Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

31. Citromsárga

Azután, hogy megismertem Will testvéreit, csak nőt a felé táplált imádatom. Már két hete ennek az egésznek, de én ugyanannyira, sőt talán még jobban bele vagyok zúgva.

Apa sajnos visszament dolgozni, így minden ment tovább úgy ahogy eddig, annyi kivétellel, hogyha akartam is volna akkor se tudtam volna kiszökni, annyi dolgom volt. Közeledett a negyedévi szint felmérő, én pedig gőz erővel készültem rá, a magántanáraim szinte egymást váltottak az ajtómban, annyit fogadott fel mellém anya, arra a kérésemre, hogy segítsen egy kicsit. Na igen egy kicsit aggódó típus, de én ezzel együtt is szeretem.
Ha épp nem a tanulmányaim kötöttek le, Oscarral foglalkoztunk a tánccal, hogy az utolsó héten már a többiekkel együtt gyakorolhassunk. Roppant fárasztó Oscarral megtalálni a közös hangot, de mindketten a legjobb formánkat próbáltuk hozni és időközben szinte azt mondhatom, hogy jobba lettünk.

Aztán ott van a tervünk is, ami igen jól haladt, Sarah majdnem az összes évfolyamban lévő lányoknak bemutatott és megkedveltettük magamat velük, aztán ott van Oscar aki az egész haveri körjének bemutatott és miután tisztáztuk, hogy foglalt vagyok, csak szimplán iszonyat jó fejek voltak. Szóval ja egész sok ember köszönt már a folyóson, és állt le velem beszélni.
A terv első része sikeres volt és ez úgy tűnt Eliot is észrevette, de semmi nem rít le az arcáról csupán idiótán, győzelemittasan mosolygott, ahányszor arra tévedt a tekintettem. Óvatos volt, nagyon is. Csak hogy én is. A b terv viszont abszolút félre siklott, bárkit kérdeztünk róla senki nem beszélt egy szót se róla.

-Ez így nem lesz okés! -harapta be ajkait idegesen Sarah.
- Megkérdeztem Dennist ő sokáig körülötte lebzselt tavaly, de azt mondta jobban tenném, ha ezt befejezném! Veszélyes játékot űzők! -idézte a b-s srác mondatait.
-Mintha nem tudnánk! -dúrt bele barna hajába padtársam.
-Közelebbi ember kell! -gondolkozok hangosan.
-Olyan, aki meg is éri nekünk. -tette hozzá a hátunk mögött ülő fiú. -És van is egy ötletem! -tekintett Sarahra. Egyértelműen a mostanában alakuló Adamre célzott.
-Na nem, kizárt! -csattant fel hirtelen.
-Bár igazat adok Oscarnak! -szólalok meg.
- De Adam túl nagy falat, egy gyengébbet kell keresnünk! -kezdem el cerkám forgatni kezembe. - És tudom is kit! -mosolyodok el cinkostársaimra.

-Mi jár a fejedben?
-Talán olyan kéne, aki biztos tud valamit- vezettem fel elméletem. -Olyan, aki idők óta mellette van, de irányítható.
-Na nem! -esett le Sarahnak. -Biztos nem! Félix az unokatestvére és úgy őrzi mint, valami gyémántgyűrűt.
-Épp ezért lesz ő a tökéletes forrás!-érveltem én is.
-Egyetértek. -tette fel kezét Oscar.
-Akkor ezzel le is vagy szavazva. -mosolygok barátnőm felé.

-Mikor lesz velük következőleg közös óránk? -kérdezem úgy általánoságban.
-Ma az ötödik óra rajz! -lesi meg órarendjét Oscar.
-Remek! - mosolyodok el magabiztosan- Ideje, hogy tönkre tegyük Eliot Parkinsont. Csak elkellene csalogatni az unokatestvérétől. - szinte egyszerre tekintettünk Sarahra.
-Gondolom ez az én szerepem. -forgatta meg szemét.

….

Szinte olyan izgalommal vártam az ötödik órát, hogy majdnem gyógyszerimről is megfeledkeztem. Aztán átmenetünk a hatalmas rajzterembe, melyen az egész évfolyam jelen volt Willel együtt. Bár ideáig nem említettem a rajzórát Will szinte mindegyiken megjelenik, végül is érthető.

Leültem a melle lévő vászon elé, majd boldogan tekintettem barátomra.
-Szia…- hajolt felém egy köszöntésért, amit viszonoztam is. Igaz nem volt több egy ártatlan puszinál, szívem, így is petárdákat dobált mellkasomba.
-Szia…- vigyorgok rá vissza, teljes eksztázisban. -Hogy vannak a törpék, Szofinak sikerült végre a négyes fonás? -kezdek el csevegni.

