Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

49. elbaszott társaság

Marcussal felszálltunk a gazdag negyedben járatos fehér két emeletes buszra és elhelyezkedtünk az egyik bőr ülésen, amely igen kényelmes volt azért még mindig észre vehető hol is jártunk. Két negyeddel kívül szinte biztos, hogy nem lenne ekkora a kényelem.

-Amikor azt mondtad partiarcokkal leszünk körülvéve, rájuk értetted? -mutattam körbe a velünk utazó emberekre. A járműbe rajtunk kívül voltak talán tízen, ami nem túl nagy létszám egy két emeletes buszhoz, ahol alsóhangon vagy 200 ülő hely van. Néhány néni, akik az esti futás után úgy döntöttek inkább buszoznak, három lány akik összesúgva figyeltek minket, bár gyanítom, hogy inkább a mellettem álló szőke srácról beszélgetnek és a környéken lézengő turisták, ők azutcára nyiló kilátást fotózták.

-Igen rájuk gondoltam…-ment bele hülyülésimbe.- lefogadom, hogy például az a néni simán lenyomna egy táncpárbajba engem! -nevetett fel felszabadultan.
-Szerintem ügyesen táncoltál! -utaltam a Sarahval járt keringőjére.
-A keringő az alap! Szerintem azt minden férfinak megkellene tanulnia, hogy bármikor megmentsennegy bajba jutott hölgyéét! -tett utalást az estéjére.
-Igazán rendes tőled! -mosolyodtam el fájdalmasan barátnőm gondolatára.

-Hogy hogy buszozol egyébként? -próbáltam terelni a témát.
-Hát nem akartam megszerezni a jogsim, mert apám akarta, hogy kocsival közlekedjek én meg lázadó típus vagy! -rántja meg hanyagul vállát.Igen a harmadik szökésénél valahogy elkezdtem ezt sejteni. - az pedig, hogy furikázzanak nem az én világom, nekem ez túl... puccos! -fintorgott egyet a gondolatra.

Megértően bólintottam és a tájat kezdtem el kémlelni.  Bár a buszon nagyon is meleg volt a hideg hullámokba rázott ki, van egy olyan erős érzésem, hogy a földre ájulásomnak meglesz a következménye, csak remélni tudom, hogy nem fáztam fel.
-Te reszketsz! -jegyezte meg összeráncolt szemöldökkel.
-Semmi gond, csak egy kicsit átfáztam! -szépítettem. Hirtelen meleg tenyerét homlokomra helyezte melytől kissé meglepődtem.
-Jesszus szöszke szerintem te hot láz vagy! -fürkészi tekintettem aggódóan.
-Semmi baj, majd otthon lekezelnek, van egy egész orvos csapatom! -forgatom meg szemem gúnyosan.
-Gyakran vagy beteg? -próbálja tovább hűteni homlokom az azért hőmérsékletemnél mégis hidegebb tenyerével, amitől egy pillanatra talán zavarba is estem.

Egy percre elgondolkodtam, de mivel már lassan mindenki tudja a betegségem úgy voltam vele igazán nem nagy dolog, ha őt is beavatom, úgyhogy neki is elmeséltem a történetem, ami már-már könyvbe illő.
-Hű…-ennyi volt a reakció, se egy sajnáló tekintett vagy egy kíváncsi fürkészés, inkább zavartnak mondanám.
-Túl gyorsan mondtam? -kérdeztem tőle szórakozottan.
-Nem, nem csak egy perc kell, hogy megemészem. -nyelt egy nagyobbat. Na ilyen reakciót is ritkán kap az ember bár teljesen megérthető.

