Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 16 - Iskola probléma

Másnap reggel semmi kedvem sem volt lemenni és találkozni apával. Biztos voltam benne, hogy nem változott a véleménye. Egyszerűen nem értettem, hogy miért gondolja ezt. Bántott, hogy tegnap már nem beszéltünk többet, de ezt a beszélgetést nem akartam újra lejátszani. Biztos, hogy ismét én jönnek ki a rossz oldalon. Peter még csak most ébredezett mellettem, de úgy voltam vele, hogy meg kéne próbálnom lemenni. Hátha szerencsével járok. Halkan keltem ki az ágyból és mentem ki. A folyosókon nme volt senki szóval vagy mindenki lent van vagy mindenki a szobájában. Elkezdtem lemenni a lépcső, de az első lépéseknél inkább először lenéztem, hogy ki van ott. Szerencsém volt, mivel csak anya volt ott. Így simán lementem a lépcsőn és mentem oda hozzá.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? – kérdezte a pultnak dőlve.

- Hát... egész jól... és te? – kérdeztem és leültem az egyik bárszékre.

- Jól, ahogy mindig – mondta és adott egy bögre teát.

- Köszi. A többiek? Mindenki magába van vonulva? – kérdeztem és beleittam a pohárba.

- Nem. Sokan lent vannak valamelyik teremben. Mindig van valami küldetés... Apád, pedig lent a műhelybe – mondta, de erre én csak egy bólintással válaszoltam – Tényleg semmi közünk nem volt ahhoz, amit Tony tegnap kérdezgetett. Nem is tudom, mi volt nála ez a viselkedés.

- Én sem... de gondolom azóta sem változott a véleménye – mondtam rá nézve, de ő csak rázta a fejét – Hát... az szuper. Gondoltam, hogy ha valaki, akkor ő hisz majd nekem, de... ahogy a történtek is mutatják... tévedtem.

- Peter! Hogy aludtál? – szólalt föl anya és először nem is értettem, hogy miről beszél, de aztán meghallottam, hogy mögöttem jön.

- Öhm... jól, köszönöm – mondta és jött mellém – Szia! – mondta leülve mellém.

- Szia – mondtam egy halvány mosollyal – Egyszer majd... nem is tudom... remélem, rájön, hogy téved – mondtam ismét anyára nézve – ennél többet már nem tudok tenni.

- Mi lenne, ha holnap ketten elmennénk valahova? Úgyis meg kell venni a füzeteket, meg ilyesmi a suliba – mondta anya és egy halvány mosoly ült arcomra. Többet nem mutattam, mivel még mindig apán járt az eszem. Nem tudtam kiverni a fejemből a tegnap estét.

- Ja... még az iskola is mindjárt itt van. Egyre jobb hírek... elmehetünk, persze – mondtam és néztem az előttem lévő pohárra. Még a mostani problémák is itt vannak, de most még vissza is kell mennem abba a szörnyű magán suliba. Tényleg egyre jobb a hangulatom – Az... lehetséges lenne... hogy még most átiratkozzunk egy másik iskolába? – kérdeztem anyára nézve. Gondolkodtam, hogy legalább valami jó is legyen ezekben és egy döntésre jutottam.

- Át akarsz iratkozni? Miért? Már oda jársz több éve – mondta anya. Egyikük sem értette, hogy most miért és hogy találtam ezt ki.

- Tudom, de... mi lenne, ha váltanék? Talán így itt maradhatnék és nem kéne egy bentlakásosba járnom – mondtam anyának, aki még egy kissé le volt fagyva az információtól.

- Elvileg, még lehetséges, de akkor most kell fölhívnom mindkét iskolát... Biztos vagy ebben? – még egyszer gyorsan átgondoltam, de úgy voltam vele, hogy miért ne. Szerintem egy jó ötlet.

- Igen, biztos – mondtam, amire ő egy bólintással válaszolt. Már ment is föl az emeletre, hogy lehozza a telefonját.

- Miért akarsz eljönni a suliból? Azt hittem, szereted azt a sulit – mondta Peter a székével felém fordulva, amit egy pár pillanat után én is viszonoztam.