Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

3.rész A festmény

Az akusztikus terem valami csodaszép volt, egy festmény állt a terem középpontjában.

De ez az alkotás lélegzetelállítóan gyönyörű volt „hölgy a rét közepében” ez volt a címe valóban egy kalapos nő volt egy levendula réten, de valamiért olyan elkápráztató volt, hogy egész nap képes lettem volna elnézegetni.

- Szép igaz? -állt mellém Sarah amelytől kissé megrezentem hisz annyira beszippantott a kép, hogy minden mást kizártam egy másodpercre.
-Gyönyörű…-válaszoltam még mindig a képet csodálva.
-És a legütősebb benne, hogy egy velünk egykori srác festette. -válaszolta elmosolyodva a fiú gondolatára. Ezek szerint szép gondolatok fűzik hozzá. – William Blakenek hívják ő is idejár, biztos találkozni fogsz vele, ő nem képes nem feltűnő lenni. - neveti el magát kissé gúnyosan.

Bár  felkeltette érdeklődésem, nem kíváncsiskodtam tovább, ugyanis zene tanárúnk futott be akusztikus terembe. A falak vissza csapták sietős lábait, egy bajuszos férfi kisebb termettel, kissé emlékeztetett Flitwick professzora a Harry Potterből. Gondolatra felkuncogtam, ami a terem akusztikája miatt elég hangosra sikered.

-Elnézéseteket kérem, csupán megbeszélés volt a másik szárnyba így kapkodnom kellett apró lábaimat, hogy ide érhessek. -próbált tréfálkozni, amire csak egy szemforgatást vagy fáradt sóhajt kapott. -úgy láttom ma nem vagytok jó hangulatba… ahogy az elmúlt másfél évbe. -tette hozzá szomorúan és elhalkultan.

- Nos hát úgy értesültem van közöttettek egy Olivia Johnson nevű új diák.- állt fel emelvényére.

-Igen én lennék az…- léptem ki a sorból, amiben eddig várakoztunk minannyian és elé siettem.
-Áhh kedvesem, igazán jó látvány végre egy mosolygos és életteli arcot látni. - jegyzi meg.
-Még…-tette hozzá egy gúnyos hang hátam mögül.

- Oscar úrfi, kérem hanyagolja e féle megjegyzéseket! -ráncolta össze szemöldökét apró termetű tanárunk. Oscar csak megvetően felnevetett egyet és zsebre vágta kezét. Egyebként egy igen jóképű fiú volt, barna szemmel és szőkés-barna hajjal, úgy kétfejjel volt magasabb nálam, úgyhogy szerintem elkerülöm inkább.

-Nos Olivia kisasszony, miféle hangszeren tud játszani, itt az alap követelmény legalább három hangszeren játszani, de ha gondolja többen is meglehet tanulni az órák utáni szakkörön. -bólintok egyet, hisz valószínű anyám a soha az életbe nem fog elengedni bármire is ami nem kötelező.

-Zongorán, illetve hegedűn játszok. – válaszolok előbbi kérdésére. -Hegedűn ötéves korom óta zongorán pedig kétéve kezdtem el játszani. -mosolyodok el.

- Ennek a hírnek örülök akkor csupán már csak egy hangszert kell megtanulnia a vizsgára és ön kedvesem rendbe is lesz. -ő az első kedves lélek, aki mosolygott rám azt hiszem ezt az órát kedvelni fogom.

Ezután csak pusztán átbeszéltük a tantervet és elénekeltük a tanév kezdéshez kapcsolódó dalokat, rögtön utána ki is csengettek.

Szervezetem kissé legyengült ebbe a rengeteg ingerbe így félő volt, hogy akaratomon kívül elalszok valahol így sietősen elindultam a mosdó felé, hogy bevegyem gyógyszereim melyek kissé felpörgetik az agyam.

Miután végre visszatértem az élők közé átszaladtam egy szűkebb folyosón félve, hogy lekésem következő órám. Így telt az első napom rohangáltam egyik előadóból a másikba. Végig Sarah-val voltam, aki csak, néha rákérdezett a családomra, vagy valami velem kapcsolatos dologra, mint például, hogy „Milyen márkát hordok?” „Milyen arckozmetikumokat használok?” és ilyesmiket. Ez tök normális dolog ugye? Végtére normális életet élek. Igen mindig is ezt akartam. Egy embert nem láttam, aki kicsit is kedvesebb lett volna, az összes diák csak hűvös tekintettel járkált, szinte már magától a hangulattól átfáztam. Bár nem tudom mi történehetett, de kiderítem!

Végre ebédszünet következett, ami azt jelentette kisé körbe nézhetek. Így hát felkaptam holmim és elindultam felfedező utamra.

Sajnálom a következő résztől már felpörögnek az események! Ne aggodjatok! Köszönöm akit érdekel a sztorim. Aktívabb leszek♥️