Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

53. 20:25

„Beszélnünk kell!”

„Jess nem öngyilkos lett!”

Olvasom el újból üzeneteit, de agyam még mindig nem volt képes felfogni mi is történik. Két zavaró tényező is bekavart, az első, hogy ez nem is kellene hozzám kapcsolódni, a másik pedig, hogy nem szabadna érdekelnie a dolognak , kíváncsiságom mégis előbbre hajt.

-Mi történt? -vette észre tépődő tekintettem Marcus is. Nem szólok semmit, csak felé fordítom telefonom képernyőjét. Az ő szemei is át pásztázzák párszor a sorokat, majd feltekint rám.
-Mit fogsz tenni? -emeli fel állát.
-Nem tudom… talán, ha végre lezárhatnám magamba ezt az ügyet túl tudnék lépni. -tűnődők el hangosan.
-Ha ettől megnyugodnál, akkor legyen, menjünk! -állt fel az asztaltól.

Kérdően tekintettem fel rá, ő pedig lazán megrántotta vállát.
-Azt gondoltad egy ilyen helyzetbe magadra foglak hagyni?- nevetett fel édes ízűen.- Nem a volt pasid vagyok! -fűzi hozzá gúnyosan.
-Na kérdezd meg a Barbie babát, hol akar beszélni veled! -indul el az egyik idős néni felé, gondolom azzal a szándékkal, hogy lemondja rendelésünket.  Én gyorsan bepötyögöttem válaszom Sarahnak, aki egyből reagált is.

„ A társalgóban várunk!” -Sarah

-Na meglett? -biccent felém a fiú kabát húzás közben.
-A suliban találkozunk a társalgónál!
-Akkor jó az két utca, sétáljunk? -mutatott a kivételesen szép időre.
-Aha…-bólintottam semmit nem mondó hangon, mert gondolataim már egészen máshol jártak.

…

-Izgulsz?-tárja ki nekem az iskola ajtaját Marcus lovagiasan.
-Nem…csak le akarom zárni a témát és megmondani Sarahnak, hogy ne írjon többet.- vázolom elhatározottan a tervet.
A társalgó ajtaján kopogtunk be, engedélyt várva, amit szinte rögtön meg is kaptunk.
-Gyere! -kiáltott Sarah csengő hangján.  Nagy levegőt véve léptem be a helységbe Marcus óvó pillantásával. A kanapékkal megtömött helységbe csak ők voltak; Sarah Oscar és…Will.

-Ő mit keress itt? -kérdem haragos tekintettel.
-Én is örülök neked Csipkerózsika! -mosolyodik el tenyérbe mászó vigyorral, ami miatt sajnálatos módon ismét megdobban a szívem. A francba is!

-Ne hívj így! -nézek rá szemeibe még mindig égető szikrával.
-Miért hisz mindig is így neveztelek! -pattant fel heverőről, és indult el felém, aminek hatásár Marcus is előrébb lépett  egyet.
-Woaw! -tekintett fel Will Marcusra játékos pillantással.-Újabban pincsi kutyákkal járkálsz? -intézte felém a kérdést, bár magas fiúval nézet közbe farkasszemet.
-Veled ellentétben én tényleg vigyázok rá! -horkant fel kihívóan a produkált fél.
-Nézzük meg mennyire vagy harcias öcsi! -húzza fel szemöldökét exem. Jesszusom!

-Állj le! -lökőm meg óvatosan mellkasát.- Akkor se voltál ilyen felhergelt, mikor a barátnőd a falnak szorulva majdnem megfulladt, most se legyél ennyire forrófejű! -vettem felé szavaim, reménykedve, hogy ezek után valamennyire feladja.
-Ne próbálj eltolni magadtól, mert nem fog összejönni! -közeledik újra felém, amit most Sarah torokköszörülése szakít meg.

-Ez nagyon…megindító-kereste szavait undorral az arcán. -de, nem ezért gyűltünk össze! -csapja össze tenyerét.- Szóval hős szerelmesem, ha már így elsikerült baszni, ne itt próbáld vissza hódítani, jó? -tolja el kuzinyját- Köszönöm…-na jó hol is tartottam? -gondolkodik el, majd félve felém fordul.

-Nézd Lív! Sajnálom érted! Azért nem mondtam semmit mert nem akartam, hogy bajod legyen, ami pont az ellenkezője lett! -húzza el száját. -Egy legjobb barátot már elveszítettem még egyet nem fogok!- rázza meg fájdalmasan fejét. -Még ha emiatt meg is gyűlölsz! -gyűlnek szemei aljába könnyek, amik engem is mellbe vágtak.

-Én is sajnálom! -szól közbe Oscar.-Komolyan Oliv! -ejti ki szavait zavartan. -Az az este előtti nap tudtam meg én is a részleteket, persze azt tudtam, hogy Will együtt volt a húgommal, de a többiről eskü semmit nem tudtam! -teszi fel védekezően kezét, ami mosolygásra késztett, tipikus Oscar.