Nem sokáig jutottunk a témába, mert rajz tanárunk nyitotta ki a tanári ajtaját. Kifele jövet majdnem, beverte homlokát az ajtókeretbe, annyira magas. Nagysága ellenére, lehetett vagy ötven kiló.
Hát neki ezt a testalkotott dobta a gép, csupán genetika.
-Szép napot diákok! -szólalt meg mély hangján melyre mindenki felfigyelt, szinte egy emberként hallgatott el a buzgó társasság. -Ma párokban kell festeniük! Azt javaslom egy szimpatikus párt keressenek, ugyanis a személyiségükről, kell ma festeni! -adta ki feladatnak.

-Nos elég szimpatikus vagyok számodra? -fordulok kacér mosollyal Will felé.
-Ha te az tudnád! -neveti el magát édesen.
-De ne csodálkozz, ha valami erotikus kép jön össze, én csak tartom az ecset az magától száguld! -ugratott teljes beleéléssel.

-Remélem nem ebben a műfajban festesz a sulinak! -forgatom meg szemem.
Sarah felé fordulok, hogy intsek neki egyet Eliot felé. Barátnőm előszőr nemlegesen rázta a fejét, majd a második szinte már ölő tekintettemre, feltápászkodott. Hirtelen levágódott sápadt arcú fiú mellé és nem szólt hozzá semmit.

-Minek köszönhettem a látogatásod? -kérdezte rekedtes hangján, szemei szinte ragyogtak lányra tekintve. Jesszus ez a szociopata teljesen bele van zúgva Sarahba!
-Az én társam bebitorolták- mutatott ránk. -és úgy gondolom nem túl sok ember lenne, aki ebben a terembe szépen festene le engem! -vizslatta idegesen a padlót. Végül is igaza van, elég sokan találtak ellenszenvesnek, a pletykáknak köszönhetően.
Háta olyan szögegyenes volt, hogy féltetem a csigolyájáit, haja tökéletes, mint mindig, csupán szeme rejt zavart.
-Értem…- mosolyodott el halványan. -akkor csak élvezem a társaságod! -tekintett fel a lányra, aki még mindig nem vetett rá pillantást. Őszintén nem tudom mitől haragudott meg rá ennyire, de biztos, hogy nyomos oka van rá, mindegyikőnknek az van.

Unokatestvére szinte pánikolva fordult kuzinjához annyira megijedt a ténytől, hogy nem lesznek párok. Halványan Oscarnak biccentettem, aki szinte azonnal fogta az adást.
-Tanárúr nekem nincs partnerem! -nyújtja fel kezét.
-Félix? -fordul felé a professzor.
Tessék? -dadog valamit, miközben zavartan játszik kezével.
-Úgy látom nincs párod, fáradj Oscar mellé! -mutat újdonsült padtársa mellé. Félix riadtan Eliot felé fordult, aki csak óvatosan biccentett egyet, ennek hatásába a srác megindult Oscar felé.

-Tehát a feladat! -csapta össze tenyerét a professzor. -Válaszattok ki egy színt, amely párotokat leginkább jellemzi és azzal fessétek le. Használhatok árnyékolást, sötétítést vagy halványítást, amelyiket szeretnétek, csak egy szín legyen! -adta le tananyagunkat.

-Melyik szín vagyok én? -suttogom oda Willnek.
-Citromsárga! - suttogja vissza meglepő válaszát.
- Azért mert szőke vagyok? -húzom össze szemöldököm.
-Azért reméltem ennél több kreativitást gondolsz velem szembe! -sóhajtott fel drámaian. -Azért leszel citrom sárga, mert ilyen színűnek láttom a mosolyod, ahányszor észreveszlek olyan szinten ragyogsz előttem, hogy pupilláim összeszűkülnek! -vezette le gondolatmenetét.

-Kicsit túlzol! -makkokogok össze-vissza egy épp kézláb mondatért.
-Te kérdezted, hogy látlak- rántja meg vállát. - Hát így! ÉS te? Milyen színbe látsz? Nehogy azt mond, hogy barnába, mert barna a hajszínem! -neveti el magát.
-Nem! -durcizok be. – nem azért…- teszem hozzá halkabban, mire olyan hangos kacagás tört fel belőle, hogy mindenki figyelmét magunkra vonta.

Mindenkitől elnézést kértem, mikor megakadt a tekintettem Sarahéval. Amolyan „ne most flörtölgess, lendülj akcióba!” pillantást szórt felém. Igaza van akkor kezdjük meg a terv rám eső részét!

Sziasztok remélem izgalmasnak éreztétek a részt, a tervük lassan teljesen kifonodik Oliviaéknak, de vajon Eliot nem forral semmit válasz kép? Valóban ilyen egyszerű lenne ez a küzdelem? Na majd meglátjuk! 🤍 Köszönöm ha végig olvastad ❤️ remélem élvezhető volt 🤍 köszönöm a vissza jelzéseket ❤️ igazán batoritoak voltak😊❤️