Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 34 - Most mi történik?

Másnap reggel korán föl kelve le mentem Miával a hiányzó dolgokért a listáról és majdnem mindent be is szereztünk, de ebből már valamennyire meg is lehetett oldani az egészet. Az esküvő elvileg délután kettőkor kezdődik, mármint a szertartás, de előtte oda kell érni el foglalni a szállást és mindenkinek a helyét. Szóval egy-két órával biztos előtte ott kell lennünk. Főleg, hogy nekünk a menyasszonyhoz is be kell menni, segíteni, ami igazából majdnem csak a mi feladatunk lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom csinálni. Szörnyű érzés volt tegnap így látni őket, de ez ma maga a pokol lesz. A gyors vásárlás, ki pakolás és a tegnap esti dolgok el pakolása után rá néztem az órára és már 10 óra volt. A helyszín úgy két utcányira volt, hogy az étteremtől ne legyen messze, így sokat nem kellett utaznom, ezért volt időm el készülni. Két órám volt, így gyorsan haza is szaladtam és egy gyors zuhany és össze készülés után mentem is a helyszínre. A többi szakács az étteremben készül most a vacsorára, vagy ebédre. Attól függ, mikor végzünk. Oda érve már az épület előtt Jessicával találtam szembe magam.

- Azt hittem nem jössz el. Menj haza! Nem hiszem, hogy a legjobb ötlet most itt lenned – mondta miközben sétáltunk egymáshoz.

- De itt kell lennem. Én vagyok a tanú és ennek a nőnek kell a segítség, mert egyedül csak reggelre lenne kész, vagy nem is lenne kész – mondtam, amire kissé föl nevetett – Minden rendben lesz... majd ki bírom valahogy... ha nem akkor haza megyek, úgy sincs messze.

- Rendben, de ebben én akkor sem vagyok biztos benne, hogy itt kell lenned... viszont, ha itt akarsz lenni, akkor menjünk, foglaljuk el a szobáinkat, mert szerintem April csak ránk vár – mondta, amire mindketten mentünk be a helyszínre és egyből a recepcióhoz mentünk, hogy el foglaljuk a szobáinkat. Egy gyors ki pakolás és át öltözés után találkoztunk a szobám előtt. Le mentünk az előtérbe, ahol már gyülekeztek az emberek. Onnan nyílt a hátsó kert, ahol volt mindenki és ott kellett mindenkinek várnia. Még elég kevesen voltunk, de mindenki egy pohár pezsgővel beszélt egymással.

- Ez lesz életem leg szörnyűbb napja... érzem – mondtam egy nagyot sóhajtva.

- Tudom... de legalább van pezsgő – mondta, amire kissé föl is nevettem.

- Madelyn? – kérdezte mögöttem egy ismerős hang. Erre rögtön meg is fordultam és May-jel találtam szembe magam, aki éppen Neddel beszélgetett. Legalább ez a jó ebben a napban. Őket újra láthatom és beszélhetek velük. Egy nagy mosollyal mentem oda hozzájuk, de ez most igazi is volt.

- May! – mondtam és léptem hozzá közelebb.

- Te mit keresel itt? – kérdezte, amire sóhajtottam egyet.

- Hát... ha az igazat akarom mondani, akkor azt kell mondanom, hogy sajnálatos módon a menyasszony tanúja vagyok... ezért vagyok itt.

- De itt se akar lenni – mondta mellettem Jessica.

- Jessica! – szóltam rá – mondjuk, igaza van, de nem csak a vőlegény miatt, hanem mert a menyasszonyt sem bírom, aki szerint mi elvileg barátnők vagyunk, de... ezt azért nem mondanám... Veletek mi újság? Ned, még mindig ilyen jóban vagy Peterrel?

- Igen, mivel neki meg én vagyok a tanúja... de ha ez meg nyugtat, akkor el kell mondanom, hogy én sem bírom a menyasszonyt... és ezt nem azért mondom, hogy jobb kedvre derítselek, hanem ez így van – mondta, amire kissé el mosolyodtam.

- Akkor már hárman vagyunk... Bemutatom Jessicát, ő a legjobb barátnőm és egyben a munkatársam – mondtam rá mutatva, aki rögtön kezet is rázott velük.

- Örülök, hogy találkoztunk Jessica – mondták mind ketten.

- Mad már sokat mesélt magukról szóval nem kell be mutatkozni... és nem igazán a munka társa vagyok... ő a főnököm – mondta rám mutatva.