A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

54.rész

Erik szombat este vissza utazott Londonba, én pedig vissza álltam rendes kerékvágásba. Május beköszömtével felgyorsultak az események.

Május első napjaiban megkezdődött a vizsgaidőszak az egyetemen. Próbáltam a vizsgáimat úgy intézni, hogy még azelőtt letudjam azokat, mielőtt Erik végleg haza költözik. Na és persze ott voltak a szüleim. Minél hamarabb haza kellett utaznom, hogy megtudjam mi is folyik valójában kettejük között. A válás szélén állva anya és apa úgy döntöttek, hogy felnőtt emberek módjára leülnek és megbeszélik. Miután mind a kettejük oldaláról azt vettem észre, hogy újra akarják építeni kettejük kapcsolatát, nyugodt szívvel hagytam őket ott és utaztam vissza Dortmundba.

Május második felében, egészen pontosan majus huszadikán Marco és Scarlett kislánya, Lena is megszületett. A legnagyobb meglepetés mégsem őket érte, hanem engem, ugyanis az első látogatásom során a focista és szerelme felkértek, hogy legyek a kislány keresztanyukája. Meghatódtam, hisz nem számítottam erre a gesztusa, de természetesen elvállaltam. Amikor csak tudtam meglátogattam a picit, aki mindig mosolyogva fogadott, akárcsak Scarlett. Örült a társaságnak, ahogy én is. Két szabad hetem volt az utolsó vizsgám és Erik érkezése között, így a legtöbb időt velük töltöttem.

Júniusban végül hivatalosan is összeköltöztünk Erikkel, miután végleg ott hagyta Londont.
Próbáltunk minden egyes percet kihasználni, amit együtt tölthettünk. Rengeteget sétáltunk, eljártunk együtt futni, sőt még kirándulni is elmentünk a közeli hegyekbe. Teljesen felszabadultnak éreztem magam mellette.

Júliusban pedig elérkezett a nagy nap. Na persze nem a miénk, attól még egy kicsit távol állunk. Scarlett és Marco nagyapja. A lány már hetek óta be van zsongva, meg is tudom érteni. Erik Marconak segített a készülődésben én pedig Sarahval együtt Scarlettnek.

- Még mindig úgy érzem magam, mint egy bálna. - konyultak le Scarlett ajkai, miután végig simított fehér ruháján.
- Bolond vagy! - ráztam meg a fejemet. - Csinosabb vagy, mint szülés előtt.
- Más még csak álmodni sem mer ilyen alakról. - csatlakozott Sarah. - Szóval szedd össze magad és ülj ide, had csináljam meg a sminked!
- Addig megnézem mi a helyzet Marcoval.
- Üzenem neki, hogy szeretem. Ja és, hogy fekete zoknit húzzon, ne fehéret. - kiabált utánam a menyasszony. Alig, hogy kiléptem az ajtón egy izmos mellkasba ütköztem.
- Oh ne haragudj, nem figyeltem!
- Ugyanezt mondtad 23 hónappal ezelőtt is. - vigyorgott magabiztosan Erik. Kezeit derekam köré fonva húzott közelebb magához, én pedig mellkasának támaszkodtam.
- Tényleg! - vigyorodtam el, majd kezeimet nyaka köré fonva bújtam még közelebb hozzá. - Hol van az öltönyöd? - néztem végig rajta.
- A kocsiban hagytam. - rántott vállat.
- Rohadt szexi rajtad ez az ing. - súgtam fülébe, hogy csak ő hallja. Imádom, ha egy pasin fehér ing van.
- Te sem festessz rosszul ebben a ruhában. - simított végig oldalamon, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. - Hova indultál szépségem? - vált el ajkaimtól.
- Egész véletlenül épp hozzátok! - cirógattam arcát.
- Szóval véletlenül...hm...szóval nem miattam?
- Mmm...leheeet...
- Eriiik! - kiabált ki az egyik szobából a vőlegény.
- Azt hiszem bajban vagy. - kuncogtam. - Gyere, nézzük meg. - húztam magam után a hang irányába. Még jó, hogy ránéztem a fiúkra, ugyanis elég nagy volt a fejetlenség. Nem tudom, hogy hozták ezt össze. Azt hittem Scarlett lesz kérdésben ehhez képest Marco volt.

A polgári és az egyházi szertartás is gyönyörű volt. Utóbbit többször is megkönnyeztem és titkon abban reménykedtem, hogy hamarosan én is átélhetem ezt az érzést. A templomból kiérve hajadon lányok mind felsorakoztunk Scarlett mögött, hogy megkaparíntsuk a csokrot.

- Na? Mehet? - pillantott hátra az újdonsült feleség.
- Dobd már! - kiabáltuk egyszerre. A csokor végül a mellettem álló Sarah kezét találta meg, aminek talán még jobban örültem, mintha én kaptam volna el. Juliannal már nagyon régóta együtt vannak és nagyon szurkolok, hogy minél hamarabb össze jöjjön nekik is.
- Csak egy hajszálon múlott. - lépett mellém vigyorogva Erik.
- Majd legközelebb! - mosolyogtam rá mindentudóan.

