gondolta, hogy maradásra bírja Eriket, aki megszólalni se tudott, amit nem is csodálok. Anya borzalmasan lelkes tud lenni, ha új emberek megismeréséről van szó, amivel sajnos néha elijjeszti az embereket. Imádom őt, de néha tényleg túl sok tud lenni és ha tudná, hogy most nem minden olyan fényes köztem és Erik között talán nem így viselkedne.

Megszólalni sem tudtunk sokáig. Folyamatosan kérdezgette a focistát, aki akár egy kisiskolás válaszolt minden kérdésére. És körülbelül ezzel telt az ebéd, mi pedig csak hallgattuk apával hol nevetve, hol kínos csendben. Azt hiszem apának leesett, hogy nincs minden rendben köztünk. Na igen ő volt az, akinek mindig minden sokkal hamarabb leesett és időben tudott reagálni.