Az álmaidban (Loki ff)

16.

Végett vetettem az emlékszálnak és Loki nagyra tágult szemeivel találtam szembe magam.

- Mit is mondtál? - kérdeztem ravaszul vigyorogva.

- Ne turkálj a fejemben! - sziszegte durcásan és kihúzta kezét a kezemből.

- Nem turkáltam, ezek az én emlékeim voltak. - vontam vállat.

- Azt, hogyan? - ráncolta össze szemöldökét.

- Nagyon sok gyakorlás. - szólt közbe Anne, Loki kicsit megilletődött valószínűleg megfeledkezett róla, hogy nem vagyunk egyedül.

- Rengeteg gyakorlás. - sóhajtott fel Nicole - Volt, hogy órákig próbálkozott velünk, gyerekként ki nem állhattam.

- Én szerettem, Thyranak csodálatos emlékei vannak. - sóhajtozott Anne, mint egy szerelmes kislány majd hirtelen összecsapta tenyereit. - Ó, Loki ezt mindig is meg akartam kérdezni tőled. Te mégis mióta kedveled Thyrat? - Loki kicsit furcsállva nézte a lányt - Mármint elég magasak az elvárásaid, de Thyra a legjobb barátod lett. Mindig is kíváncsi voltam hogyan nyerte el a megbecsülésed. - Loki csak pislogott a lány szavaira.

- Nem értelek.

- Ugyan már, utálsz minden egyes embert legyen az midgardi vagy Asgardi mindegy. Minket is csak Thyra miatt viselsz el. - nézett gúnyosan Nicole Lokira.

- Téged esetleg. - vágott neki vissza szúrós tekintettel.

- Semmi gond, ha nem mondod el majd Thyraval kinézetjük a fejedből az éjszaka folyamán. - folytatta a csipkelődést Nicole.

- Mégis hogyan kerültem én ebbe a helyzetbe? - fordult felém eléggé kétségbeesve. Én csak mosolyogni tudtam rajta, rég láttam az arcán ennyi érzelmet. Feszülten megdörzsölte az arcát majd mesélni kezdett a kíváncsian várakozó ikreknek. - Ő volt az első nő, akit ki nem állhattam. Már akkor utáltam mikor ő még csak nem is ismert. - a lányok eléggé megdöbbentek és én is összevont szemöldökkel néztem rá. - Anyám mágiát tanított neki és ez nagyon nem tetszett. Emlékszem arról kérdeztem anyámat miért tanul mágiát egy ostoba harcos. - kuncogott el az emlékén ahogy a lányok is, de én csak sértődötten fintorogtam - Persze ő jött a szokásos szöveggel, miszerint ne ítéljek olyan könnyedén. Már belátom igaza volt. Aztán találkoztunk a küzdőgyakorlatokon, ugyanis Odin úgy vélte nekem is konyítanom kell a harchoz. - Anne és Nicole is feszülten hallgatták a történetet. Loki kicsit megállt és felsóhajtott. - Gyűlöltem azt az időszakot. Thor kifejezetten szeretett piszkálni akkoriban. - nos igen Thor szeleburdi kölyök volt - Nos az egyik ilyen tréfája után én inkább csak külső szemlélőként voltam jelen az edzésen. Eléggé elmerültem a gondolataimban mikor Thyra helyet foglalt mellettem a küzdőtér mellett. Nem szólt hozzám csak Thor felé biccentett és láttam, ahogy a fivéremet körül dongják a mérges darazsak és fejvesztve menekül. - a beugró emlékre elnevettem magam, de Thor akkoriban azt megérdemelte.

- A te műved volt? - csodálkozott Nicole én csak bólintottam.

- Nos azt hiszem azóta...

- Vagytok elválaszthatatlanok. - vigyorgott Anne. Nos majdnem. Ötven évvel ezelőttig azok voltunk. Kicsit komor lett a hangulat ez után.

- Ha jól tudom Thor azóta sem érti mért támadtak rá a darazsak. - törte meg a feszült csendet Loki ezzel mindenkiből kihozva a nevetést.

A mulatozás közepette a kis társaság megéhezett így hát úgy gondoltam összedobok valamit. A konyhában készítettem a szendvicseket mikor Loki is csatlakozott hozzám.

- Mikor Nicole elvette a poharad, miért ijedtél meg annyira? Tanítottál nekik pár trükköt nem nagy ügy. Tudod jól, hogy én nem árulnálak be Odinnál. - vigyorgott ravaszan.

