Egy teljesen más helyen keltem. Arra számítottam, hogy fekve fogok kelni, mert tudtam, hogy elájulok. Lassan próbáltam nyitni a szemeimet. Akkor láttam meg, hogy az ajtót pont akkor csuktam be valaki. Csak egy alakot láttam, de azt nem, hogy ki volt az. Ekkor még egyáltalán nem mozogtam, csak a szemeim nyíltak ki egy kissé. Nem tudtam, mi is történt. Össze voltam zavarodva és csak próbáltam észhez térni. Ekkor nyitott be még egy alak, de eléggé sietve.
-Te mi a francot csinálsz? - mondta egy ismerős hang. Először föl sem ismertem.
- Csak fölhoztam - mondta, de még egy pár pillanatig nem tudtam kik vannak itt. Na, meg hol is vagyok egyáltalán?
- Azt látom. Mit képzeltél? - ekkor jutott el az ágy amíg, hogy ez a hang ez Peter-é.
- Mi történik? - kérdeztem fáradt hangon, alig lehetett hallani, de nekik még is sikerült. Rögtön idekapták a nekem még kissé homályos fejüket.
- Mit csináltál? Mi történt vele? - kérdezte Peter elég dühös hangon. Nem tudtam hirtelen, hogy miért reagál így. Ekkor jöttem rá, hogy a szobám ágyában fekszem.
- Semmi nem történt - ez volt Bucky hangja. Ekkor fogtam föl, hogy mi történik most. Valahogy a szobámba kerültem és, hogy mit csinálnak ők ketten a szobámban.
- Peter... Mi... Mi történt? - feküdtem az ágyon és néztem szét a szobámban. Össze húzott szemekkel néztem rájuk, akik ebben a pillanatban végre elhallgattak - Mit keres... keresünk a szobámban? - ekkor Peter, mintha rájött volna valamire és hirtelen Bucky-ra nézett.
- Úristen! Ezt komolyan gondoltad? - még ekkor sem fogtam fel, hogy mi a jó fészkes francról van itt szó. Fölültem az ágyon, de mintha sajogott volna a fejem. Gondoltam biztos az erőm miatt van ilyen furcsa viselkedésem. Egyre jobban kezdtem felfogni, hogy mi is történt. De a két pillanat között nem tudom, mi történt - Szerintem itt az ideje elhúznod innen a francba - mondta Peter. Amúgy ők itt még veszekedtek egy kicsit, de egyáltalán nem figyeltem oda. Ezután a mondat után egyszer rám nézett és már ki is ment az említett srác. Miután az ajtó becsukódott, Peter rögtön az ágyra ült mellém és egyik kezét az arcomon tartotta, a másikkal a kezemet fogta. Én még ekkor is csak összehúzott szemekkel néztem éppen rá- Nem esett semmi bajod?
- Mi is történt? - kérdeztem és a még szabad kezemmel az arcomon lévő kezét fogtam meg. Próbáltam jobban kinyitni a szemem és egy idő után ez sikerült is.
- Én csak elmentem Ned-del és mire visszajöttem csak azt vettem észre, hogy te ájultan vagy Bucky karjaiban. Ekkor rögtön utánad szaladtam és csak azt vettem észre, hogy a szobába hoz. Aztán mikor be jöttem te az ágyon feküdtél, Bucky meg ott állt az ágy előtt. Innentől kezdtél el ébredezni - mondta és ekkor jöttem rá, hogy mi is történt volna. El sem akartam hinni, hogy mi történt. Bucky eddig teljesen más volt, nem hittem, hogy ilyen lenne.
- Peter... Én nem... Nem akartam... - ráztam a fejem. Egy könnycsepp esett le akaratlanul is a szememből. Én nem akartam semmit Bucky-tól. Csak beszélgettünk és nekem ez így pont elég is volt.
- Tudom. Mad. Tudom, hogy ez nem a te hibád és nem akartad. Csak ő tehet róla. Te nem tettél semmit - próbált győzködni, de én így is hibásnak tartottam magam.
- Sajnálom. Mi csak beszélgettünk és azon kaptam magam, hogy elájulok, de... én nem akartam többet. Sajnálom. Én nem akartam... - próbáltam magyarázkodni, hátha elhiszi.
- Nem, nincs mit sajnálod, oké? - bólogattam és egy pillanat múlva átöleltem - Nyugi. Semmi baj. Itt vagyok, oké?
- Köszönöm - mondtam kissé szipogva - Bocsi, hogy elrontottam a bulidat - mondtam egy kissé föl nevetve.
أنت تقرأ
Madelyn Stark - Peter Parker ff.
أدب الهواةAz én nevem Madelyn Stark. 17 éves vagyok. Az apám a zseni, milliárdos, playboy és emberbarát. Igen, Tony Stark. Eddig egy magániskolában tanultam, de most hazajöttem a nyárra és beköltöztem a Bosszúállókhoz. Megismerkedtem a többiekkel, akiket nem...