-Miért hívtattok ide? -tekintek vissza a két Blakere.
-Informátor? -húzta fel szemöldökét Sarah Willre pillantva.
-Nem öngyilkos lett Jess! -süti le szemeit ex barátom. -Azon az estén, mikor összevesztek Sarahval, velem is veszekedett és mi még az nap reggel szakítottunk! -tekint fel rám félszemmel, bár mondandójából nem zökkent ki, nekem pedig összeszorult a torkom.

Szóval igazából nem a halál szakította el őket, ez valahogy megkönnyebbülést idézet mellkasomba. -Bár nem tagadom, hogy felötlött bennem a gondolat, hogy kiakarok vele békülni, ami ha nem lenne halott,lehet be is következett volna.- vezeti fel mondandóját.
Lpp– szóval írtam neki nyolc óra tizenegy perckor, amire még válaszolt is és megbeszéltük, hogy találkozunk, csak előbb szeretne veled kibékülni! -mutat Sarah felé, akinek nagyot kellett nyelnie, hogy ne bőgje el magát.-itt jön a csattanó, az utolsó üzenet!

Telefonját elővette és ráment az egy évvel ezelőtti beszélgetésükre.

„Úgy hallottam a mosdóba van, de nem merek benyitni, mégis mit mondjak neki, igaza volt és tudod mennyire utálom bevallani, ha tévedek :P” -Jess 20:21

-De hát a mosdó a suli másik felén van! -húzta össze gyanúsan szemöldökét Sarah.
-Pontosan! -csettintett egyet Will.-Mikorra is könyvelték el a halálbeálltát?
-20:25…-válaszolta mereven maga elé figyelve Oscar. Mindannyian rákaptuk tekintetünket, Sarah pedig támogatóan megsimogatta a srác vállát, amit a könnyes szemű fiú értékelt is és a lány kezét megszorítva törölte le könnyeit.

Ha most nem ilyen helyzetbe lennénk és nem ekkor nagyon szívesen kifaggatnám Saraht mi is volt ez a szerelmes pillantás, de sajnos nem tehettem, mert se olyan viszonyban nem voltunk és az időpont se volt megfelelő.

-Vagyis nem érhetett oda olyan rövid időn belül a tetőre, hogy leugorjon minden búcsú nélkül!- folytatta Will.

-szerintem csak kombinálunk! -szólaltam meg halkan. Magam se hittem ezt, de számomra ez már túl sok lenne és egy cseppig se vágyok tovább ebben a sztoriban szerepelni, van nekem elég bajom, még ha a lelkem nem is ezt sugallja, de hát a szívemmel karöltve elmehet a francba sose hozott jó döntést.

-Tényleg így gondolod? -tekint rám fájó pillantással Sarah, ami lyukat égetett szívem falába. Határozottan bólintottam, majd belekezdtem azért amiért idejöttem; teljesen elvágni magam tőlük.

-Mindezt szomorúan hallom, tényleg, de nem Jess miatt jöttem! -nyelek nagyot. -Szeretnélek megkérni titeket, hogy hagyjuk egymást békén! -hadonászok zavartan kezemmel.
-Ez nem az én világom és főleg nem az én csatám! Köszönöm, hogy a végére őszinték letettek, de nekem ez sok! -kezdek el hátrálni nagy lépésekkel., majd egy fordulattal menetirányt váltok.

-Pontosan ezt akarja, benned látott ellenfelet és ezért elakart minket választani! – kiálltja utánam Will.- úgy láttom sikerült is neki! -fűzi hozzá gúnyosan.

-Hagyd, nem akarja! -dorgálja meg Sarah unokatestvérét.

-Miről beszélsz? -fordulok vissza.
-Eliot! -ejti a nevet melytől a vérem is felforr. -Ő mesélt neked a kapcsolatomról Jessel, igaz? -kezdett el játszani kezében tartott motorkulcsával. Érdeklődve tekintettem vissza mert bármennyire is távol akartam maradni a bajtól, a bosszúvágy égett bennem a fiú iránt, aki miatt mai napig nem bírok normálisan aludni, mert rémálmok gyötörnek.

-Nos azt hiszem maradnod kéne! -húzta kihívó mosolyra ajkait. Én csak Marcusra néztem, aki bólintott jelezve, hogy bárhogy döntök ő velem lesz.

-Igen szerintem is!- bólintok indulatosan.

Sziasztok itt egy késői resz 😽🧡 nagy szerettel köszöntöm akik most olvasták a sztorit és remélem a későbbiekben is élvezni fogjátok 🤍 köszönöm ha elolvastad ❤️ remélem élvezhető volt 🤍✨