Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

19. eltompul a valóság

Miután elhatároztam, hogy mindenképp beszélni fogok Willel a bárról, égen-földön kerestem, majd mikor szerdán realizáltam, hogy nincs a motorja, szokásos parkolóban feladtam.

Egyebként jól is tettem ugyanis még az nap este írt, hogy ma kapott egy új telefont, úgyhogy tudunk beszélni és közölte velem, hogy a héten már nem jön, mert „beteg".
Sarah szerint csak ellógja a sulit.

Barátnőmnek igaza is volt ugyanis péntek délután miközben kabátomat összehúzva magamon álltam meg az öreg kapu előtt várva, hogy a sofőröm befusson, hirtelen megpillantottam.

A tulsó oldalon állt neki támaszkodva motorának, szemtelenül tökéletesen, ja és makk egészségesen.

A hideg széllel ellenbe, ő még mindig bőrdzsekijébe (jó bélelt lehet) sálammal a nyakán, szemtelenül rágózott és engem figyelt. Tekintetünk találkozása, okot adott lepkéimnek a lázadásra.

Boldogan elmosolyodtam és intettem egyet, ő pedig csak lazán elővette telefonját és valamit gépelt benne. Nem igazán értettem, addig amíg telefonom nem pityegett egyet.

„Megfagysz szöszi!" -Will

„Kettőnk közül nem én küzdők épp, mellhártyagyulladással..."

Üzenetemre hangosan felnevetett, majd feltekintett, és újra gépelni kezdett, de beelőztem.

„Mióta hívsz szöszinek?" - furcsálltam előbbi becézését, arcán nem látszott reakció, csak tovább gépelt.

„Van kedved hambizni egyet? Nem fog beütni a kajakóma ugye? ;)

„Ha-ha nagyon vicces!"

„Szóval eszel velem, csipkerózsika?"

„Végül is." -adtam be a derekam.

Gyorsan írtam egy üzenetet Salik úrnak ó, hogy elszámoltam magam és még van egy órám. Végül s, ha csak egy közeli gyors étterembe megyünk abból nem lesz baj visszaérek mire Salik úr itt lesz. (Hát igen, csak nem számítottam rá, hogy Will London másik részén egy eldugott kikötővárosba jár enni!)

Eltettem telefonom és gyorsan átfutottam az úttesten. Az idő tényleg kezdett hűvös lenni, fogaim összekoccantak mikor a szél kicsit erősebben megfújt. Will csak mosolyogva tápászkodott fel ízléses motorjáról.

- Biztos ne menjünk máskor? Megfagysz... -nézett le rám komolyan, bár szája sarkába ott bujkált a letörölhetetlen mosoly.
-Egész héten logtál. Nem hagylak megszökni! -húzom össze szemem, mire jó ízűen felkacagott és magához húzott.

Na jó, bár nagyon élveztem a perceket amit a karjába zárva töltöttem, kisebb zavarba jöttem, szerintem abban a pillanatban el is vörösödtem.

-Csak felmelegítelek -nézett le rám pimasszul, de még mindig nem engedett el.

-Persze, nem is gondoltam mást...- bújtam bele még jobban ölelésébe, hogy véletlen se lássa az égő fejem. Válaszomra megsimogatta hajam, mint valami kisgyereknek, majd lassan eltolt és levette sálam magáról. Egy mozdulattal nyakam köré csavarta a vastag ruhadarabom, ami már napok óta nála van, emiatt teljesen átvette a fiú illatát, így szinte minden egyes levegő vételemnél befürkészett orromba illata.

-Mehetünk? -ült fel járművére. Egy aprót biccentettem és már mögé is pattantam.
- Azt mondat még sosem motoroztál, igaz? - biccent hátra felém.
-Csak filmekbe láttam -rántom meg vállam.
-Tessék...-dobja hátra nekem, egy fekete bukósisakot, az övévvel egyformát.

-Át kell karolnom, mint a romantikus sorozatokban? -kérdezem hatalmas szemekkel, válaszul csak egy nagy kacagást kaptam és kezeimet megfogta, majd csípőjére vezette.
-Minden gyógyszert bevettél? -vette fel az aggódó szülő szerepét, én pedig csak unottan bólintottam. Gondolom megakart bizonyosodni, hogy nem fogok e elfordulni róla félúton.

Kezeim összekulcsoltam majd rádőltem hátára. Felbőgette alattunk a hatalmas vasszörnyeteget, majd sebességre kapcsolt.

Olyan érzés, mintha valami romantikus regénybe lennék és ő pedig a helyes vámpír srác, akibe bár akaratlanul is, de teljesen belezúgtam. Gondolataim romantikusabbnál, romantikusabb könyveket idézet fel. Hát nincs mit tenni, egy vihogó tinilány lettem.

Csak akkor kaptam fel tekintettem mikor elhagytuk Londonnak azt a negyedét, amiben élek. Bár egy kisebb pánikreakcióm kezdett kialakulni, az előttem ülő Will olyan hatással volt rám, hogy nem éreztem magam veszélybe. Ha mellette vagyok, eltompul a valóság. Hogy én ezért még mekkorát fogok kapni, ha egyszer vissza csöppenek a valóságba.

Sziasztok remélem mindenkinek tetszett. Nekem ez lett az egyik kedvenc részem🥺❤️ köszönöm ha végig olvastad!🤍