Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 11 - Peter napja

A következő egy hétben szó sem esett arról a party-róla. Mintha nem is hallotta volna, hogy megemlítem. Csak egy hét múlva szedtem össze magam és mentem oda hozzá szólni erről újra, mert egy hét múlva már itt van a szülinapja. Már nagyon kellett volna ezt tervezni, mivel nem hiszem, hogy kevesebb, mint egy hét alatt sikerülne ezt megcsinálni, de ő rendezte az előzőt is szóval ő tudja.

- Apa! – szóltam neki oda, hogy végre tudjunk beszélni.

- Igen? – fordult hozzám a pult mögül, ahol épp Pepper csinálta a vacsorát, ő meg mellette csak úgy volt. Miért is csinálná bármit is az apám a konyhában? Szerintem akkor nem is ismernék rá.

- Emlékszel még arra, hogy említettem, hogy csinálni kéne egy szülinapi bulit? Mert nagyon úgy tűnik, hogy nem – mondtam egy bárszékre leülve.

- Emlékszem. Csak hát... nem nagyon csináltam még semmit ennek érdekében. De ha el akarod kezdeni a szervezkedés, akkor nyugodtan. Szerezz embereket az ismeretlenek kívül. Biztos van a suliban pár haverja vagy ilyesmi – mondta, mire látványosan elgondolkoztam. Mesélt egy barátról, úgyhogy neki tudok szólni, de többet nem nagyon ismerek. Főleg úgy, hogy nem is vele járok suliba.

- Oké. Akkor intézkedem – sarkon fordultam és a szobámba mentem. El tudtam intézni a dolgokat, mert Peter ma May-jel volt. Nem volt itt egész nap. Az egyetlen említett barátját hívtam föl, aki Ned volt. Rajta kívül senkiről sem beszélt. De ő sem mondott sokat. Csak arról beszélt, hogy itt lesz, csak írjam meg neki a címet és az időt és akkor itt lesz. Arról is beszélt, hogy tud, egy pár embert szervezni szóval az embereket ő intézi. Ez sokkal megkönnyítette a dolgomat, mert nem kellett nekem hívogatnom tök idegen embereket. Így csak a többi dolog maradt rám. Kellett torta, dísz, talán még több ember (nem hiszem, hogy az a srác sokat össze tud toborozni) és a legfontosabb az ajándék. Fogalmam se volt, halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy mit adjak neki ajándéknak. Szerintem nagyon sok mindene megvan, főleg, hogy ő pókember és nem hiszem, hogy sok olyan dolog van, amire vágyik. Emiatt már fölhívtam May-t is, de ő a szülinapján csak elviszi valahova és az lesz az ajándéka, de én ezt nem tudom megtenni. Nem tudom csak úgy elvinni valahová. Így fordultam apához, de ő sem sokat segített. Az ő ajándéka egy újdonság lesz a ruháján. Na, azt meg végképp nem tudok adni neki. Nem tudok újítani a ruháján, szóval ez is ki volt lőve.

Addig addig gondolkoztam az egészen, hogy az égvilágon semmire nem jutottam. Már az utolsó nap volt a szülinapja előtt és minden meg volt. A tortát holnap hozzák, mikor még nincs itthon. Addig föl is tudjuk díszíteni a szobát, házat. Írtam Ned-nek is, hogy akkor holnap este 7-re legyen itt az emberekkel együtt. Nem tudom és nem is mondta, hogy hány ember lesz itt vele együtt, de nem számítok úgy 10-nél többre. Mesélte, hogy nem egy nagyon híres ember a suliban szóval inkább nem számítok sok emberre. Peter mellettem aludt az ágyban, de nekem nem ment ki az utolsó pillanatban sem a fejemből a kérdés. Mi legyen az ajándék? Nem hiszem el, hogy a saját barátomnak nem tudok mit venni szülinapjára. Ennél rosszabb barátnő sem lehetnék. Ő vett nekem egy nyakláncot, de én nem fogok egy cuki, szívecskés nyakláncot venni neki. Szerintem az rosszabb lenne, mint a semmi. Az utolsó pillanatban, este jutott eszembe az utolsó lehetőség, ami nem egy nagyon fiús dolog, de semmi nem jutott eszembe.

Másnap reggel, vagyis inkább délelőtt keltem, de Peter már elment. Sietve keltem ki az ágyból és egy gyors öltözés, reggeli után már kezdtem is neki a dolgoknak. 8 órám volt a vendégek érkezéséig, akiknek a fele tuti ismeretlen lesz, mint az én bulimon. Egész nap díszítettem és járkáltam oda vissza a házban körül éve, hogy minden jó-e. A tortáért végül apával mentünk úgy 5 óra felé, még az utolsó pillanatban. Azzal együtt meg kértem apát, hogy ugorjunk be abba a boltba, ahol azt lehet venni. Persze, hogy az egyik legdrágább boltot választottam a közelbe, de hát így jártam. Igaz azt mondtam, hogy 7-kor kezdődik, és akkor legyen itt mindenki, de már hát-fél hat körül elkezdtem gyűlni az emberek. Én csak egy órával a kezdés előtt mentem készülődni, úgyhogy nem volt sok időm. Egy gyors hajmosás, öltözés, sminkelés után végre kifáradtam a szobámból. Kimentem és a pult felé vettem az irányt, ahol ismét Nat állt, csak most a másik oldalán, az én felemen.