Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

23. Veszélyes vagyok!

Barátnőm még mindig keservesen sírt és magát okolta, amiatt, amiről nem tehet.

-Vissza kéne mennünk? -simogattam meg a hátát ösztönzően. Szippantott egyet, majd helyeslően bólintott és megtörölte szemét zsebkendővel, amit tőlem kapott.

Komolyan néha rémisztőnek tartom Saraht, az előbb még olyan gyötrelmei voltak, hogy remegett kezem között, most meg, mintha az egész meg se történt volna. Sminkjét megigazította arca ugyan olyan gyönyörű lett, és szinte szemein se látszott mi történt. Testtartása olyan egyenes volt, hogy egy táncos megirigyelte volna. Hirtelen mosolyt erőltetett magára, majd beleakaszkodva karomba, ment végig a folyóson. Woaw!

-Tarts meg kérlek! -súgta oda nekem még mindig mosolyogva. Nem viccelt, tényleg rám helyezte súlyát, én pedig minden erőmmel próbáltam nem elborulni. Így telt el az első három óra.
Sarah kamumosolyt erőltetett magára, én pedig próbáltam össze rakni a képeket. Apró kis mozaikok és úgy érzem nincs még meg minden darab.

„Bocs a korábbiért!” Villant fel Will neve képernyőmön.
„Semmi baj, érthető (:”

„Sarah?” -kérdez rá unokatestvére helyzetére.

„Egész nap kamumosollyal járkál és percenként igazítja a sminkjét. Azt hiszem nem jól.”

„Áhh a kényszeres arcfestés! Nem jó jel!” Megsem lepődtem, hogy ismeri barátnőm rigolyáit.

„Nincs kedved találkozni? Reggel nem tudtunk köszöni (:”

Üzenetére elmosolyodtam, majd szóltam Sarahnak, aki épp Tessel beszélgetett, úgyhogy csak legyintett egyet.

Boldogan ugrándoztam fel a lépcsőn, szinte repülve. 
-Nem megmondtam, hogy ne menj el! -jött egy indulatos hang második emeletről. Megtorpantam márvány lépcsőn, majd óvatosan feltekintettem. Eliot szította indulatát unokatestvére Félix ellen.

-De…tartoz-unk ennyivel! -dadogta zavartan a vita másik részt vevője.
-Miért is? -tárta szét karját Eliot idegbajosan.
-Figyelj rám! -emeli fel fenyegetően mutatóujját, de Félix csak szilárdan a padlót figyeli és zakója szélét piszkálja.

-Héé…-ragadja meg két kezével arcát, és fordítja magával szembe. - Te semmi rosszat nem tettél! -tagolja el neki mondandóját. Úgy tűnik ezek a szavak elértek agyához ugyanis feltekintett Eliotra és úgy tűnt ködös elméje kitisztult.
Annyira ijesztő volt a jelenet, hogy kezem fedetlen része libabőrős lett.

- Rendben- bólint, majd hirtelen unokatestvére ölelésébe borul. Az eddig dühös fehér hajú srácnak kisimult az arca és egy fáradt sóhaj hagyta el ajkait, majd ő is viszonozta rokona gesztusát.

-Menjünk…- veregeti meg hátát a szemüvegesnek, majd elindulnak a lépcsők irányába. Vagyis felém, basszus! Visszaléptem pár fokot, majd úgy tettem mintha csupán most érkeztem volna. Befordultak lelépve a márványra. Félix szinte elment volna mellettem, ám ördögi unokatestvére mikor észrevett, kissé megtorpant át futott arcán egy kisebb riadalom, de szinte azonnal átváltott egy gúnyos mosolyra.

-Lám-lám kit látnak szemeim?  -sétált le lassan elém ezzel elállva utam, hasonlított egy ragadózóra, aki most tervezte becserkészni újdonsült zsákmányát. A vér is megfagy bennem emiatt a pasas matt.
-Csak nem a legfrissebb diáktársunk? -fonta össze karját.
-Hol vannak Blakék, vagy újabban engednek póráz nékül is sétálni? -nevetett fel cinikuson.
-Szinte mindig ott van valamelyik az oldaladon. – folytatja cukkolásom.

-Talán, csak nem akarják, hogy ízléstelen emberekkel barátkozzak -vágok vissza csípősen.

-Vagy csak féltenek- hajol felém közelebb. -megértem… - halkítja el hangszínét. -veszélyes vagyok! -mosolyodik el, majd játékosan megcsavarja első tincsem.

Bár minden erőmmel azon voltam, hogy ne tűnjek gyengének, még se tudtam állni pillantását. Pilláimat lesütöttem, ő pedig győzedelmesen felnevetett.
-Még találkozunk cica! -indul el mellettem, majd egy utolsó gesztusként ismét megpiszkálja szőke tincsem.  Lábaim ledermettek szinte oda fagytak, így mikor összeszedtem annyi erőt, hogy eggyel magasabb fokra lépjek, én is meglepődtem, hogy sikerült.

Szemeim a még mindig ott álló Félixszel akadt össze. Szemüvegét zavartan tolta fel és bűnbánóan tekintett le rám. Kezei remegtek és pillantását köztem és unokatestvére között kapkodta.
-Félix gyere! -szólt rá élesen, mire a fiatal zavartan utána indult.

Minden erőfeszítésem összeszedtem és elkezdtem futni, Will terméig meg se álltam. Olyan erővel rontottam, hogy Will majdnem eldobta cigarettáját.

-Miért harangszatok az ajtómra? -nézett fájószívvel fehér ajtója felé.
-Bocs…- fújtattam egyet idegesen.
-Mi a baj? -nyomja el ráérősen kezében lévő bagóját.

-Akkora egy…egy seggfej! -szökött ki számból a káromkodás, mire Will édeskésen felnevetett, majd elém sétált. 
-Túl jó kislány vagy Csipkerózsika a csúnya beszédhez. -simítja meg mindkét karom hatalmas kézfejeivel.

-Mi történt? -kezd el édeskés lengéssel dülöngélni, ezzel azzal késztetve, hogy én is kövessem mozdulatát. Úgy nyugtat meg, mint egy gyereket, mellkasára húz és úgy folytatjuk összhangos mozgásunkat.
Úristen milyen aranyosan nézhetünk ki kívülről, jesszus igazi pár vagyunk!

-Na elmondod mi a baj? -löki el magát egy kicsit, hogy arcomat megvizsgálhassa.
-Most már semmi…-szorítom magamhoz jobban és hagyom, hogy átjárja illata pólusaimat. Meleg ölelése miatt szinte forró lett a bőröm, és szemeim pedig megteltek boldogsággal.

- Köszöni jöttél nem? -emelte fel állam pajkos mosollyal.
-Szia…- kezdetem el ajkaihoz közeledni.
-Szia…- enyhült meg tekintette és nyomot kissé hosszabbra sikeredett csókot. 

Atya ég, de szerelmes vagyok! A szívem tízezerrel dobol mellkasomban, agyam pedig megállás nélkül rá fokuszál, egy percre se veszti szem elől.

Sziasztok remélem tetszett a rész, a szálak lassan kezdenek egybe fonodni!🤭❤️ köszönöm ha elolvastad ❤️ remélem hogy élvezhető volt 🤍