Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

39. Patkány

Fáradtan baktattam ki termünkből, hogy gyógyszereim bevegyem és valami táplálékot juttassak szervezetembe, mert szinte mindenemet felemésztettem a teszt írása során.
-Elmegyünk a menzára, enni ma? Ha jól tudom olasz konyha lesz! -lép mellém Sarah vállát masszírozva. Nahát igen drága suli előnye; luxus ebéd!
-Aham menjetek nyugodtan én is megyek majd, csak kicsit felfrissítem magam. -indultam el a mosdó felé.
-Jól van foglalunk helyet! -hagyta rám Sarah, majd Oscart faggatta eredményéről. Az első emelet mosdóját használtam kivételesen, mert túl fáradt voltam még egy oda-vissza lépcsőzéséhez.

A tükrök egész a plafonig felértek, a mosdókagylók pedig drága márványból készültek, az egész a suliszínvonalához méltó volt. Drága és giccses. Ördögi kombó. Bementem az egyik fülkébe és magamra zártam az ajtót. Rajtam kívül még vagy öt ember elfért volna kényelmesen a helységbe. Bevettem kapszulákat színsorrendbe; rózsaszín fehér, sárga és babakék. Nagyot kortyoltam termoszomból és próbáltam lenyelni a keserű ízt. Ahogy lenyeltem a pirulát, szívem már is nagyobb ütembe kezdett el verni és agyam ködje felszállt. Most már minden tiszta és látható volt.

Egy- két percig csak ültem a vécétettön és próbáltam regenerálódni, becsuktam szemem csak a légfrissitő hangjára koncentráltam. Szinte megugrottam mikor a kinti ajtó kicsapódót. Ha a lépésekből ítélem három lány jött be. Az egyiknek ismerős volt a hangja; Mia Davis volt a c-sek közül, Sarah mutatott be neki. Haja szőke és szögegyenes volt, szemei pedig tengerkék árnyalatba tündökölnek, ha jól emlékszem, nagyon szép lány.

-Láttátok az új fiút? -szólalt meg egy ismeretlen hang, gondolom a másik kettőből az egyik.
-A szőke magast? -hangzott el a kérdés Mia szájából.
-Aha! - csatlakozott a harmadik is. - Állítólag a mi épp folyamunkba fog jönni! - kezdenek el pletykálni. Már megint ez srác! Jó lenne valami név is a titokzatos alaknak végre!
-Biztos a b-be megy, ott van minden jó pasi! William Blaken kívül persze! -szemforgatva díjazta barátomnak szánt bókot.

-Jól hallom a, b-sek a téma? - csatlakozik egy negyedik mélyebb tónusú hang is. Ez túl ismerős volt.
-Drágám! -ugrik fel Mia hangja egy oktávot.
-Hölgyeim, ha megtennétek, hogy kettesbe hagytok minket azt értékelném! -váltott csábosabb stílusra.
-Itt se vagyunk! - tipegett el a két másik pletykafészek.
-Hiányoztál! -csókolta meg a Miát legalább is a hangokból ítélve.
-Te is nekem! -viszonozta lány. -Meddig kell még rejtenem az irántad érzett vonzalmam! -sóhajtott egyet a magasabb hang.
-Tudod, hogy nem lehet! -csitította le a fiú, nekem pedig leesett a tantusz. A rohadék!

Olyan erővel rontottam ki a fülkéből, hogy szerintem a harmadikon is hallották. Gyanúm beigazolódott Adam Patkány West, aki alig pár perce írogatott a barátnőmnek, most pedig Miát falja.
-Te szemét! -ordítottam a már így is meglepedt fiúra.
-Olivia? -kérdezett rá Mia is, szerintem ő se volt biztos, hogy én vagyok az.
-A Sarah a kedvedtől függő lépéseid miatt sír egyfolytában, te meg itt nyalód az egyik barátnőjét? -állítom a kész tények elé.
-Ah még ez is! -sóhajt fel flegmán.
-Miről beszél? -ráncolta össze szemöldökét a lány is.
-A barátnőmmel játszadozik miközben, veled csókolózgat! -fordulok felé.

-Mi? -képed el teljesen. -Igaz ez? -vonja kérdőre a srácot. A fiú nem mond semmit csak önelégülten mosolyog.
-Rohadj meg! -löki el magától a taplót. - Elnézést kérek Sarahtól! -süti le szemét szégyenkezve.
-Átadom! -biccentek szelíden, majd elengedem, hogy ajtón át el tudjon sietni. Megértem. Úgy látszik ő se tudta.

-Na ezt, hogyan fogod helyre hozni? -fonom keresztbe karjam mellkasom előtt. A legkevesebb megbánást se láttok arcán, esküszöm jól szórakozott dühömön.
-Olivia, ugye? -kezd közelíteni felém. -Ezt szépen elintézted! -nyalja meg ajkait. -De legyen, időt szánok rád is! -szorít a falhoz. -csak szépen tartsd a kis szádat! -simítja meg állam. Ez teljesen meghibbant!
-Egy kicsi bűntudat se szorult beléd! – szűkül össze szemem és szerintem az undor kiült arcomra.
-Miért is? -tűri hátra egyik tincsem, mire elütöm kezét. -Egy playboy vagyok szívi! Nem elégszek meg eggyel! -kuncog egyet.
-Te nem vagy komplett! -rázom meg lemondoan fejem.
-Megmutassam mennyire ott vagyok fejben? -közelit ajkam felé. Elképedve néztem a piócára és hagytam, ahogy a méreg eluralkodjon testemen. Vénáim minden egyes pontján átfutott és szinte nem is tudtam mit csinálok, csak lendületből megemelkedett a kezem és olyan erővel ütöttem arcon a srácot, hátrálnia kellett pár lépést, hogy ne essen hanyatt a márványon.
Fordulj fel te patkány! -mosolyodtam el gúnyosan, majd hajamat vállamon átdobva kisétáltam mellékhelységből. Tapló.

…

Megpróbáltam higgadtnak mutatni magam, de felforrt a vérem Adam gondolatára is. Belöktem ebédlőnk faajtaját és barátnőmet kerestem.

A helység boltíványa magasra nyúlt, valamint a lehető legtágasabb volt, hogy a tisztább levegő érdekébe, ami szükséges is volt, mert hatalmas tömeg zsongót jelen pillanatban. Talpig érő ablakokat selyemfüggönyök takarták el, amelyek miatt csak törtfénye érkezett meg a napsütésnek. A bordó falak és világosfából készült asztalok tökéletesen passzoltak egymáshoz. Sarah épp valami salátát méregetett a svédasztalos részlegnél, én pedig Megkönnyebbülten indultam felé.
-Sarah! -érintettem meg vállát.
-Hm? -fordult felém érdeklődően. Elbűvölően szép arca, mint mindig most is tökéletes volt, bár látszott rajta a vizsga okozta fáradtság.
-Lív, merre voltál eddig? -szólít meg becenevemen, én pedig teljesen elérzékenyültem és megragadtam tarkóját és ölelésembe húztam.

-Annyira sajnálom…-suttogtam fájdalmasan fülébe.
-Megijesztesz! -viszonozta ölelésem. - Minden oké? -kérdi aggódva.
-Sarah…én…-dadogtam összeszedetlenül, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és mindenki figyelmét odavonzotta.

Sziasztok köszönöm a rengeteg támogatást tőletek ❤️ a következő egy igen hosszu resznek ígérkezik így az is lehetséges hogy két részbe fogom feltölteni🤍 remélem élvezhető volt és köszönöm ha elolvastad ❤️ legyen szép napod! ❤️