Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 8 - Ismét

Amint kimondta teljesen meglepődtem. Ez volt az, amire valahol vágytam, de még sem akartam, hogy miattam megtegye. Értetlenül néztem az előttem álló fiúra, aki erre nem nagyon reagált.

- Mi? Mi... mi... miért tetted ezt? – kérdeztem szakadozva, nem nagyon tudtam, mit mondani.

- Mert én inkább veled akarok lenni – mondta, de itt abba is hagyta. Ez a mondat nem nagyon nyugtatott meg abban a pillanatban.

- De mondtam, hogy nem akarom szétszakítani ezt a kapcsolatot. Nem akartam, hogy én legyek ennek az oka... és mielőtt megkérdezed, de örülök, de ki is akadtam egy kissé – mondtam vázolva föl a helyzetem. Tényleg örültem, de mi van azzal a lánnyal. Vele is lehetett volna.

- De én inkább téged választottalak és az én döntésem volt. Nem kell érte magadat okolni – mondta ki és próbált meggyőzni, hogy ez így lesz jó.

- Peter, én csak azt mondtam, hogy döntsd, el mit akarsz – próbáltam még okot találni, de ezen kívül igazából nincs semmi ütőkártyám.

- El is döntöttem... téged – mondta és közelebb jött, karját körbe fonta derekamon.

- Hát... nekem... nincs több kifogásom. Nem tudok több ellenérvet mondani – mondtam miközben sóhajtottam egyet. A nyaka körül fogtam meg két kezem és néztem szemeibe. Ebben a pillanatban nem mosolyogtam csak néztem barna szemeibe. Egy halvány mosoly jelent meg a pillanatban az arcán és csókolt meg. Ennek hatására én viszonoztam ezt. Az egyik kezét tarkómra téve húzott közelebb magához. Vad csókolózásba kezdtünk és egy pár másodperc múlva húzódtam csak el tőle. Örültem, hogy végre minden tisztázódott és újra szent a béke. Jobban, mint ahogy gondoltam. Elhúzódtam tőle és az ajtó felé kezdtem sétálni.

- Miért mész el? – kérdezte, de én csak mentem tovább. Az ajtóhoz érve megálltam és egy pillanatot vártam, majd bezártam az ajtót. Nekidőltem az ajtónak, majd ismét ránéztem. Ekkor egy pár lépést közelebb jött.

- Nem megyek el – mondtam és odajött hozzám – Ha ezt folytatjuk... tudod mi lesz a vége – mondtam és egy pár másodperc múlva válaszolt.

- Tudom – mondta és tovább csókolt. Ezzel is válaszolva az előbbi állításomra. Innen kezdődött elölről, ami két hete csak most mindketten eszünknél voltunk és tudtuk mit csinálunk. Legutóbb csak úgy azt sem tudtuk mit csinálunk, csak megtettük. Most ez más volt. Most nem ittunk előtte semmit és direkt tesszük ezt. Még mindig az ajtónak támasztva álltam és úgy élveztem csókjait ajkamon. Egy pár pillanat múlva elhúzott és az ágy felé hátrált. Az ágy szélén torpant meg és egy pár másodperc után húzódott el, de csak egy pillanatra. Ekkor mellkasánál fogva löktem kissé az ágy felé és egy pillanat múlva leborult arra. Másztam fölé és kezdtem el tovább csókolni. A nyakkendőjénél fogva húztam magamhoz a fiút, miközben félig a derekán ültem. Már majdnem teljesen fölült ő is mikor egy pillanat erejéig arrébb ment és húzta le magáról a fehér anyagot. Ebben a pár pillanatban a felsőtestére csúszott a tekintetem, de amint visszanézett én is ezt tettem. Egy pár pillanat csók után elhúzódtam és a nadrágját kezdtem kigombolni. Elkapta a karomat és helyet cserélt velem, mikor levette nadrágját és a többi ruha után dobta. Egy pár másodperc heves csókolózás után ismét helyet cseréltem vele és most én kezdtem el a nyakát csókolni. Forró bőrét a mellkasáig csókoltam, mikor ismét ő mászott fölém.

- Biztos? – kérdezte barna íriszeimbe nézve. Nagyokat lélegezve néztük egymás szemeit és bólogattam kissé.

- Biztos – mondtam egy sóhaj közepette, majd erre a kijelentésre kezdett el nyakamra térni. Én csukott szemekkel próbáltam elterelni figyelmem, például a még mindig hallatszódó zenére vagy ilyesmi, de mindig visszatértem ide. Kezét a derekamról lecsúsztatta a ruhám aljára és kezdte lassan fölhúzni. Ledobta azt is a többi közé és tért vissza miközben folyamatosan ment lejjebb a hasamig. Nagy sóhajtásokat ejtettem, miközben a takarót markoltam meg. Ismét ajkamon kezdett édes csókokat hagyni, mikor kopogtattak. Egyszerre húzódtunk el egymástól.

