A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

53.rész

Bármelyik percben megérkezhet Erik gépe. Itt állok a reptéren és türelmetlenül várom, hogy a focista gépe földet érjen. Úgy tudja, hogy órán vagyok és csak este találkozunk, de én szerettem volna őt meglepni és ezt a napot csak vele tölteni, kettesben.
A gép tíz perc késéssel szállt le a leszállópályán. Izgatottan léptem a terminál bejáratához egy oszlop takarásába. Nem szerettem volna, ha rögtön kiszúr.

A futószalag csak ment körbe-körbe, ő pedig várta, hogy kék bőröndje feltünjön a mozgó szalagon. Halkan mögé sétáltam, majd óvatosan, hátulról átkaroltam derekát.

- Mi... - fordult meg hirtelen.
- Meglepetés! - vigyorogtam, majd jó szorosan átkaroltam. Kellett egy kis idő, mire felfogta a dolgokat, de amint ez megtörtént rögtön szoros ölelésébe zárt.
- Emma! Úristen! Te mit keresel itt? - tolt el kicsit magától, majd kezei közé fogta arcomat.
- Gondoltam kiveszek egy szabadnapot az egyetemen, hogy együtt tölthessem a napot a szerelmemmel. - vigyorogtam, majd karjaimat nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz. - Hiányoztál! - adtam egy lágy csókot ajkaira.
- Te is nekem! - mélyitette el csókunknak.

- Komolyan kihagytad az óráidat, hogy kettesben tölthessük a napot? - vigyorgott rám Erik már az autóban ülve.
- Úgyis csak három órám lett volna. - rántottam vállat. - Hozzád vagy hozzám menjünk?
- Szeretnék lepakolni, de utána mehetünk hozzád is, ha szeretnél.
- Akkor ezt megbeszéltük. - vigyorgtam. - Főzök neked valami finomat.

Erik gyorsan kipakolta a holmiját, majd egy gyors zuhany után átöltözött és átmentünk hozzám. Csak azért ragaszkodtam, hogy nálunk folytassuk, mert így az esti buli előtt, amiről Erik semmit sem sejt lesz időm és alkalmam átöltözni.

- Mi...lenn...ha...főzés helyett...rendelnénk...és...bevackolnánk...magunkat a...nappaliba... - mondta már a lakásomba lépve, miközben végig csókokkal hintette be hol nyakamat, hol arcomat.
- Mmm...csábító ötlet. - fontam karjaimat nyaka köré. - Pizza vagy kínai?
- Kínai. - vágta rá azonnal.
- Akkor már rendelem is. - kaptam ki zsebemből a telefont és már tárcsáztam is. - Jó napot! Szeretnék... - kezdtem bele, de hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré, amitől azt is elfelejtettem mit akarok.
- Hölgyem...itt van? - szólt a vonal túloldaláról, miután hosszasan megvátakoztattam.
- Igen, itt... Erik, kérlek! - kuncogtam, miközben Erik nyakamat kezdte csókolgatni. - Két közepes menüt szeretnék. - köhintettem, miközben nevetve próbáltam lerázni magamról az engem csókolgató focistát. - Rendben, köszönöm! - tettem le. - Erik! - fordultam meg mosolyogva karjaiban. - A fickó totál hülyének nézett. - nevettem. - Estére van egy meglepetésem számodra.
- Mm...szeretem az esti meglepiket. - vigyorgott kajánul, majd ajkait enyéimre nyomta.
- El kell, hogy rontsam a kedved. Ez nem olyan meglepetés lesz. - hajoltam el tőle gonosz vigyorral az arcomon.

A rendelésünk szerencsére hamar megérkezett, így magunkhoz véve ételeinket ténylegesen bevackoltuk magunkat a nappaliba, és közös megegyezés alapján egy romantikus vígjátékot indítottunk el. Már nagyon hiányoztak az ilyen összebújós napok.

- Ne higgy neki! Átver a csaj! - kiabált teliszájjal a mellettem ülő focista.
- Mm...nagyon csíp az a husi? - szemeztem a villájára szúrt darab hússal.
- Kóstold meg! - nyújtotta felém, de mire bekaphattam volna a felém nyújtott adagot sunyi mód arcomba kente az egészet.
- Hé! Ez csúnya volt. - játszottam a sértődött kislányt. A kezében lévő dobozkát az asztalra rakta, majd felém hajolva próbált kiengesztelni, de a kívánt csók helyett az óriási adag szószt kapott. Kölcsön kenyér vissza jár, drágám.
- Ihj! Ezért most nagyon csúnyán megfizetsz! - hirtelen kerekedett fölém és a kanapén elődöntve kezdett el csikizni, amit óriási kacajjal fogadtam.
- E...Eh...Ehrik...ké...kéhrlek... - nevettem. - Tiszta szósz vagy. - már majdnem bepisiltem a röhögéstől.
- Ó, igen? - dörzsölte arcát enyémhez, így, ha lehetséges még jobban elkente rajtam és saját magán is. Arcomat elfordítottam, majd mint egy kiscica végig nyaltam arcán.
- Mm...finom. - vigyorogtam. - Enyhén csípős és...édes.
- Igen? - húzta pimasz mosolyra ajkait. - Szóval édes. - hajolt közelebb.
- És csípős. - tettem hozzá.
- Elmondani nem tudom, mennyire hiányoztál. - nézett mélyen szemeimbe. - Egy igazi idióta voltam, hogy egy percet is nélküled töltöttem. - érintette össze orrunkat.
- Szeretlek! - nyomtam ajkaimat övéire. A focista készségesen mélyítette el csókunkat, miközben egyik kezével oldalamat simogatta, másikkal pedig fejem mellett támasztotta meg magát, hogy ne rám nehezedjen. Pólómat egyre feljebb tolva simogatta oldalamat, amitől a kellemes tavaszi meleg ellenére is kirázott a hideg. Gyengéden én is simogatni kezdtem izmos hátát, rögtön belemosolygott csókunkba.
- Szeretlek! - tért át arcomról nyakhajlatomra. Már majdnem megszabadított felsőmtől, amikor hirtelen leállítottam.
- Hány óra van? - pattantam fel.
- Öt, miért?
- Fél hétkor jelenésünk van.
- Muszáj? - húzott vissza ölelésébe, majd újra nyakam kezdte el csókolgatni.
- Eriiik! - karoltam át vállait. - Le kell fürödnöm. Így mégsem mehetek. - mutattam végig arcomon.
- Mmm...mi lenne ha együtt fürdenénk?
- A-a, akkor sose leszünk kész. - nyomtam egy utolsó csókot ajkaira, majd a fürdő felé vettem az irányt.