Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

28. Megkezdődött a szövetség!

-Ez kissé túlzás! -nézek fáradtan a mögöttünk ülő srácra.
-Mit csináltál? -komolyodik el Sarah.
-Sajnálom…-sütöm le szemem. - Eldurrant az agyam! -vallom be indulatom. Barátnőm látta, hogy nem fogom részletezni, emiatt Oscar felé fordult idegesen.

-Tényleg olyan, mint a húgom! -nevet fel szarkasztikusan. -Magára vonta Eliot Parkinson figyelmét! 
Még ők megvitattatták egymással helyzetem, engem egyre inkább elöntőt a bűntudat és realizáltam helyzetem komolyságát. Sarah idegbetegen kikapta zsebéből telefonját és füléhez emelte.
-Mi csinálsz? -nézek felé elképedve, csak remélve, hogy nem azt, amire gondolok.
- Szerinted? -húzza fel szemöldökét. -Majd hárman kitalálunk valamit! -utalt megszokott csapatunkra.

-Ne! -nyúlok készüléke felé, de ő gyorsabb volt, ez egyszerű forgással kitért kezeim elől.
-Nézd erre semmi szükség! Azért szóltam vissza, mert téged vételek. Semmi szükség, hogy Will tudjon erről, nem nagy dolog! -rázom meg fejem és úgy tűnik hatottak rá szavaim, mert leengedte mobile telefonját.
-Köszönöm! -könnyebbültem meg.
-Ne örülj! -szólt rám rögtön. -Megpróbálok beszélni vele, hátha békén hagy! -kezd el idegesen járkálni padja mellett.
- Ez a legabszurdabb ötlet, amit felvethettél! -jelzi Oscar nem tetszését.
-Van jobb terved? Mert akkor ne tartsd magadba! -förmed rá indulatosan.
-Én se támogatom! -szólok közbe. – Akkor megkapná, amit akar. -kezdek el én is ceruzámmal dobolni, miközben agyam pörgettem.
-Téged…- teszi hozzá Oscar.

-Akkor mi legyen? -tárja szét kezét barátnőm. -Csak akkor győzhetünk, ha előtte járunk egy lépéssel.
-Talán nem…-gondolkodok el. -Talán épp ezt várja el tőlünk! -kapom fel a fejem, mintha csak derült égből csapna le rám az ihlett. -Pont ezt várja el tőlünk, hogy a tervbe egy lépéssel legyünk előrébb. Ezért figyelmeztetett! -próbálom levezetni gondolatom, de egyikőjük se tudott követni.

– Azt gondolja, hogy szólni fogok, akinek csak tudok, így amíg én barkát építek magamnak, ő csupán hátba szúr! - állok fel a hév lendületében.
-Nem előtte kell lennünk egy lépéssel, hanem közvetlen a nyomába kell lennünk, így, ha lesz elég infónk bumm…vége! – nevettek fel eszelős tervemen.
-Azt hiszem értem! -kezd el Oscar is forgatni kerekeit. -Okos! Közben pedig követhetjük a lèpèseit és kitangoztathatjuk a tancparkettről! -ismeri el tudásom.
- Miközben ő csárdasra készült! -tapsolok egyet, gondolatát befejezve.
-Pontosan! -mosolyodott el.

-Igen végül is, nem ismer és úgy ítélt meg, hogy mi próbálunk bevédeni! – csatlakozik Sarah is. -így gyanútlanul nyomozhatunk utána, olyan dolgokért, amit felhasználhatunk ütő kártyának! -csettint egyet a barna hajú lány.

-Csak egy baj van! -sóhajt egyet a fiú. -Eliot a legravaszabb rohadék, akivel valaha találkoztam, percek alatt megérzi, ha tervet változtatsz, kiszimatolja és csak még mérgesebben támad, mint egy sündisznó! -támasztja alá példával.
-Azt nem mondtam, hogy az ő tervét nem használjuk fel! -dőlök hátra diadalittasan.
-Álcaterv, briliáns! – derül fel Oscar is.
-Remek, a, b és ha kell c terv is lesz, hogy elintézzük azt a szemétládát! -dörzsöli össze kezeit idegesen Sarah.

