Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

50. Nem tudom őt kiverni a szívemből

Az ominózus este óta mindösszesen tizenegy nap telt el, tizenkét éjszakát sírtam végig a szobám falai között. A lelki gondjaim talán jobban fájtak, minta testi, de azok se maradtak le sokkal ugyanis drága Eliot által generált jó tíz perces pánikrohamomnak köszönhető üdülésem a fagyos földön megtette hatását, egy felfázást szedtem össze kétoldali mellhártyagyulladással kombinálva. Mint ne mondjak jól esett.

Aznap este képtelen voltam egyedül eljutni a kapunktól az ajtóig emiatt Marcus vitt oda. A kapunál már annyi erőm se volt, hogy a lábaimat tegyem, ő pedig ezt megelégelte és karjaiba kapva hozott egész az előterünkig. Olyan felfordulást okoztam, amivel talán örökre elvágtam a szabad utam anyánál. Emlékszem, ahogy elkezdett ordítani Marcussal, aki csak pislogva hallgatta, majd egy olyan megjegyzéssel, hogy ő csak szimplán behozott, mert sétálni se volt erőm pillanatok alatt lerendezte anyát. Ezután már csak a fennforgás maradt meg; Emma pizsamába telefonnál az orvoscsoportnak Salik úr híváslistáját ellenőrizte érkezett-e hívás tőlem és ostorozta magát, mert nem maradt velem, anya Marcus kérte, hogy vigyen fel az emeletre, miközben anya engem próbált eszméletnél tartani, de olyan magas volt a lázam, hogy a fejfájástól majdnem elájultam. Hát nem volt egy sikeres nap az biztos!

Azóta nagyon sok minden lecsitult az én szenvedésem, anya és apa (legfőképp anya) haragja és a betegségeim is eltűnőbe látszott. Szépen lassacskán az idő múlásával kezdetek a dolgok átláthatók lenni. A lázas esték száma megritkult a huszonnégy órás felügyeletből lassacskán csak néhai megtekintés lett én pedig úgy éreztem szintvalók anyának bizonyos dolgokról. Féltem a reakciójától ezért az elején megígértettem vele, hogy csak azután válaszoljon bármit is, hogy meghallgatott, így is tett. Mindent is elmondtam neki; hogy szerelembe estem Willbe ő pedig apró darabokra törte a szívem, hogy Sarah mekkora fájdalmat okozott azzal, hogy letagadta a dolgokat, voltaképpen tényleg mindent bizonyos részleteken kívül, minthogy majdnem megfojtott az a pszichopata és ilyesmiket, ezeket nyilván kihagytam. Több érzelem is átfutott az agyán, düh szomorúság, boldogság, de ahogy ígérte nem szólalt meg. Végül csak szoros ölelésébe vont és támogatóan hagyta, hogy a vállán sírjam ki kudarcom.

Szóval ja összefoglalva nagyon, nagyon, borzalmasan sokat sírtam, de most itt állok ismét az öreg kapu előtt szívem iszonyat tempót diktál és gyomrom görcsbe szorul, de itt vagyok. Marcus támogatóan karolja át vállam miközben azon vacillálok elfussak-e inkább. 

Oo igen az én Marcusom, aki ebben a tizenegyegy napban mindennap meglátogatott pusztán szívjóságból. Ahogy fogytak az üzeneteim Will Sarah és Oscartól azzal arányosan nőttek a Marcus látogatásai. Teljesen mindegy, hogy sírtam, vagy éppen meséltem neki valamit ő mellettem volt. Igazán jó volt hozzám!

-Készen állsz szöszke? -tekintett le rám ugyanis még mindig két fejjel magasabb volt.
-Nem… szeretnék inkább leugrani a hídról! -ironizáltam savanyú arccal.
-Na gyere, csak ma, csak neked, leszek a testőröd egy ebédért cserébe! -kacsintott felém miközben energikus mozdulatai miatt néha kicsit meglökte vállam.
-Mily nagylelkű tőled! -forgatom meg szemem.
-Tudom a nagyvonalúság az erényem! -fényezi tovább magát miközben behúz az épületbe. Ja igen és a szerénység is!

Ahogy a terem közelébe érünk nekem összeugrik a gyomrom.
-Mivel kezdesz? -engedi el vállam szőke fiú.
-Modern kultúra. -válaszolok nagyot sóhajtva.- Te? -kérdezek vissza, bár nem hinném, hogy tudná, nagy részére be se megy, mert „lázad”.
-Nem tudom, igazából csak téged akartalak elkísérni, szerintem most lelépek reggelizni! -rántja meg vállát. -Neked is hozzak pitét?
-Nem, nem kell és örülnék neki, ha te is órára mennél! -húzom el számat. -legalább anyukád miatt. -utalok az egyetlen emberre, aki érdekli Marcust.
-Ő már megszokta…-legyint hanyagul.
-Szerinted! -húzom fel szemöldököm nem tetszően.
-Mindegy is most rólad van szó, menj már be! -lökdöss az ajtó felé.
-Jól van már megyek! -durcizok be.
-Hívj, ha kellek! Most le kellene lépnem semmi kedvem ma is kerítést mászni! -mosolyodik el én pedig szememet forgatva elköszöntem tőle. Nos igen 7:50 után lezár a rendszer még csak kártyával se mehetsz sehova, ha a portás ki nem nyitja a kaput neked és nem hiszem, hogy Marcus reggeliéjért ezt megtenné. Most 7:44 van, na ebből ma már nem lesz könnyű lógás.

