Madelyn Stark - Peter Parker ff.

Part 29 - Költözés

Másnap már alig vártam, hogy délután legyen és tudjunk menni a lakáshoz. Mikor már itt volt az ideje először a nő lakásához mentünk és oda adta a kulcsot az általa árult lakáshoz. Ő már elköltözött onnan és már nincsenek is bútorok ott. Miután oda adta a kulcsot már mentünk is a lakáshoz. Egy emeletes házban kellett föl mennünk majdnem az utolsó szintig. Ezen kívül már csak egy-kéttő szint lehetett még. Ezekben a házakban egy szinten csak két lakás van, így elég nagyok maguk a lakások is. A bal oldali ajtón kellett be mennünk. Be nyitva rögtön egy nagy tér volt előttünk. Az egyik fal csak üvegből volt, mint a mostani szobámban. Azzal szemben pedig volt a beépített konyhabútor. Ez volt a konyha és a nappali egyben. Beljebb egy még nagyobb tér volt előttünk, ahonnan két ajtó nyílt. Egyik volt a fürdő, a másik a háló. A hálóból nyílt még egy-egy ajtó. Egy volt még egy fürdő, a másik pedig egy nagyobb gardrób. Mintha egy külön kis háló lett volna a gardrób.

- Imádom – mondtam a hálóban állva és hátra fordulva apához – Nem is értem, hogy lehet eladni egy ilyen lakást – mondtam körül nézve. A falak mind fehérek voltak, így nagy volt a világosság, mindenhol, mikor be sütött a nap – Te mit gondolsz?

- Tetszik. Világos, tágas. Pont neked való – mondta, amire felé fordultam és el mosolyodtam.

- Akkor? – kérdeztem, amire körülnézett és elmosolyodott velem együtt.

- Meg vesszük – mondta, amire oda mentem hozzá és öleltem át.

- Köszönöm... mikor költözhetek? – kérdeztem el húzódva tőle, amire kissé föl is nevetett.

- Elvileg, ha most meg vesszük, akkor bármikor. Válassz egy napot és akkor – mondta, amire el gondolkodtam.

- Holnap? Vagy egy kicsit korai, gyors? – kérdeztem izgatottan, amire el mosolyodott.

- Nem. Legyen holnap – mondta, mire még jobban izgatott lettem. El sem hittem hirtelen, hogy most meg vesszük a lakást, de azt még jobban nem, hogy holnap már költözhetek is. Elképesztő.

- Szuper... menjünk... a nőhöz... vegyük meg – mondtam ki lépve a szobából és még egyszer körül nézve a lakásban. Apa nem viccelt. Ez után tényleg mentünk is a nőhöz és már meg is vettük. Egy pár papírt kellett alá írni és egy pár információt mondott el, ami el tartott egy jó ideig, de sötétedésre haza is értünk – Van egy lakásom! – mondtam, mikor léptem be az ajtón és láttam meg, hogy anya állt a konyhában a telefonját böngészve. Erre a hangra rögtön föl is kapta a fejét ránk.

- Már meg is vettétek? Ennyire tetszett? – kérdezte és mentem oda hozzá.

- Igen és igen. Nagyon szuper volt. Imádtam, így már meg is vettük – mondtam az egyik székre le ülve.

- Szuper. Mikor terveztek költözni? – kérdezte, amire apa is ide ért és állt mellém.

- Holnap – mondta, amire anya kissé lefagyott.

- Holnap? Ez nem gyors egy kicsit? – kérdezte kissé föl nevetve, de mi csak mosolyogtunk, vagyis én biztos, mert szörnyen izgatott voltam.

- Nem. Minek húzzuk az időt? Holnap az teljesen jó – mondtam, amire csak meg vonta a vállát.

- Hát jó, de akkor nagyon nagy gyorsasággal kell be pakolnod az összes dolgodat. Ugye tudod? – na, ebbe még bele sem gondoltam, de ekkor jutott csak el az agyamig, amire most én fagytam le egy kicsit.

- Hát... akkor nekem mennem kell – mondtam föl állva és a lépcső felé igyekezve.

- Nem kérsz vacsorát? – szólt utánam anya kissé fel nevetve.