A felszín alatt [Erik Durm] [BEFEJEZETT]

46.rész

Nagyon jó hangulatban telt a karácsony, akárcsak az elmúlt néhány nap. Szerencsére a rosszulléteim is elmúltak, így teljes mértékben élvezni tudtam a családommal töltött időt.

Ma van az év utolsó napja. Míg Bence és Eliza bevásárlást tartanak az esti bulihoz, én éppen a reptéren állok és várom, hogy földet érjen a dortmundi járat.

Scarlett, Marco, Sarah és Julian már kora reggel gépre szálltak, hogy az esti buli előtt még a várost is meg tudják nézni, ugyanis elmondásuk szerint még sosem jártak Magyarországon.
Marco volt az első, akit rögtön kiszúrtam a terminálból jövet. A lányok persze a fiúktól lemaradva csacsogtak. Öles léptekkel és hatalmas mosollyal az arcomon igyekeztem hozzájuk.

- Kicsi lány! - szorított magához a két fiú.
- Mi is itt vagyunk ám! - vigyorgott Scarlett és Sarah.
- Csajok! - öleltem meg jó szorosan a két lányt. - Wow...mekkorát nőtt a kisasszony! - céloztam Scarlett gyönyörűen gömbölyödő pocakjára.
- Ja, akkora vagyok, mint egy bálna... - fintorodott el.
- Az én gyönyörű bálnám! - csókolta meg Marco újdonsült menyasszonyát. Marco végül szenteste a család társaságában kérte meg Scarlett kezét, aki gondolkodás nélkül igent mondott a focistának.
- Mit szólnátok hozzá, ha lepakolnátok nálunk? - mivel anyáék elutaztak egy másik városba szilveszterezni, az egész ház a miénk, így felajánlottam nekik, hogy szálloda helyett szálljanak meg nálunk.

- Wow! Gyönyörű házatok van! - lelkesedett Scarlett.
- Köszönjük, de azért a tieteket meg sem közelíti.

Míg német barátaim lepakoltak a nekik előkészített szobákba Eliza és Bence is megérkezett.

- Meghoztuk a piákat! - kiáltotta el magát a bátyám.
- És a nasit. - pakolt le Eliza is. - Itt vannak már? - suttogott izgatottan. Amióta elmondtam neki, hogy itt töltik a szilvesztert, lelőni sem lehetett. Alig várta, hogy megismerje őket.
- Miért suttogsz? Úgy sem értik. - utaltam nevetve magyar nyelvhasználatára. - Egyébként felmentek lepakolni. - kuncogtam. Alig, hogy ezt kijelentettem két szőke fejet véltem felfedezni a lépcső tetején.
- Sziasztok! - váltott angolra Bence. Eliza miatt az angol mellett maradtunk, hogy ő se maradjon ki semmiből német nyelvtudás hiányában.
- Sziasztok! Marco vagyok, ő pedig a menyasszonyom Scarlett. - nyújtott kezet kedvesen a focista.
- Sziasztok! Eliza vagyok, Emma legjobb barátnője és ennek a lököttnek a barátnője. - lökte oldalba bátyámat a lány.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek! Emma nagyon sokat mesélt már rólad. - ölelte meg egymást a két lány.
- Egy szavát se hidd el! - nevetett Eliza.
- Megjöttünk! Huh úgy látom kicsit lemaradtunk. - vakargatta kínosan tarkóját Julian.
- Semmiről sem maradtatok le. - léptem oda. - Julian, Sarah ő itt a bátyám Bence és a barátnőm Eliza, skacok ők itt Sarah és Julian.
- Sziasztok!
- Megígértem nekik, hogy megmutatom a várost még a buli előtt. Velünk tartottok? - néztem Bencére és Elizára.
- Csakis ebéd után. Csináltam egy kis carbonarat mielőtt elmentünk bevásárolni. Muszáj megkóstolnotok! - nyúlt a sütőbe a lány.
- Mondd! Te mikor lettél ilyen konyhatündér?
- A bátyád mellett muszáj volt hozzászoknom.
- Hé! Úgy beszélsz, mintha én nem tudnék főzni. - háborodott fel az említett.
- Igen, rántottát. Bár ha jobban bele gondolok azt is oda égetted. - csipkelődtek.
- Na jólvan fiatalok! Elég lesz! Együnk, aztán mutassuk meg ezeknek a németeknek, hogy hogyan éljük mi magyarok az életet! - csaptam össze nevetve kezeimet.

Eliza carbonaraja isteni volt. Egy szava sem lehet, mindenki szó nélkül megette az utolsó falatig, sőt a fiúk még repetát is kértek. A laktató ebéd után Sarah és Scarlett átöltöztek, majd nyakunkba vettük a várost. Próbáltam a lehető legtöbb dolgot megmutatni nekik, de azért Scarlett állapotát figyelembe véve sétáltuk körbe a nevezetességeket.