Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

79. Oscar Holden

~Olivia szemszöge~

-Tudod...-szólal meg a mellettem vezető Will. -én nagyon örülök, hogy nem lett rossz a viszonyotok meg minden,-kezd bele filozofikusan.-de miért mindig nekünk kell vinni? -mutat a hátul utazó

Marcusra, aki épp félre gombolja ingjét.
Telefonomból feltekintve elnevettem magam és a szerencsétlenre nézek aki épp az egész ingjét ki akarja gombolni.
-Héé haver...-szól rá sietősen Will.
-Mi a francot csinálsz?
-Újra gombolom! -vágja rá értetlenül.
-és ezt muszáj ilyen lassú és nagy mozdulatokkal csinálni miközben a barátnőm a kocsiba van?

Marcus lazán elmosolyodott és a térdére helyezte súlypontját, hogy közénk hajoljon.
-Mit gondolsz, nem látott még így? -kérdi tenyérbe mászó képpel. Will egy satu fékkel megállt az út közepén, szerencsére nem London legforgalmasabb útján.
Oh shit!

-Mivan? -tekint felém Will.
-Hááát igazából, nem az van, amit gondolsz! -rázom meg magam előtt zavartan a kezem.
-Haver, mi is jártunk, még ha nem is sokáig! -neveti el magát, majd szórakozottan hátra dőlt és kiélvezte a műsort.
-Azt mondtad nem voltatok úgy együtt? -néz rám kiguvadt szemekkel Will.

-Nem is... úgy nem! -húzom el szám.
-Legalább is addig nem jutottunk el! -szólt közbe Marcus, mire szúrós szemmel tekintek rá.

-Te csak maradj csöndben! -szólok rá, mire elnevette magát és feltartott kézzel jelezte, hogy csöndbe lesz.

-Chh...-képed el Will. -akkor meddig az az addig?- von kérdőre és teljesen leveszi kezét a kormányról.
-Will lehetne, hogy ezt nem az út közepén beszéljük meg?! -nézek a mögöttünk jövő bézs autóra.
-kikerül! -vágja rá és még mindig a válaszomra vár.

-Csak csókolóztunk! -sóhajtok fáradtan.
-Aztán letépte rólam az inget!-fűzi hozzá a hátsó ülésen szórakozó személy.

-Akarsz stoppolni? -fordulok dühösen hátra.

-Szóval leszakítottad róla az inget! -tagolja szavait és éreztem ahogy a féltékenység lassan teljesen átjárja Willt.
-Véletlen volt! -teszem hozzá.

A mögöttünk lévő autó elkezdett türelmetlenül dudálni.
-Láttod várnak ránk! Induljunk el! -vettem elő a legszebb mosolyom.

-Majd kikerül! -ismétli meg.

-Itt biztos nem, záró vonal van! -teszi hozzá Marcus az ablakon kilesve.

-Majd szabálytalanul kikerül! -vágja rá dühösen Will.
-Na jó! -sóhajtok.

-Csókolóztunk, megláttam egy pókot, megijedtem és belekapaszkodtam, az anyag pedig megszakadt a lendülettől! -sóhajtok fel fáradtan. Will Marcusra nézett, mintha csak megerősítést várna, a fiú pedig vígan bólint.
Ő roppantul élvezte a helyzetet.

-Na elindulhatunk végre? -pillantok a türelmetlenül káromkodó sofőrre.
Will még egyszer gyanúsan végig mért majd elindította a motort. Hála istenek!
-Te meg öltözz fel! -nézek hátra.- senki nem akarja látni! -fintorodok el.

-Haha...Kérlek! -nevet fel mintha csak az év viccét mondtam volna.- Mindenki akarja ezt a felsőtestet látni! -nevet fel majd gombolni kezdi ingjét. Szememet megforgatva dőltem ülésemre.

Vajon ma még jól leszek? Nem fog súlyosbodni a betegségem? A doki azt mondta, ha nem lesz pánikom, minden rendben lesz! Akkor mégis mitől tartok?

-Min gondolkodsz? -ránt ki barátom gondolatomból.
-Mi? Ja semmin! -rázom meg fejem.
-A felsőtestemen...-suttogja alattomosan Marcus egy köhintéssel leplezve. Én a táskámból kiszedtem egy zsepit és megdobtam a tesztoszterontól túl zsongó barátunkat.