- Ezt nem hiszem el – mondtam levegőért kapkodva és még a szemébe nézve. Peter gyors felkapta ruháit és ment be a gardróbba, majd zárta magára az ajtót. Én egy pillanat alatt próbáltam fölkapni az előző ruhám és gyors benézve a tükörbe megigazítani a hajam. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor meghallottam a kopogást. Mentem gyors léptekkel az ajtóhoz és nyitottam ki.

- Még nem alszol? – kérdezte apám az ajtóban. Pont most? Tényleg?

- Öhm... Nem... gondoltam még... lezuhanyzok és utána megyek majd – próbáltam valamit hirtelen kitalálni – Mi újság? Hogy hogy jöttél? – kérdeztem még kissé gyorsan véve a levegőt.

- Csak beszélni akartam veled, ha még nem alszol, mert lent nem volt rá lehetőség – mondta miközben jött be. Egyre gyorsabban kezdett verni a szívem, de próbáltam ezt leplezni.

- Hát akkor gyere be – mondtam halkan magam elé és csuktam be az ajtót – Miről akartál beszélni? – mondtam már normális hangon, miközben leültem mellé az ágyra.

- Mostanában sokat vagy a szobádban. Ki sem jössz. Történt valami, hogy így bezárkózol? – kérdezte, de nem tudtam, hogy mit találjak ki, mert azt nem mondhattam, hogy ja amúgy bevallottam Peternek, hogy szerelmes vagyok belé, majd részegen lefeküdtünk egymással, de kiderült, hogy van barátnője. Ha ezzel beállítanék elé, akkor nem is tudná, melyik információn akadjon ki a legjobban.

- Hát... csak nincs semmi dolgom és ezért csak a szobámban vagyok, de nincs semmi baj – próbáltam leplezni, hogy amúgy, de volt és, hogy most is van az, hogy itt van és nem inkább lent bulizik.

- Hát jó, én hiszek neked, de ha így van, akkor majd kitalálok valami programot, hogy elfoglaljon – nem hiszem, hogy azt nekem ki kell találni. Van nekem most már programom. Sőt... a gardróbban.

- Oké – mosolyogtam rá és ölelt át.

- Ez a nyaklánc eddig is rajtad volt csak én nem láttam – na basszus kezdődik.

- Öhm... nem... Peter jött utánam és ez volt az ajándékom tőle – mondtam, hátha ennyi információval megelégszik.

- Most, hogy felhoztad. Parker-t is kerülted a hetekben? Mert olyan fura vagy mellette. Megbántott? Vagy azt tette, mint Janson? – kérdezgetett a legrosszabbakra gondolva, de most mit találjak ki.

- Nem, nem. Apa a legrosszabb lehetőségeket hozod fel. Szerintem te is tudod, hogy nem tenne olyat. Ismered már annyira és én is, hogy tudjam, hogy nem tenné – mondtam kicsit terelve a témát.

- Tudom... csak fölmerült bennem a lehetőség – itt nézett rám egy pár pillanatig furán, de egy kis ideig ezt nem is fogtam föl.

- Miért nézel így? – néztem rá én is összehúzott szemekkel.

- Nem tudom, olyan fura vagy – mondta és nyeltem egy nagyot, próbáltam tettetni, hogy nyugodt vagyok, de valami szörnyű vagyok ebben – Van valami közted és a kölyök között? Szerelmes vagy belé? – kérdezte kissé idegesen. Ekkor már nagyon izgultam, hogy most mi lesz. Csak ne tudja meg, hogy Peter a gardróbban van egy szál alsóban.

- Mi? Nem! Miből gondoltad ezt? – nem akartam megmondani, de ha megmondtam volna, akkor biztos rögtön ment volna Peter szobájába és lehet ki is nyírta volna, de nem lett volna ott.

- Nem is tudom, csak egy lehetőség volt ez is – mondta már lenyugodva, de én egy kicsit sem voltam az.

- Aha... jó – mondtam neki kissé fölnevetve, de belül tiszta ideg voltam.

- Na jó, most már tényleg köszönök. Jó éjszakát kicsim – mondta és nyomott egy csókot homlokomra.

- Jó éjt apa! – mondtam, mire én csak fölálltam az ágyról, de ő lépett ki az ajtón. Amint becsukódott az ajtó, úgy fújtam ki a levegőt. Rögtön mentem a gardrób felé és nyitottam az ajtót – Elment – mondtam, miközben egy kissé mértem fel a még mindig alsóban lévő fiút.

- Már azt hittem lebukunk – mondta és jött közelebb, karjait derekamra téve.

- Én is – néztem szemeibe és mondtam halkan. Erre közelebb húzódott és újra csókolni kezdett, miközben a ruhám vállát kezdte lehúzni. A ruhából egy mozdulattal kibújtam és az ágyra borultunk. Minden folytatódott ott ahol abba hagytuk.