Telefonom felvillant, Will keresett immár a huszonnegyedik alkalommal, mióta eljöttünk. Nem tudom mi olyan nehéz felfogni, hogy nem veszem fel az első három alkalom után tisztának kellett volna lennie evvel kapcsolatban.
-Az exed az? -tekint ő is a képernyőre. -Miért rágtál be ennyire? -kérdezi az utat kémlelve.
-Megpróbálta pótolni a halott barátnője hiányát velem. -jelentem ki rezzenéstelen arccal.
-Most szívatsz ugye? -fordul felém azzal a reménnyel, hogy tényleg viccelek. Hát nem, nem viccelek!
-Én örülnék a legjobban, ha csak poén lenne a dolog. -fintorodok el.
-Az egész suli ilyen beteg? -vonja fel szemöldökét, a meglepődötség az arcára volt írva.
-Hát van egy szociopata, aki abban rejli örömét, hogy másokat terrorizál, egy lány aki a toxikus kapcsolatával, próbálja leplezni a legjobb barátnőjének gyászolását, aztán ott van a srác aki a húga halála miatt dühkezelési problémákkal küzd aztán ugye ott van Will aki szintén Jesst siratja az újbarátnőjét látva ja és természetesen én az új csaj, aki Narkolepsziával küzd és a halott lány helyére jött, akivel a sors fintorának köszönhetően ugyanazokat az arcvonásokat kaptuk és mindenki megpróbálja velem kitölteni azt az űrt amit Jess hagyott maga után. Igen szerintem mindannyian tökéletesen épelméjűek vagyunk! -bólintok ironikusan. -van valami lelkisérülésed? Csak mert ez ilyen alapkövetelmény a suliba…-nevetek fel gyötrelmemembe. Komolyan mondom ha egy külsős embernek mesélném a sztorinkat valószínűnek tartom, hogy inkább elsétálna, mint aki nem is beszélgetett velem, vagy bolondnak nézett volna. Végül is ez tök hétköznapi!
Érdekes módon a fiú nem rettent meg, hanem még szórakoztatónak is tartotta a helyzetünket. Bár lehet csak kínjában nevetett.

-Hát van egy apám...- kezd bele saját sztorijába- aki zenész emiatt alig láttom évente kétszer élőbe, ezért minden egyes előadását megnézem a turnéjáról anyámmal, miközben nyilvánvaló, hogy egy csellóssal kavar anyu háta mögött és azért nem jön haza mert nem bír a felesége szemébe nézni, aki viszont ugyanúgy szereti mint a karrierje előtt, emiatt pedig legszívesebben megütném, de ettől függetlenül minendnap megnézem az előadását,mert hiányzik az apám aki a pénzel próbál kompenzálni. Na szerinted beférek a bandába? -darálta el érelmeit rezzenéstelen arccal.
-Zűrös szülök, hát nem is tudom…- vakartam meg a fejem. -ez nem kapcsolódik Jessehez szóval lehet nem fogják elfogadni, de én bevettelek! -horkantam fel ismét nyomorunkon.

Nos lehet az ember gazdag attól még ugyanolyan szánalmasak vagyunk mint, bármelyik másik ember ezen a darab kövön, ahol élünk.
-Ez kedves tőled! -mosolyodott el.
-Hol vagyunk? -néztem a sokadik megállóra.
-Itt…- mutat rá telefonján lévő térképre.
-Akkor én szerintem itt leszállok, két saroknyia van a házunk! -állok fel ülésünkről, a fiú pedig velem tartott, mire értetlenül tekintettem rá.
-Mivan? Lázas vagy és összetörték a szíved, az a minimum, hogy hazakísérlek! -ráncolta össze szemöldökét, mire nekem ellazult az arcizmom.

Igaza volt tényleg szükségem volt rá, hogy segítsen haza tántorogni, mert bár ülve nem éreztem a lázam egyre magasabbra szökött, a torkom szinte szétrobbant  úgy fájt és mellkasom pedig egyre nehezebb lett, szerintem most nem fogom megúszni egy kis megfázással. A vége fele már csak Marcus vállába kapaszkodva tudtam csak lépkedni.

Haza fele arra döntésre jutottam, hogy ideje, hogy egy személynek is kitálaljak bizonyos részletekről, ugyanis darabokra zúzták a szívem és ő az egyetlen aki mindig mellettem volt és az én érdekem nézte; anyának.

Sziasztok bár ez nem lett olyan pörgős rész mindenképp szeretem volna ha egy kicsit megismeritek Marcust 🤍 és ne talán tán megkedvelitek 🙈🤍 köszönöm ha elolvastad ❤️ remélem élvezhető volt 🤍 köszönöm a rengeteg támogatást tőletek 🤍