Az álmaidban (Loki ff)

29.

Egész testemmel remegve ébredtem meg az éjszaka közepén valaki rémálmából, ijedten néztem körbe a helyiségen. Hosszú pillanatokig nem voltam képes felfogni hol is vagyok, de mikor rájöttem akkor is alig tudtam elhinni. Évtizedek után újra Asgardban voltam az otthonomban, ami tele volt erősebbnél erősebb rémálmokkal. Lokival akartam lenni, az ő álmaiban akartam lenni. - Vajon megengedné? - kérdeztem magamtól. Néhány percnyi gondolkodás után kiszálltam az ágyból és Loki szobájához sétáltam. Kopogtam, de nem jött válasz. - Biztosan alszik. - gondoltam. Még utoljára megpróbálkoztam a kopogással mikor Loki félálomban ajtót nyitott.

- Loki, ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak. - mikor jobban szemügyre vettem a félhomályban Lokit, csak akkor láttam meg haragos tekintetét. Bocsánatot akartam kérni, hogy felkeltettem, de végül ő szólalt meg.

- Túl szép volt, hogy igaz legyen. - túrt feszülten a hajába - Mond csak te látomás miért kisértesz minden éjjel? - hajolt közelebb hozzám. Döbbenten tudatosult bennem, hogy Loki azt hitte álmodik, - Tudod eddig ez volt a legvalósághűbb. - sőt azt hitte minden csak álom volt. - Megint rossz álmok? - kérdezte összekulcsolt karokkal.

- Megint?

- Minden éjjel idejössz a rémálmaid miatt, mint akkor, de reggelre bezzeg újra és újra eltűnsz ezzel nekem okozva rémálmokat. Nem unod még? Jobban mondva én miért nem unom még ezt a képzelgést? Újra és újra lejátszani ezt az emléket. - eszembe jutott, hogy fiatalabb korunkban gyakran megkértem, hogy vele aludhatsak a rémálmok miatt és ez az emlék lett az ő rémálma. - Mi az nem jössz be?

- A viselkedésedből azt hittem nem akarod, hogy itt legyek. - léptem beljebb ő pedig bezárta mögöttem az ajtót.

- Ó, én szeretném, hogy itt légy, de nem így. - állt meg előttem és óvatosan arcomra helyezte tenyerét - Minden alkalommal azt kívánom bárcsak valóság lennél, de még ha egy álomkép is vagy legalább veled lehetek napkeltéig. - éreztem ahogy egyre jobban kipirultam miközben Loki a szemembe nézve hüvelykujjával simogatta az arcom. Majd hirtelen elengedett és leült az ágyára. - Na és miről álmodtál?

- Háborúkról, vérontásról szokásos. - húztam el a szám miközben mellé ültem majd hátra dőltem - Az Asgardi rémálmok túlságosan erősek és félelmetesek. - Loki könyökére támaszkodva mellém feküdt és úgy figyelt - Mit csinálunk álltalában mikor felkereslek álmodban?

- Elmeséled az álmod.

- Csináljunk most kivételesen valami mást. - mosolyodtam el majd felálltam és őt is magammal húztam. Karját karolva sétáltunk végig a gyertyákkal kivilágított kastélyon. - Gyakran álmodsz velem? - kérdeztem kíváncsian mikor kiértünk a palota kertjébe. Odakint csillagok borították az eget ezzel megvilágítva az udvart. A márványkövekkel borított vékony ösvényen sétáltunk a szebbnél szebb virágok között.

- Mikor alszom.

- Ez mit takar? - aggódón vártam a válaszát.

- Minden harmadik éjjel. - aggodalmam csak fokozódott, szomorúan néztem Lokira, de ő gyengéden mosolygott.

- Ez többé nem fordulhat elő.

- Hogyan akarod megakadályozni? - incselkedett. Hirtelen hangos kopogás törte meg az éjjeli csendet. - Mi ez? - nézett fel az égre.

