Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 1 - Ismerkedés

Az iskolából kilépve rögtön apám nyakába ugrottam. Már nagyon hiányzott. Ebben az iskolában csak az iskolai szünetekben lehet meglátogatni bárkit is vagy elmenni valahova. Ami azt jelenti, hogy majdnem három hónapja nem láttam az iskolai tanárokon és az osztálytársaimon kívül mást. Szorosan ölelt magához apám, miközben Happy ment el mellettünk és hozta a kapuba ledobott csomagjaimat.

- Nagyon hiányoztál - mondtam apámnak a könnyeimmel küszködve.

- Te is nekem, prücsök – mondta majd elengedve, de a karját a vállamon tartva mentünk a kocsi felé.

- Köszönöm Happy - mondtam az utolsó csomagot berakó sofőrnek. Beültünk a kocsiba és egész úton meséltem a suliról, de hát mindenki sok mindent nem lehet mesélni. Főleg érdekeset nem. Engem inkább az érdekelt, hogy mi történt otthon, amíg távol voltam. A szünetben voltam otthon, de csak két napot. Nekem is mennem kellett vissza, de apának mindig dolga. nem tudtam semmit, hogy mi történt a Bosszúállókkal vagy, hogy egyáltalán létezik-e még a csapat - És otthon mi történt, csak távol voltam? - kérdeztem ránézve, már most teljesen máshol voltunk, de ötletem volt, hogy hol. Ezen inkább csak átugrottam. Majd megyünk valahova.

- Hát... Átköltöztünk egy másik bázisra. Gondoltam... te is ott laknál – amint kimondta teljesen megörültem. Ismét megöleltem, mivel már nagyon szerettem volna megismerkedni a többiekkel, de így sokkal könnyebb lesz.

- Köszönöm apa - ugrottam a nyakába.

- Mi is ott fogunk lakni. Csak egy pár szoba lesz köztünk – kimondta, majd húzódtam vissza az ülésemre. Sok mindent nem akart elmondani erről. Mintha kerülte volna a témát. Ez most annyira nem terelte el a figyelmem. Túl boldog voltam, hogy ott lakhatok. A Bosszúállók közül csak egy pár tagot ismertem. Natasha-t, Steve-t, Rhodey-t és Bruce-t. Ennyiben meg is állt a sorolás. Eddig csak velük tudtam találkozni. A többiek vagy nem voltak ott vagy nem voltak többiek. Amikor legutóbb ott jártam, akkor elvileg a csapat úgy hat főből állt. Mostanra úgy húsz lehet, ah így haladtunk. Egyre kijjebb mentünk a városból. Már csak az erdő volt körülöttünk. Szép látvány tárult elém. Egy pár percig csak néztem ki az ablakon, ezzel is körül nézve a környéken.

- Itt is vagyunk - szólt apa, mire rögtön föl kaptam a fejem. Kerestem egy épületet a sok fa között, de nem egy épületet láttam. Egy nagy telken volt egy jó pár épület. Volt egy központi nagy épület, ami valahol teljesen fehér volt, valahol pedig teljes üvegfal volt. Az oldalon azért ott volt a Bosszúállók jele. Kiszálltunk és rögtön ámuldozva néztem körül a terepen. A csomó épületben majdnem mindenhol volt egy ember / ügynök, aki szaladgált papírokkal a kezében. Mentem a csomagtartóhoz egy csomagért kapva, de Tony odajött és elhúzott.

- Azt hagyd csak. Majd Happy elintézi – húzott el a vállamra rakva a kezét. Rögtön előre néztem és keresgéltem a többieket – Akkor most bemutatlak. Nem csak azok vannak itt, akiket ismersz. Van egy pár új arc is – teljesen megszokottan ment föl a lépcsőn úgy, hogy oda se nézett. Mintha már egy berögzött út lenne. Mentünk föl a lépcsőn egy párszor majdnem orra bukva és egy pár ember ült vagy ült és beszélgetett. Mindenki mással volt elfoglalva. Ők már nem hatan voltak. Natasha ott állt és Steve-vel beszélt. Teljesen máshogy nézett ki. Szőke volt a haja és rövid, a szokásos hosszú, vörös helyett. Ő vett észre először. Nem hiszem, hogy Tony elmondta nekik, hogy érkezem. Először kidülledő szemekkel nézett rám, majd egyre nagyobb mosoly ült arcára.

- Mad! - szólt fel váratlan és kezdett felém jönni. Tárt karokkal jött felém és nekem is egy nagy mosoly ült az arcomon. Odajött és egy nagy öleléssel köszöntött - Örülök, hogy látlak!

- Én is Nat – mondtam majd lassan húzódott el tőlem.

- Tony nem is mondta, hogy jössz – nézett először Tony-ra, majd vissza rám – de nem baj. Mi újság veled? – kérdezte és kezdett el menni vissza Steve-hez, én pedig rögtön el is kezdtem követni. Válaszolni sem volt időm, mert jött a következő ember.