Sikerült minden papírt elintézni így most jött a neheze. Az ismerkedés. Torkomban dobogott a szívem és egyre idegesebb lettem ahogy az adott teremhez közelebb léptem. Lépésenként dobbant nagyobbakat a szívem. Elértem a barnára festett ajtóhoz, amibe ékesen bele volt karcolva „56" terem.
Kettő kopogás. Szoknya igazítás és... beléptem. A termet hatalmas fénysugarak kaszabolták át hosszított régi stílusú ablakokból kitörve. Vintage padokon okos mobilok hevertek melynek gazdái mind kérdő tekintettel fordultak felém. Mintha a korszakok különböző pillanatai kavarodtak volna össze.
- Khm...-indította felém a kommunikációját a tanár. -Megtudhatom kihez van szerencsénk? -érdeklődött mosollyal az arcán, nem volt tolakodó csupán egy kedves gesztus.
-Olivia vagyok, és az igazgatóúr szerint itt van az első órám, Modern Kultúra. -próbáltam laza maradni, ez így rendben volt? Túl nyalisan hangzott?
-Áhh Ms. Johnson! -leste ki névsorából. - Úgy tudtam csak holnapra várhatjuk érkezését! - ráncolta össze szemöldökét.
-Úgy volt! -szabadkozok rögtön. -legalább is eredetileg. -fogtam vissza magam egy fokozattal. - Csupán így alakult. - rántom meg kecsesen vállam.-Hát rendben örülök, hogy közötünk köszönthetlek! -mosolyodott el majd az osztályom felé fordult. - Köszöntsétek új osztálytársatokat Olivát, aki velünk folytatja az évet. -mutatott be. -ha megkérhetlek elmondanál néhány mondatott magadról. -intézte felém a kérdést. Csak egy határozatlan bólintásra futotta az erőmből. Jaj, a tipikus bemutatkozás, hogy én hányszor olvastam ezt a meghatározó pillanatot!
- Hát, rendben! - fordultam osztályom felé. 18 szempár szegeződött rám szinte egytől egyig gyönyörűen és magabiztosan. Tíz lány, nyolc fiú, egyenruhájuk kifogástalan volt.
- Olivia Johnson vagyok és eddigi életemben ez az első iskolás évem. -kezdtem bele monológomba, amellyel jó néhány embert megleptem de többek között csak egy szemöldök felhúzást kaptam. Rideg és érzelemtelen arcokat látva kisé megriadtam, de nem adtam fel.- Magántanuló voltam bizonyos okokból, ami ma már nem jelent akadályt így itt lehetek. - lélegeztem fel. Nem kaptam kifejezetten vissza jelzést csupán a tanár ültetett le helyemre. Na ennyit a belépőmről. Kínosan feszengtem végig az első órám majd a másodikat és a harmadikat. Tele volt a terem rideg és barátságtalan arcokkal. Olyan fiatalok mégis olyan öregnek látszik a lelkük. Pedig én tényleg csak egy barátra vágytam, olyanra, mint amilyet a könyveimbe olvastam, akivel beszélhetek nyugodtan mindegy mi a téma, aki átjön hozzánk és nézzünk egy filmet miközben mindenkit ki pletykálunk. Szép kis álom.
-Olivia igaz? - fordult felém az előttem ülő lány. Gondolataim miatt észre se vettem, hogy megfordult.
-Igeen...de hívj nyugodtan Olivnak vagy Lívnek, bármelyik jó- válaszoltam zavartan.-Redben Lív...-mosolyodott el kellemesen. Mese szép lány volt, barna fürtjei begöndörítve, ajkai szájfényezve, természetesen hosszú szempillái pedig ki emelve. A hűvös tekintettét feloldotta meleg mosolya. - Sarah...- nyújtotta kezét.
-Nagyon örülök- fogadtam el üdvözlését. - a következő óránk az akusztikus teremben lesz. Gondolom nem tudod merre kéne menni.
-Nem, nem igazán-feleltem visszakozva.
-Ha gondolod mehetnénk együtt. - ajánlotta fel.
-Igen persze...-egyeztem bele és már kaptam is föl holmim, hogy ne, hogy egy percre is megváratkoztassam az egyetlen személyt aki egy kicsit is nyitott felém. Áthaladtunk a halon majd egy szűkebb folyosón.-Mond csak...kérdezhetek valamit? - hoztam fel a témát, ami már azóta járt a fejembe, hogy ide kerültem. Határozottan bólintott, majd kissé gyorsabban kezdte el szedni lábát, hogy időbe beérhessünk zenei óránkra. - Miért ilyen szomorú mindenki, úgy értem olyan érzésem van, mintha mindenki fogságba lenne, olyan hűvös a levegő. -nyögőm ki gondolatim.
-Nagyon sok mindent nem tudsz még az iskolánkról. - adta rövid ám lényegre törő válaszát. Bár ezzel még több bogarat ültetett fülembe nem kérdezősködtem tovább, inkább csak csöndben haladtam tovább mellette.
Hát itt lenne a következő rész remélem élvezhető volt, következő részben már férfi főhosunk is feltűnik a vászon. ;)
ESTÁS LEYENDO
Csipkerózsika [BEFEJEZETT]
RomanceOlivia Johnson a világhírű borász lánya, aki tizenhét évig magántanuló volt ritka betegsége miatt, ám a tizennyolcadig életéve előtt egy hónappal ráköszöntött a szerencse így bizonyos feltételekkel vissza kerülthetet a közöségbe. Szülei tízezres dol...