Az álmaidban (Loki ff)

5.

Miután Thor elment nem érdekelt semmi, ami körülöttünk zajlik. Loki fejéről levettem a sisakot és fejét lassan térdemre helyeztem. Arcába lógó tincseit oldalra simítottam. Olyan nyugodt és ártatlan volt abban a pillanatban.

- Úgy hiányoztál. – fogtam meg egyik kezét.

- Thyra. – suttogta erőtlenül.

Szívem eszeveszettül dörömbölt. Álmodik vagy felismert? Nincs magánál nem hiszem, hogy felismert volna. Minden bizonnyal csak álmában beszél. Álmában beszélt, de mégis csak az én nevemet mondta ettől olyan furcsa érzés kerített hatalmába.

- Itt vagyok nem lesz semmi baj. Csak pihenj. – simítottam meg gyengéden arcát.

- Ne menj el. Maradj velem. – szorította meg enyhén a kezem. Talán mégis magánál van, de nem teljesen valószínűleg, ha magához tér erre nem fog emlékezni.

- Itt leszek melletted. Mindig melletted leszek. – hazugság. Hazudtam a hazugságok mesterének.

- Jess, be tudjuk zárni a kaput. Szükség van a jogarra! – szaladt felénk Nat. De, amint meglátott nagy szemekkel meredt rám. – Jess?

- Később megmagyarázom. A jogar ott van, ha tényleg meg tudod csinálni ne vesztegesd az időt. – Nat azonnal felkapta a tárgyat és rohant is a kockához.

Loki egyenletesen szuszogott elaludt a káosz közepén. Erre s csak ő lehet képes. Mosolyra húztam a szám a látványtól. Milyen rég is volt, hogy utoljára így láttam őt. Asgardban a tóparton a mi tópartunkon ugyanígy az ölömben fekve mélyen aludt. Elidőztem volna még a gondolattal, de arra lettem figyelmes, hogy a kapu még mindig nem záródik.

- Nat mi történt?

- Egy atomrakétát lőttek a városra, de pánikra semmi ok Stark elintézi. – végszóra a Vasember száguldott el mellettünk majd át a kapun. Natasha elkezdte bezárni a kaput, Stark pedig az utolsó pillanatban ki is esett rajta. A mázlista.

Fury küldetett értünk egy gépet, ami visszaszállít minket a légibázisra. Thor karba vette testvérét és úgy vitte fel a repülőre. Ez alatt az idő alatt elég erőt gyűjtöttem, hogy újra felvegyem az álcám legalább addig míg a többekkel utazunk. A repülőn a Bosszúállóknak nevezett csapat összes tagja ott volt. Kicsit feszélyezve is éreztem magam és aggódtam Loki miatt is. Natasha otthagyva a társaságot leült mellém. Nem vártam meg míg felteszi a kérdést.

- Asgardi vagyok. – mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja. Csak bólintott.

- Valahogy leesett csak azon vagyok kicsit kiakadva, hogy ennyi év után nem mondtad el nekem. – Nat nem haragudott rám inkább csipkelődött.

- Kevesen tudnak róla.

- És ez valami képesség?

- Ahogy ti emberek neveznétek ez a mágia. Alakváltás, klónozás, láthatatlanná válás s a többi.

- Na és melyikük? – értetetlenül néztem rá mire Thor és Loki felé biccentett. Loki a padlón feküdt, még mindig nem tért magához, Thor pedig mellette ült és figyelt rá. – Ne is válaszolj az a jelenet a torony tetején egyértelmű volt.

- A Föld majdnem elpusztult és mi komolyan arról beszélünk, hogy melyikükért voltam oda?

- Valahogy le kell vezetni ezt a stresszt. – nevetett fel ahogy én is.

Megérkezve a bázisra Thor néhány ügynök kíséretében elvitte Lokit.

- Thor! – kiáltottam utána – Feltétlenül szóljatok, ha magához tér. – Thor bólintott.