- Odaátról jön a valóságból. Valaki biztosan téged keres. - Loki ijedten kapta rám a tekintetét. - Következő éjszaka talán lenézhetnénk a piacra. Úgy emlékszem éjjel gyönyörű. Vagy mehetnénk nappal is. - kacsintottam, de ő teljesen kétségbe volt esve.

- Nem akarok felkelni úgy, hogy nem vagy ott. - Loki őszintesége megmosolyogtatott, de az ijedtségét látva szomorúvá is tett. - Ennyire magányos lehetett akkoriban?

- És mi lenne, ha azt mondanám ott leszek melletted? - újra kopogtak, de ez már hangosabb volt. - Menj!

*

Loki hirtelen ült fel az ágyán álmából ébredve. Maga elé meredt és a falon lévő farkasról készült képet nézte, amit Thyra festett vagy mégsem már nem tudta mi igaz és mi nem. - Ennyire még nem volt valóságos - gondolta. Loki újra kopogásra lett figyelmes.

- Mégis melyikőtök mert felébreszteni álmaimból? - ordított dühtől fortyogva. Loki maga mellé nyúlt, hogy egy párnát dobhasson az ajtónak, de párna helyett egy tenyér akadt a kezei közé. Döbbenten fordult oda, hogy megnézze a tulajdonosát. Thyra szuszogott mellette, Loki óvatosan megigazította vörös haját, ami szétterült a párnán félt, hogy egy rossz mozdulatól a lány semmivé lesz. - Nem álom volt. - suttogta. Újabb kopogás hangzott.

- Loki én vagyok az Sigyn. - a férfi fintorgott a nő hangja hallatán, de megerőltette magát és elindult ajtót nyitni. Thyrat Jessica ként álcázta majd épp csak annyira nyitott ajtót, hogy Sigyn őt lássa. - Úgy örülök, hogy jól vagy Loki. - mosolygott rá. Loki érdektelenül figyelte a nőt.

- Mit akarsz? - kérdezte lényegre térve.

- Megszeretném veled beszélni a történteket esetleg bemehetnék egy kicsit?

- A mennyasszonyom még alszik nem szeretném zavarni. - nyitotta ki teljesen az ajtót, hogy Sigyn láthassa a békésen szunyókáló Jessicát. Sigyn összevont szemöldökkel mérte végig az alvó nőt. Nem hitt a szemének, sohasem gondolta volna, hogy Loki ágyában egyszer egy halandó köt ki. - Hamarosan reggeli, Jessica és én is ott leszünk, majd ott mindent megbeszélhetsz velünk. Ha most megbocsátasz visszatérnék a kedvesemhez. - választ sem várva zárta be a nő előtt az ajtót. Loki eltüntette az álcát és visszaült az ágyra hogy az alvó Thyrat csodálja, aki még így is gyönyörű volt. A lány nyugtalanul fordította oldalra a fejét összeráncolt homlokkal. - Miért alszik még? Velem együtt fel kellett volna kelnie. Milyen álmot láthat még? - gondolkodott el Loki. Ijedten fogta meg a lány vállait és próbálta felkelteni. - Thyra ébredj! Hallod Thyra! - hirtelen kipattantak szemei és megnyugvásul mély levegőt vett. - Megint saját álmok?

- Nem, - ült fel - szimplán Asgardiak. - Loki egy ideig szótlanul bámulta őt, ami hamar feltűnt Thyranak és kíváncsian a férfira nézett.

- Tényleg te vagy az. - bökte meg az arcát, Thyra mérgesen nézett rá, de ez azonnal el is szállt mikor meglátta Loki mosolyát.

- Nehezek lesznek az éjszakáim. - szállt ki az ágyból - Megyek elkészülök a reggelihez. - alakult át.

- Thyra. - állította megkarját elkapva - Hozzám jöhetsz bátran. Az éjszaka bármely percében zavarhatsz.

- Valószínűleg élni fogok a lehetőséggel, köszönöm Loki. - azzal a szobájába sietett.