Az esküvő helyszíne mesébe illő volt. Egy gyönyörű kastély állt egy óriási zöld, füves területen, amit egy aprócska tó tett még varázslatosabbá. Szinte tátva maradt a szám a látványtól.

- Ez igen! Marco kitett magáért. - füttyentett egyet mellettem Erik. - Úgy látom teljesen a hatása alá kerültél. - nevetett rám nézve.

Degeszre zabáltam magam, majd végig táncoltam az estét.

- Nem érzem a lábam. - ültem le egy székre Erik mellé.
- Pedig még tartozol nekem egy tánccal. - húzott közelebb magához.
- Ki nem hagynám. - suttogtam ajkaiba, majd lágy csókot nyomtam azokra.

- Szeretlek, Emma! Megígérem, hogy minden egyes percet, amit együtt tölthetünk Frankfurtban ki fogok használni, hogy bepótoljam azokat a hónapokat, amiket külön töltöttünk. - suttogta fülembe, miközben már a zene lassú ütemeire andalogtunk. - Mindent meg fogok tenni, hogy boldognak lássalak a nap minden percben. - simított végig derekamon.
- Szeretlek, Erik! - könnyek gördültek végig arcomon.

**

- Ugye tudod, hogy alig 200 kilométerre leszünk és akár mindennap haza utazhatunk? - mondta nevetve Erik, amikor már a harmadik bőröndöm tetejét csuktam le.
- Könnyű neked mondani, mire van szükséged? Az edzőcuccod, egy nadrág meg egy póló. Ti férfiak elvagytok egy ruhán napokon keresztül és még csak fel sem tűnik, de nekem még itt vannak a könyveim is meg egy csomó ruha. Nem mehetek minden nap ugyabba az egyetemre. - durciztam be.
- Imádom, amikor ilyen vagy. - húzott magához nevetve.
- Milyen? - kulcsoltam össze karjaimat melleim alatt.
- Mint egy durcás kisgyerek. - vigyorgott.
- Szóval kisgyerek vagyok. - folytattam.
- Az, de én így szeretlek! - fonta ki karjaimat.
- Utállak! - püföltem gyengéden mellkasát.
- Tudom, hogy imádsz! - vigyorgott magabiztosan.
- Tudok mást tenni? - sóhajtottam nagyot, majd lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Ideje mennünk! - vált el ajkaimtól, mire csak bólintottam.

Borzasztóan fog hiányozni Dortmund és az eddigi életem. Tudom ez most elég drámaian hangzott a helyzethez képest, de jelenleg ezt érzem. Egy új város, új egyetem és új emberek várnak rám.

- Van még valami? - szakított ki gondolataimból Erik, miközben a bőröndöket pakolászta az autó hátuljába.
- Hm? - ocsudtam fel.
- Min gondolkodtál el ennyire?
- Csak, hogy mennyire fognak hiányozni a barátaink meg úgy minden. - sóhajtottam.
- Mertem remélni. - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Marco! Sarah! Hát ti? - lepődtem meg.
- Szerettünk volna elbúcsúzni tőletek. - szipogott Scarlett, mire Marco csak megforgatta a szemeit.
- Nők! - csatlakozott Marcohoz Erik is.
- Hiányozni fogtok! - öleltem magamhoz a szőke lányt.
- Majd hívj és amikor csak tudtok gyertek! - szipogott.
- Ti is! - néztem szigorúan Marcora.

- Vigyázzatok magatokra! - integettek, miután beszálltunk az autóba.
- Ti is és pusziljátok meg helyettem is a keresztlányomat! - integettem, majd nagyot sóhajtva az útra kezdtem koncentrálni.

- Kicsim! Megérkeztünk! - simított végig egy kéz a combomon.
- Mi? De még csak... Ennyire elszundikáltam? - néztem rá kínosan, mire csak mosolyogva bólintott. - Sajnálom! - szomorodtam el.
- Ugyan! Legalább több energiád lesz este! - vigyorgott kacéran. - Van egy meglepetésem számodra. Vagyis kettő. - hajolt ajkaimra egy gyors csókra.
- Ne csináld! Még meg sem érkeztünk.
- Megígértem, hogy meg fogok tenni mindent, hogy boldognak lássalak.
- De... - keudtem volna bele, de ujjaival csendre intett.
- Nincs de! Inkább gyere! Nézd meg az új otthonunkat!
- Ugye tudod, hogy csak egy fél évig leszek itt?
- Igen, tudom, de ezt a fél évet szeretném felejthetetlenné tenni számodra.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!

Még el sem kezdődött a közös életünk Frankfurtban, de már most úgy érzem ez lesz éltem egyik legboldogabb hat hónapja.