Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 21 - Baráti köröm

A másnap reggelem ugyanúgy indult, mint a tegnapi, csak most kicsit többet buszoztunk. Most nem úgy volt, hogy mindenki menjen, amerre akar, hanem a tanárok által megszervezett helyre kell mennünk velük együtt. Nagy valószínűséggel múzeumokba fogunk menni és ott fogunk egy pár órát bolyongani. Fölülve a buszra ismét sikerült be előznöm Brad-et és Peter ült le gyorsan mellém.

- Most legalább nem kell vele várost néznem, hanem lehetek veled – mondtam kinézve az ablakon.

- Reméltem is, hogy így lesz. Még egyszer biztos nem mész el csak Brad-del sétálgatni – mondta, amire egy kissé fölnevettem.

- Nem is akarnék – mondtam nagy mosollyal az arcomon – Amúgy... te tudod, hogy most hova megyünk?
- Elvileg mindjárt elmondja a tanár – mondta és egy pár perc múlva ez így is lett.

- Figyelmet kérek, gyerekek! Most velünk fogtok jönni és az általunk válogatott épületekhez. Ezek között ott van a Buckingham-palota, a Kensington-palota, a British Múzeum, a London Tower és legvégül a Big Ben. Sok időnk van, szóval nem fogunk sietni. A holnapi nappal kapcsolatban... holnap mindenki szabadon választott programon fog részt venni. Lehet egyénileg menni a városban, de lehet a szállás környékén is maradni. Ezt mindenki maga fogja kiválasztani. Holnapután fogunk hazarepülni. A repülő pontban délben fog indulni, de ezt már elvileg tudjátok. A szállás előtt fogunk találkozni és onnan fogunk közösen menni a reptérre. A részeleteket később beszéljük meg. Most mindenki kövessen – vázolta föl a következő két napot, majd ment le a buszról.

- Tudom, hogy egy kicsit korán kérdezem, de mi lesz a holnapi programunk? – kérdeztem Peter-től, mikor szálltunk le a buszról.

- Erre a kérdésre még én sem tudok választ – mondta és nézett rám, amire elmosolyodtam.

- Akkor majd este kitaláljuk – mondtam és kezdtem menni a tanár után. Sokat nem kellett sétálni, csak egy pár métert és be kellett fordulni egy utcába. Amint ezt megtettük már láttuk is a Buckingham-palotát. Sok volt a hozzánk hasonló turista, de nem nagyon érdekelt. Inkább csak az épülettel foglalkoztam. Nagyon szép volt. Pont olyan, amilyennek képzeltem – Elképesztő – mondtam, miközben mentem végig a kerítés mellett. A kerítés minimum kétszer akkora volt, mint én. Egy pár percig sétálgattunk ott és mindenki nézelődött. Alig lehetett odaférni, annyira sokan voltak. Sokan fotóztak, volt egy csaj, aki nem is nézte annyira az épületet, Flash liveolt, mi csak kicsit hátrébb mentünk a tömegtől és onnan néztük a palota minden részét.

Ezek után sorba mentünk az összes helyre, amit a tanár mondott. Leginkább busszal mentünk mindenhova, mert sétálva több kilométer lett volna. Egy jó pár órát voltunk el. Sok mindent láttunk, sok turistával találkoztunk. Gyönyörű hely ez a London és nagyon remélem, hogy még egyszer biztos eljövök ide. Azon lepődtem meg, hogy egész úton Brad ide se jött. Úgy látszik ez a szerencse napom, de inkább nem szólom el. Mivel még van a napból 7 óra így még bármi megtörténhet. Ekkor értünk vissza a szállásra, 5 órakkor. A vacsora csak egy óra múlva kezdődött, de már mindenki farkas éhes volt velünk együtt.

- Gyerekek, a vacsorára egy óra múlva lehet menni. Mindenki azután akkor megy, amikor szeretne. Ha valakivel már nem találkoznék, akkor mindenkinek kívánok jó éjszakát. Holnap találkozunk a reggelinél és megbeszéljük a részleteket – mondta és indult föl a szobába.

- Megyünk? – kérdeztem Peter-t, amire egyből bólogatott. Szótlanul mentünk föl egy pár osztálytársunkkal a liftben. Igaz eléggé sokat gyalogoltunk és fárasztó volt ez a nap, de még sem éreztem olyan fáradtnak magam. Mindenki bement a saját szobájába, ahogy azt mi is tettük – Szóval... most mit csinálunk ebben az egy órában? – kérdeztem, majd vissza fordultam felé. Egy pillanat se kellett ahhoz, hogy idelépjen, és ajkaival enyémet csókolja. Ebből vált egyértelművé, hogy mire is gondol. habozás nélkül viszonoztam is ezt és egy kissé kezdett velem együtt felém hátrálni – Most már értem, mit akarsz csinálni – mondtam, amire elmosolyodott és folytatta, ahol abbahagyta. Az ágyra döntött, amit ő is követett. Egy pár másodperc múlva húzódott el és húzta le a felsőjét. Ekkor egy pillanatig mértem föl felső testét, majd tértem vissza csókjához. Egy pár másodperc múlva kopogtak az ajtón. Ekkor sóhajtottam egy nagyot – ha még egyszer megzavarnak, akkor a következőt kinyírom – mondtam, amire egy kissé húzódott el.