Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

36. ködös titkok

-Már megint te? -ejti felém gúnnyal teli itatott szavait.
-A számból vetted ki! -fintorodok el látványától.
Eressz már el te idegbeteg! -kapálózik tovább Sarah fogásában.
-Beszéljük meg! -fordul a lányhoz.
-Csak ezt tudod hajtogatni? -húzza fel szemöldökét hisztérikusan a lány.
-Kérlek! -tartotta felé az ugyan olyan nyugodt hangját.
-Ereszd el! – kezdem el ujjait lehámozni barátnőmről.

-Nem gondolod, hogy ez kissé unalmas már? -fordult felém idegbeteg tekintettel. Egyszer csak eleresztette barátnőm és felém kezdet el lépkedni, amely bennem ösztönösen hátráltatásra kényszerített,a legutóbbi emlékem arról, ahogy megragadja nyakam, fájdalmat idéz elő nyelőcsövembe.
-Azt se tudod milyen kapcsolatom van Sarahval, szóval ne szólj bele! -szinte köpi szavait miközben még mindig keringőnket játsszuk. Én egyet hátra ő kettőt előre.

Hátam a hideg falnak ütközött, ő pedig kezeivel elzárta utamat. Olyan közel hajolt, hogy aurám szabályosan segítségért kiáltott.
-De hát egy pótlék sose fogja ezt megérteni! -folytatja hergelésem.
-Ezt már másodjára említed nekem! Még is mi a francra utalsz? -kérdeztem én is indulatom szabadjára engedve.
-Shhh- kezdett el csitítgatni, élvezte minden egyes pillanatát annak, hogy feldühített. - Még nem jött el a megfelelő alkalom, szívi! -sóhajtott tetetted csalódottsággal.
-Eliot! -szólt rá kedélyesen Sarah, penge éles volt hangja. Szóval ő is tudja.

-Drágám? -fordult felé szórakozottan.
-Ne fecsegj hülyeségeket! -préselte ki magából szavait.
-Dehát ez az igazság! -tárta szét karjait. -Hallom elutazott a másik Blake! -fordul felém. -Vigyázz magadra! -suttogja fülembe, szinte már feltüzeltnek éreztem hangját. -Megmutattom milyen is ez az iskola igazából!-szavai olyan hatással voltak rám, mintha jégkockákat érintenének tarkomhoz.

-Majd beszélünk édesem! -kacsintott egyet Sarah felé, aki keresztbe font karral figyelte produkcióját.
-Téged se felejtelek el, ne félj! -mosolygott rám, bár én inkább vicsornak, mint sem mosolynak láttam.
-Milyen kedves! -válaszoltam gúnyosan. Távozása előtti pillanatban Oscar futott be, kilihegve tüdejét.

-Milyen kár lemaradtál a buliról! -kezdte el húzni Oscart is Eliot. -Mindig egy perccel késsel el! -sóhajtott drámaian. Na jó határozottan tud mindenki valamit, amit én nem!
-Takarodj te csótány mielőtt el nem taposlak! -fenyegette meg mély hangon. Azért jóval erősebben hatottak szavai Eliotra, mint a miénk ez tény! Talán érezni közöttük a „ki az erősebb férfi” közhangulatot, de az is lehet, hogy csak a köztük szövődött ellentét az, amely ilyen izzó.
-Nem sokkára mindent megtudsz szöszi ne aggódj! - intézte ismét felém szavait. -Vagy tudod mit aggódj csak az jól áll! -csettintett egyet jó kedvűen.
-Menj a pokolba! -átkozottam el
-Mind ott vagyunk! -tárja szét karjait az iskolára utalva, majd angolosan elhagyta a termet engem kétségek között hagyva. Bár a fejembe kavargó lavina eltompitotata többi gondolatom, eszembe tartottam miért vagyok itt. Sarah miatt.
-Minden rendben?- öltetem át gondterhelten barátnőm.
-Azt hiszem...- viszonozta gesztusom.
-Eliot volt a nagy gond ?- ráncolta össze szemöldökét Oscar.
-Dehogy is, vele elbírok! -Legyintett egyet a lány könnyedén.
-Adam..adam...-dadogta nevét könnyeivel küzdve barátnőm.- Megütött!- olyan halkan ejtette szavait, hogyha nem lenne olyan jó az akusztikája a teremnek, lehet nem is hallottuk volna.
-Hogy merte?!- gurult dühbe teljesen a mellettem álló fiú. - megölöm!- indult el, gyanítom hogy megkeresse a tettest és hát, ahogy ő fogalmazott "kinyirja".
-Nenene! -  rántotta vissza Sarah. -nem volt önmaga, Eliot tele beszélte a fejét!- védi meg támadóját.- ez akkor se mentesség! - préseli ki magából szavait.
- Inkább ő találja meg előbb, mint Will! - szállok be én is a vitába.
Ő valószínűleg tényleg nem hagyná életben!

Sziasztok köszönöm a türelmeteket remélem élvezhető volt ez a kisebb terjedelmű rész is! Köszönöm ha elolvastad ❤️❤️ jó éjt 🤍