-Akkor megegyeztünk? -nyújtom kezem feléjük.
-Meg! -teszi a fiú övét az enyémre. Sarah pár másodpercig tépelődött, de végül ő is középre tette ápolt kis ujjait. Megkezdődött a szövetség!
…
Az öregkapunál várom, hogy Mr. Salik beforduljon szokásos sarkán. Hulla fáradt vagyok! A reggeli összetűzésem után, majdnem egész nap tervünket csiszoltuk és potenciális embereket gyűjtöttünk a „Toborozzunk sereget Eliot ellen! „című jegyzettünkbe telefonomon. Kissé vicces megfogalmazás, de a lényeg lejön.

Egészen délután tartott táncóránkig ezzel babráltunk. Sajnos csak nekünk kettőnknek Oscarral, hogy a jövőheti táncórára, már utol érjük a többieket, és ez így lesz a hét minden egyes napján. Jesszus, a gondolat is fárasztó! Nem borzalmas pár Oscar, de nem is mondanám született tehetségnek!

-Kimerültek vagyunk, Csipkerózsika? – fogja át derekam hátulról két meleg kéz.
-Egy kicsit! -mosolyodok le hangjára.
-Kérsz energiát? -helyezi állát vállamra. Nem szólok semmit, csak lassan elbújok meleg ölelésébe. Hála istennek most már ő is felfogta, hogy nincs meleg így nem bőrdzsekijébe, hanem szövetkabátjába bújtam bele, amely talán ma volt rajta először, de már átjárta kellemes illatát. Meleg ujjai fonatomat simogatták és ajka homlokomra helyezett egy édes puszit. Olyan fáradt voltam, hogy fan görcsölni se volt energiám közelsége miatt.
-Sajnálom, hogy mostanában ilyen sokszor hanyagollak, ami külön gáz ígéretem miatt. -horkant fel ami engem is megnevetett.
-Minden rendbe megy mostanság? -kérdez rá helyzetemre. Talán megérezte, hogy szükségem van rá, talán csak udvarias kérdés volt, mindegy akkor is tökéletes az időzítése.

-Nincs kedved elmenni valahova? -dobja fel kérdését. -Mióta lekaptalak nem is vittelek sehova, nem akarom, hogy azt hidd rosszak a szándékaim. -magyarázza gondolatait. 
-Randi? -csillan fel szemem és szinte abban a pillanatban elmúlik fáradtságom.
-Igen…- nevet fel gyermeki öröm miatt.
-Megkérdezem apát, ő biztos elenged! -bólintottam szorgosan.

Három csengés után fel is vette.
-Szia Kincsem, mi újság? – üdvözöl szokott módon.
-Nagyon fárasztó napom volt, esetleg elmehetnék valahova az egyik barátommal szórakozni? -húzom el számat.
-Ahha... barát mi? -neveti el magát minden tudóan.
-A kaputelefon tudna mesélni erről a barátról, jól gondolom?
A kamera basszus! El is felejtkeztem róla.
-Menj! -lágyul meg hangja.
-Tényleg? -lepődők meg.
-Igen… anyádat meg bízd rám! Csak ne a közeli Peking étterembe menjetek és minden oké lesz! -neveti el magát, szóval ma ők is randizni fognak. Na szép!
-Szeretlek apu! -képedek el teljesen.
-Én is téged bogaram! -bontja fel a vonalat.

-Úgy tűnik tiéd vagyok délutánra! – tárom szét karom.
-Vigyázz mit kívánsz! -mosolyodik el pajzánnul.

Sziasztok ez most nem volt annyira romantikus de a történetnek elég nagy lökést adott ❤️ de majd a következő 😌❤️ köszönöm ha elolvastad ❤️ legyen szép napod! ❤️