Levegőm visszatartva léptem be az ajtón, a jó kedv és a levegő megfagyott a terembe. Értem szóval a titkom már nem titok, remek! Sarah, aki ép Oscart ütögette elkapta tekintetem és mint mindig most is gyönyörű mosolyt küldött nekem biztatás képen. A fiú is felém nézett és a lány példáját követte. Fogalmam sincs erre, hogy kéne reagálnom, úgyhogy inkább elkaptam onnan a pillantásom és csendben Teressa felé sétáltam.
-Leülhettek? -kérdeztem tőle hajszáll vékony hangon.
-Persze -bólintott semlegesen és már tovább is bújta kezébe tarott könyvét.
-Tess…-szólítom meg az éjsötét hajú lányt.
-Igen? -kapja fel rám sötét szemeit.
-Eliot mindenkinek elkürtölte? -utalok betegségemre.
-Igen…de rá se ráncs ebben a suliban senki nem hibátlan vagy átlagos, két hét múlva már ugyanúgy semminek fognak kezelni.
-Köszi Tess, most pont ez kellett hallanom! -pillantok rá hálásan.
-Szívesen, szívás lehet a suli legjobb paliját elveszteni! -közli velem érzelemmentesen, nos igen Tess nem épp az a túlcsorduló érzelmekkel rendelkező lány.
-Igen az…-bólintok kínosan, szóval a szakításunkról is mindenki tud Eliot ezzel jól beletrafált, az egész életem tönkre vágta röpke két perc alatt és még világgá is kürtölte biztos, ami biztos. Talán nem akartak sokkolni talán nekik is kellett egy kis idő, de nem jöttek oda hozzám Sarahék, amiért valahol mélyen hálás vagyok.
-Oo el is felejtettem mondani gratulálok a pontjaidhoz! -lapoz egyet sercegve Tess.
-Miért kint vannak? -ráncolom össze szemöldököm.
-Igen még múlthéten ki kerültek nézd csak meg! -mutatott a folyosó irányába. Bólintottam és ki indultam a teremből.

A tábla melyen az eredmények vannak a termünk folyosójának végén található. A zajos osztályból kilépve csapott meg a csönd. Ráérősen lépegettem el az eredményekig. Lássuk csak!
Irodalom
Sarah az első 97 ponttal én pedig mögötte kullogok 95 ponttal a többieknek 90 alatt kezdődik. Önkétlenül is Oscar nevére siklik szemem 21 pont épp kettes. Egy csöpp megkönnyebbülés hagyta el lelkem, hogy átment így egy gyenge mosolyt engedtem el. 

A franciát kivéve mindenhol Sarah vezetett, ott Will vitte a prímet, bár ez egyértelmű is volt. Halk lépteket hallok a folyosó túloldaláról így odakapom tekintettem. A vér megfagy bennem az ex barátom látványától, a sírás újból kerülget, de erőt veszek magamon és vissza fordulok a táblához, mintha csak a pontszámokat vizslattnám.

Talán érezte mennyire gyenge vagyok most hozzá talán, csak szimplán neki is átkellett gondolni a dolgokat, de nem jött közelebb, nem szólított meg és nem zargatott, csak a falnak dőlve állt és nézett engem. Semmi mást nem csinált csak lyukat égetett az oldalamba. Az ég feldörrent és az eső eleredt. A magas ablakokból tökéletesen lehetett megfigyelni, ahogy London ismét bemutatja legfőbb jellemzőjét; az esőt.

Mindketten kifelé tekintettünk majd egymásra, a pillantása annyira mart, de képtelen voltam elszakadni tőle. Hibába okozott annyi fájdalmat és hiába nem szeret viszont, az én érzéseim ugyan ott tartanak, ahol két hete. Nevetséges, hogy mennyire nem tudom kiverni őt a szívemből!

Sziasztok nem tudom hogy vagytok vele, de én komolyan elfáradtam egy héttől🙈 szóval mint ahogy josoltom megritkultak a részek 🥺 sajnálom de remélem ez tetszett🧡 köszönöm ha elolvastad ❤️ remélem élvezhető volt 🤍 remélem a jövőben is elnyeri a tetszésedett🤍