Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

71. Soha

- Meg fogom ölni! -pattant fel mellőlem Will idegesen.
-Ez nem kétséges ki lesz nyírva! -csatlakozott Marcus is őrült félmosollyal.
-Megölte a húgom! -néz maga elé kietlenül Oscar, majd szemmel láthatóan elborul  az agya.
-Nyugodjatok meg!- kiabált Sarah az épp távozó fiúk után.
-Biztos nem! -kapta fel kocsikulcsát Will.
-William Blake, ott állj meg, de rögtön! -vette fel anyáskodó stílusát a lány.
-Az a rohadék majdnem megfullasztotta Oliviát! -trappol vissza fortyogva.
-és megölte Jesst! -csatlakozik a barátja is.

-Igen tudom! -felelte higgadtan a lány. -de ettől függetlenül, nem az a megoldás; hogy börtönbe juttatjátok magatokat, mert agyon vertétek azt a két szemetet!- emeli fel hangszínét Sarah.
- a családotok pedig tönkre megy a Parkinson család bosszúja miatt! -fejezte be érvelését.
-leszarom a szüleimet! -vágott vissza a felbőszült barátom.
-még a kicsiket is, Will? -kérdezett vissza a lány kitágult szemmel, hogy így még nagyobb hatást gyakoroljon rá. -végig néznéd, ahogy az utcán éheznek a hülyeséged miatt? -vetette be az adu ászt Sarah. A testvéreit.

Ha a testvéreiről van szó nem igazán tud vitába szállni. Sarah egyértelműen sakk-mattot adott neki. Will egy nagyobbat fújtatva visszadobta a kulcsot és durcásan vissza csapódott mellém.
-Ti? -kérdezte felhúzott szemöldökkel Sarah. Látszott, hogy neki is hatalmas önuralom kellett, hogy ne essen szét, de tartania kellett magát, hisz rajta kívül senki nem volt épp észnél.
Oscar barátnője megviselt arcára nézett, majd egy tehetetlen sóhajjal a lány háta mögé állt és szorosan magához ölelte. Ez mindkettőjüknek egy menedéket nyújtó testtartás volt.

-Te? -biccentett Marcus felé.
-Engem nem fogsz manipulálni! -rázta meg fejét. Sarah gondterhelt sóhajjal, segítség kérően fordult felém.
-Marcus…-álltam fel kanapéról.
-Nem! -hátrált egy lépést.- Meg se próbáld! -nézett rám komolyan. Annyira ridegen viselkedett velem, hogy a szívemen egy kis repedés indult. Mikor szakítottunk akkor se nézet rám ilyen hidegen.

-Majdnem meghaltál! -párásodik be szeme.- és én még csak nem is tudtam róla! -kezd önostorozásába. -legalább ezt megkell tennem! -harap idegesen alsó ajkaiba.
-Tévedsz!-rázom meg gyengén fejem. -nem kell ezt tenned! -léptem felé közelebb egyet.
-Jól vagyok! -mosolyodtam el kissé hamiskásan, de reméltem ő ezt nem veszi észre.
-Kérlek, ne tégy értem rossz dolgot! -rázom meg a fejem én is könnyes szemmel. -nem tudnék aludni, ha te vagy bármelyik szerettemnek azért fordul rosszra az élete, mert én naiv voltam. -lépek ismét egyet közelebb. Úgy tűnt a kezdetben oly nagy magabiztosága lelankadt. Most már csak a régi Marcus állt előttem, akit a bűntudat emészt és irányit.
-Majdnem elveszítettelek! -csordul ki első könnycseppe.
-De nem így történt! -rázom meg higgadtan fejem. A tépelődő fiú megadásra készült; lábaival topogott az ajtó és én köztem. Karjaim ölelésre tártam ki, ami teljes mértékbe lefegyverezte. Megadta magát. Úgy omlott karjaim közé, mint valami kisgyerek, aki elkallódott a bevásárló központba.
-Jól van semmi baj!-veregettem meg hátát.
A legjobb barátommá vált ebben a pár hétben és az, hogy miattam érzett bűntudatot valamelyest megsebzett.

-Jól van! -ült vissza kanapéjára Sarah.- most, hogy mindenki észnél van, talán lássunk neki az ésszerű oldalnak.- mindenki helyett foglalt én pedig az ideges Will kezére kulcsoltam enyémet.
-Eliotékat valószínűleg már az idegösszeroppanás kerülgeti, amiért nem találták a…nos hát téged! -kereste a szavakat Sarah. Will testtartása megfeszült elrablóim nevére, de a legnagyobb önuralommal próbálta magát vissza fogni. 

-Szóval már keresnek, hogy nehogy eljárjon a szád! Ami egyébként már megtörtént! -folytatta a tények halmozását.
-Akkor elmegyünk a rendőrségre? -kérdezte Oscar a barátnője combjára helyezve tenyerét.
-Nem hiszem, hogy maga a szava sokat érne, hisz amikor történt Olivia a közelbe se volt és bizonyítékunk sincs. -rágta be száját.
-De az én elrablásomra és bántalmazásomra van bizonyíték! -szállok be én is.
-Jogos! -csettintett elismerően Sarah.-És ezt mindenképp jelenteni is fogjuk! -nézet sokat mondóan szemembe, mintha csak azt akarná sugalni, ne aggódjak megfognak fizetni a fájdalmaimért.