- Nem erről van szó. - sóhajtottam fel - Ez egy bonyolult helyzet.

- Akkor talán magyarázd el. - letettem az épp elkészült szendvicset a többi közé és Loki felé fordultam.

- A lányok félvérek. - böktem ki.

- Az, hogy lehetséges?

- Mikor születtek komplikációk léptek fel, ha nem teszem meg, amit tettem az ikrek most nem lenének itt. Természetesen nem engedély nélkül tettem Heimdal eljuttatta a kérésem Frigganak és ő bele egyezett. Ami azt illeti még segített is, készített egy főzetet, amivel egyszerűbb volt a dolog. - hadartam el és Loki értetlenül hallgatott végig.

- Csak mondd el mit tettél! - mondta már kicsit feszülten

- Erőátvitel. - Loki összeszorított ajkakkal bólogatott. Az erőátvitel egy igen veszélyes és tiltott folyamat. Átvitelnek hívjuk, de igazából lemásoljuk a testi- és lelkierőnket, ezt a hatalmat pedig átadjuk valakinek. Évszázadokkal ezelőtt az Asgardiak arra használták ezt a folyamatot, hogy azoknak a midgardiaknak, akikkel leakarták élni az életüket meghosszabbítsák az életidejüket. De ehhez az átvitelhez hatalmas koncentrációs képesség kell, ha eluralkodik rajtad a mágia nem lemásolja, hanem kiszívja az energiát az emberből. Ezért tiltott.

- Nahát, ez még szerintem is egy hatalmas őrültség volt. - mély levegőt vett majd lassan kifújta - De már megtörtént, szóval rendben van. De anyám mégis hogyan egyezhetett ebbe bele? Bár csak az életeddel játszadoztál semmi komoly.

- Ha nem teszem meg örök bűntudattal élnék. - Loki rám sem nézve leintett.

- Tehát ők olyanok, mint te? - kérdezte higgadtan.

- Félig, mivel Roseon alkalmaztam az átvitelt az akkor még méhében lévő ikrek osztozkodtak az erőmön. Nicole az erő, Anne az ész.

- Nos igen az már nekem is feltűnt, hogy Nicole híján van az észnek.

- Hallottam ám. - kiáltott be az említett. Fáradt sóhajjal csóváltam meg a fejem, nem hiszem el, hogy hallgatózott.

- Tisztában vagyok vele. - szólt vissza Loki, Nicole duzzogva trappolt vissza a kijelölt táncparkettre - De a mentalitása olyan veszélyes, akár a tiéd. Anne pedig szomjazza a tudást, igaz? - bólogattam - Az álomlátás, hogy megy náluk?

- Csak együtt képesek rá, egyszerre és egymás közelében kell aludniuk hozzá.

- Tehát ők is képesek belépni a fejembe, remek. - fintorgott.

- Ha én lépek be hamarabb akkor nem.

- Jobban örülnék neki, ha senki sem mászkálna a fejemben. - sóhajtott fel - De nincs mit tenni inkább te, mint ez a két mitugrász.

- Hamarosan úgy is haza térsz. - Loki vonásai megfeszültek.

- Thor azt mondta gyászoltak engem, de valamiért nem tudom ezt elképzelni. Nem látom értelmét a visszatérésnek, ugyanúgy élnék elzárkózva a külvilágtól, ahogy az elmúlt években tettem egy évvel ezelőttig.

- Még mindig nem emlékszel mi történt az elmúlt egy évben? - kérdeztem óvatosan.

- Nem, mintha ez az egy év meg sem történt volna. Úgy emlékszem a Bifrösztön folytatott harcunkra a bátyámmal, mintha csak tegnap lett volna. És az a pillanat mikor a kezembe fogtam a szelencét, még mindig előttem lebeg. - Loki tele volt fájdalommal. Azóta a nap óta nem volt ideje megemészteni a történteket és ezért még nem tudta lezárni ezt magában. Még mindig úgy érzi kirekesztett.

- Bocsáss meg. - hajtottam le a fejem.

- Igazából abban a pillanatban örültem, hogy nem vagy mellettem. Nem tudtam volna, hogyan nézzek ezek után a szemedbe. Jelenleg is örülök, hogy melletted lehetek, de úgy érzem ezt nem érdemlem meg. - értetlenül néztem vissza Lokira, ő csak keserűen mosolygott - Hisz egy szörnyeteg vagyok.