Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 3 - Party

Másnap az egész napot a szobámban töltöttem. Nem is azért, mert haragudtam volna valakire vagy ilyen kedvem lett volna. Csak egy oka volt. Annyira vártam az esti bulit. Ilyen bulin még nem voltam, amit apám rendezett volna. Ezeken én vagy nem tudtam ott lenni vagy nem engedte. Sokszor volt, hogy csak egy üzleti buli volt, amin az üzlettársakkal beszélték meg a továbbiakat vagy csak egyszerűen mindketten be akartak rúgni az nap este. Ezen kívül már csak egy féle buli volt, ahová általában nem engedett. Olyan, mint a mostani. Vagy valamit ünnepeltek vagy úgy voltak vele, mint most, hogy miért ne tartsanak egy bulit. Már úgyis régen volt. Erre pedig azzal az okkal nem engedett, mert itt mindenki csak részegen nevetgél és beszélget mindenkivel, ezért nincs ott a helyem. Úgy látszik ez az eset valamiért kivétel vagy az is lehet, hogy mostantól már itt lehetek. Egyáltalán nem bántam volna. Így egész nap elfoglaltam magam valamivel, amíg el nem jött az este. A buli majd csak 8 körül kezdődik így nem nagyon siettem. Előtte elmentem fürdeni, hajat mosni. Majd jött a ruha, amit még egyszer kétszer átgondoltam, hogy melyik legyen, de a Nat féle ruhákból azon ez egyen nagyon le ragadt a figyelmem. Nagyon vacilláltam, mivel ilyen ruha még soha nem volt rajtam. Teljesen matt fekete, spagettipántos ruha volt. Eléggé testhez simuló, de alul a szoknya résznél volt levegősebb és a háta majdnem teljesen nyitott volt. Térd alá érő szoknyával. Végül úgy döntöttem, hogy marad az. Túlságosan vonzott magához. A cipők közül egy tűsarkú sötét vörös cipőt választottam. Egy kevés sminket raktam még föl leginkább a szintén vörös rúzsomat kiemelve, mivel még volt egy óra nyolcig, de már lehetett hallani, hogy egy két ember itt van a Bosszúállókon kívül, akik közül mindenki itt volt. Ezután már csak a hosszú barna hajamat kellett kivasalni, de már készen voltam. Még egyszer megnéztem magam a tükörben, majd kimentem. Még a Bosszúállók sem voltak ott, csak egy pár pultos és pincér. Így gondoltam benézek Peter-hez. Kopogtattam a szintúgy sötét ajtaján és már szólt is vissza.

- Gyere! – kiabálta az ajtón túlra. Ekkor benyitottam és láttam, hogy ott bajlódik a nyakkendő megkötésével.

- Hogy állsz? – kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.

- Wow... - csak ennyi jött ki a száján, de erre én csak elmosolyodtam – Gyönyörű vagy! – mondta majd közelebb mentem kicsit.

- Te is jól nézel ki... de segítsek megkötni a nyakkendőt? – néztem rá mosolyogva.

- Segítenél? – kérdezte és közelebb mentem. Átraktam a nyakáról a nyakkendőt az enyémre és elkezdtem bekötni. Csak így tudtam. Máson nem tudtam megkötni.

- Még nem kötöttél nyakkendőt? – kérdeztem, de csak a nyakamon lévő textilt figyeltem és próbáltam megkötni.

- Nem nagyon, ha egy nagynénivel élsz, akkor még nem is látod, hogy hogyan kéne megkötni – mondta és nézte, hogy mit csinálok, de ekkorra már készen voltam.

- Tessék – tettem a nyakába és egy kicsit elkezdtem igazgatni, de Peterrel egy időben – Megengeded? – kérdeztem arra utalva, hogy megigazítsam.

- Persze – nézett rám zavartan. Közelebb mentem hozzá és elkezdtem ráigazítani. Csak pár centi választott el minket egymástól. Eközben lehetetlen volt nem észrevenni, hogy folyton engem néz. Én ezzel nem foglalkozva csináltam tovább, amit eddig.

- Kész – húzódtam el egy kissé és rápillantottam. Abban a pillanatban mikor észrevette, hogy ráemelem a szemem, elnézett és a nyakkendőjét kezdte nézegetni.

- Köszönöm – mondta a tükörben rám nézve.

- Nincs mit... akkor majd találkozunk – mondtam és mentem az ajtó felé.

- Mad! – szólt vissza, de nem mondott semmit. Ránéztem és elkezdett egy pár lépést közelebb jönni. Ekkor ismét tetőtől talpig fölmértem, majd újra a szemébe néztem, de a zene szakított félbe. Hirtelen hangos zene hallatszódott és sikítás. Ekkor az ajtó felé kaptam a fejem.