Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 31 - Három év múlva

Azóta nem beszéltem Peter-rel, mióta láttam nála Mj-t. Sokszor próbált keresni, de ezt a címemet nem tudja szóval, ide nem jutott el soha. Azóta körülbelül három év telt el. Elég sok és azóta sem találkoztunk, se nem beszéltünk. Nem tudom, hogyan történhetett, de sajnos így alakult. Még akkor pár nappal később adni akartam neki még egy esélyt. Így gondolkodva rajta, meg akartam bocsátani. Egyszerűen vele akarok lenni, csak ebben az a probléma, hogy még most is. De térjünk vissza abba az időbe. Egy pár nappal később újra el mentem hozzájuk. Kopogtam, ahogy mindig, de May nyitott ajtót. Azt mondta, Peter most nincs itthon, a barátaival van, de nem sokára jön haza. Itt ismét bele gondoltam, hogy akkor ez tényleg nem számíthatott neki sokat, ha ennyi volt. Be akart volna hívni, hogy várjam meg ott, de én inkább azzal a kifogással, hogy csak be akartam ugrani és sietnem kell, már el is mentem. Azóta nem jártam ott és még May-jel sem találkoztam, ami fura, mert mindkettőjükkel egy városban lakom és még sem találkoztam velük soha. Ezek után föl is hívtam, de mindig hangpostára kapcsolt. Egyszer vette fel, de... akkor sem az ő hangját hallottam, hanem valaki másét. Egy lány volt az és elég egyértelműen és határozottan a tudomásomra adta, hogy ő a barátnője, szóval bele sem szóltam.

Az elmúlt három évben sok minden történt velem, de nem fogom nagyon részletezni minden egyes nappal. Legyen elég annyi, hogy akármennyire is valamilyen tudományos suliba jártam utolsó évemben, de semmi tudományos nincs a munkámban. Sőt... semmi köze nincs hozzá. Erről majd később. Szóval a Peter-rel való kapcsolatom az egyenlő a nullával az elmúlt években. Nagyon önző módon próbáltam hívni, de amennyire balszerencsés vagyok nem vette fel. Tudtam és most is tudom, hogy van barátnője, de akkor is meg akartam próbálni. Nos, az én kapcsolataim az elmúlt három évben sem voltak valami hosszútávúak. Valamiért, valamilyen oknál fogva, vagy az előbb említett fiú miatt még mindig nem tudok egy normális kapcsolatba bele kezdeni. Így jutottam odáig, hogy most sincs senkim. Ami... eléggé szánalmas, de nem tudok semmit sem tenni ellene. Ilyen vagyok.

Már este 10 óra is elmúlt és én vagyok az utolsó. Most fejeztem be a munkát, ahogy mindenki más is és mindenki sorban megy haza. Még azt sem említettem, hogy mit is csinálok, mi a munkám. Hát... lehet, hogy egy kissé meg fogtok lepődni, de akkor is el mondom. Van a lakásomtól nem messze egy étterem és hát annak én vagyok a tulajdonosa és egyben az egyik szakácsa is. Tudom, most senki sem erre az információra számított, de valahogy ebbe az irányba mentem el. Az első állásom mikor be költöztem a lakásomba egy pincér állás volt, mivel más akkor nem nagyon volt lehetőség, főleg úgy, hogy semmihez sem értek. Ebből alakult ki szép lassan ez az állás. Szóval, mint sokszor, most is én vagyok az utolsó, aki haza megy.

- Most már te is menj haza – mondta Jess, aki az egyik pincér itt és egyben a legjobb barátnőm. Ő volt velem együtt az utolsó ma, de ő már az ajtóban állva köszönt el.

- Én is megyek, ne izgulj! Holnap találkozunk – mondtam egy-két papírt a helyére rakva a pult mögött és egy pillanatra felé nézve.

- Akkor holnap – mondta és lépett ki az üveg bejárati ajtón. Igen, még mindig imádom az üvegből készült falakat, ajtókat. Ez nem változott és ez itt is meg mutatkozik. Ez az egész két emeletes összesen. Fölül vannak a termek, ahol szokott lenni néha esküvő vagy különféle tárgyalások. Ezen kívül ott van még a mosdó és az irodám. Lent van a konyha, az ahhoz tartozó különféle kisebb helyiségek és a tér, ahova mindenki szokott jönni, mellette egy bár pulttal és egy nagyobb terasszal. Mindenhol le kapcsoltam a lámpát és össze pakoltam. Ki lépve az ajtón még be kapcsoltam a riasztót, föl vettem a táskámat és mentem is haza. Úgy 15 perc volt sétálva a lakás, úgyhogy minden reggel így jövök. Csak most nem minden úgy történt, ahogy szokott. Úgy 2 percet sétáltam az étteremtől, mikor el kezdett csörögni a telefonom. Hát, az a táskám leges legalján volt és szépen el kezdtem keresgélni, de menet közben. Fordultam be az egyik utcába és véletlenül neki is mentem valakinek, de mentem tovább.