Csipkerózsika [BEFEJEZETT]

15. és ez a határ én vagyok

Feldobódottan indultam el Sarah és Will társaságában. Nekik ez nem olyan öröm, hír, ők átélték már ezt egy párszor. De akkor is! Bálba egyek, Juuj!

Nem sokáig jutottunk, mert Will elé állva Eliot állta el utunk. Ezen mellettem álló fiú meg se lepődőt (velem ellentétben), csak fáradtan felnézett és várta Eliot mondandóját. Erre én is roppant kíváncsi vagyok.

-Új áldozatod van Blake? -célozgat felém gúnyosan.
-Te még mindig útban vagy? -kérdezett vissza megvető pillantással, amitől kirázott a hideg.
Sose láttam még ilyenek.

- Kár lenne érte… -nyúl felém azzal a szándékkal, hogy álam simítsa meg, de Will reflexszerűen kapta el értem nyúló karját.
Ijedtemben léptem hátra egy fél lépést! A gondolattól is állt hátamon a szőr, hogy hideg kezével végig szántsa bármelyik részét az arcomnak.

Eliot csak megvetően fordult Will felé, aki még mindig iszonyat lazán állt, nem reagálta túl és nem is csinált jelenetet, csupán jelezte neki, hogy van egy határ, amit nem kéne átlépnie, és ez a határ én vagyok.

Nem tudom, hogy azért ver így a szívem, mert Eliot puszta jelenléte gyomorgörcsöt okoz nekem, vagy amiatt mert a srác, akit kedvelek ultra laza stílusban védett meg. Woaw!

- Javaslom menj órára Parkinson, nehogy elkéss! -szólal meg mögülem barátnőm kimérten, bár én egy csöppnyi gúnyt éreztem szavai mögött.
-Áhh… Sarah esküszöm hiányoltalak már! -nevetett fel kissé pszichopata módon, fehér hajú fiú és komótosan átsétált barátnőmhöz. Komolyan mondom ez a srác valami beteg játékot játszik a fejében.
-Nem mulatunk úgy, mint rég?  -kérdezte irritálóan közel hajolva a lányhoz. Bár Sarah-át se kell félten kissé elhajolt, azt hiszem Adam tekintetét próbálta felvenni.
A srácét, akiért barátnőm oda van és mégsem lehetnek együtt.
Kezdem sejteni, mire célzott Sarah mikor azt mondta „Adam a múltban él”.
Miután Eliot mögött álló fiú elkerülte a tekintetét, Sarah visszafordult teljes testével az előtte álló ijesztő alakhoz és édeskésen félmosolyt ejtett.

-Lép túl a múlton! -adta válaszul, mire a mellettem lévő Will elhorkantotta magát.
Értem én ők tök jól szórakoznak a rémisztő évfolyam társunkon, de én nem kifejezetten. Sőt minél több percet töltöttem vele egy légtérben annál jobban éreztem kellemetlenül magam.
Eliot vigyorogva díjazta barátnőm éles nyelvét.
-Sosem változol! -engedett el egy gyengébb nem olyan durva mosolyt.

-Hogy érzed magad Félix? -kérdezte hirtelen Will a most érkező fiút, akinek a kezében egy vaskosabb könyv volt.
-Jó…jól -dadogta el rövid válaszát Eliot unokatestvére, a másik Parkinson. Úgy láttam szegény srác igen kellemetlen helyzetben volt, bal szeme kettőt tikkelt majd zavartan szinte pánik mozdulatként igazította meg cipzárját.
-Örülök …-mosolyodott el pimaszul Will de már nem az esetlen srác felé intézte szavát inkább, az eszelős rokonának.

Ő ez nem igazán értékelte, tekintette teljesen elsötétült, száj pedig a dühtől meg-meg remegett. Vele ellentétben viszont, Will még mindig szemtelenül laza volt.
Határozottan egy kívülállónak éreztem, magam aki az ő vitájukat követné szemmel.

-Gyere Félix! -ragadja meg unokatestvére kezét és sietősen lerángatja őt egy szűkebb folyosó felé.

Zavartan pislogtam kettőjükre felváltva.
Úgy látom mindketten máshol jártak; Sarah az épp induló Adammel tartotta a szemkontaktust, amit most a fiú is tartót. Érdekes kapcsolat az övéké úgy láttom.

Will pedig idegesen kezdett el dobolni lábbával, majd észrevette, hogy értetlenül állok előtte.
Őszintén megrémített ez az oldala, de ezt is vonzónak találtam. Egy kicsit.

Rám már teljesen máshogy nézett, mint az előbbi provokálóra. Igazából úgy ahogy szokott, melegen.

Gondterhelten elnevette magát, majd aranyosan összekócolta hajjam, mint valami ötévesnek (amit amúgy kifejezetten gyűlölők, de neki elviselem), majd elindult ő is külön.
-Köszönöm- szóltam utána, mert azért még is csak „megvédett”.
Aranyos mosollyal fordult vissza felém.
-Vedd természetesnek Csipkerózsika! -intett egyet köszönésképen és már ott se volt.

Szívem ismét hatalmasat dobbant, hogy tudnám ezt természetesnek venni? A szívem nem akarja annak venni.

Sziasztok sajnálom de a közel jövőbben nehezebb lesz a részeket összehozni ugyan is a telefonom szerelőnél van. Köszönöm ha megérted és ha végig olvastad!💖💖