Az álmaidban (Loki ff)

38.

- Rendben Jess akkor az alapokat át is vettük. – hajtotta be a vaskos etikettkönyvet és elém tolta az asztalon – Olvasd át holnapra a következő fejezetet kérlek. – felvontam a szemöldököm, de Frigga tudomást sem vett rólam. Jól tudta, hogy ismerem a könyv teljes tartalmát mégis azt akarta olvassam újra. Teljeséggel biztos voltam benne, hogy ez Frigga néma bosszúja. Először átvette az uralmat az álmom felett most pedig ez. Először nem értettem miért viselkedett úgy ahogy, de most, hogy Sigyn és Sif felnyitották a szemem el tudtam képzelni mennyire haragudhatott rám amiért elhagytam a fiát. Ennél nagyobb büntetést is megérdemelhetnék, de Frigga még ezekután is kedvesen bánt velem. – Sif holnap arról fogunk beszélgetni Jess-szel, hogy milyen kötelességei vannak egy feleségnek. Örömmel venném, ha csatlakoznál hozzánk. – döbbenten kaptam fel a fejem a pironkodó Sifre.

- Szívesen csatlakozom. – hajtott fejet.

- Sif, férjhez mész? – kérdeztem még mindig a sokk hatása alatt.

- Még nem kért meg hivatalosan, de igen egynap az is eljön. – mosolygott, igazán boldog volt. Örültem a barátom boldogságának, de elszomorított, hogy nem lehettem részese azoknak az örömöknek, amiket eddig átélt.

- És ki a szerencsés? – a lány talán még egy árnyalatnyit pirosabb lett. Tétovázott, hogy elmondja e vagy sem végül a királynő mentette ki őt. Sajnáltam, hogy nem tudhattam meg ki régi barátnőm udvarlója, viszont biztos voltam bárki is az Sif jó döntést hozott. Boldoggá tett már csak a tudat, hogy ő boldog.

- Sif nyugodtan távozhatsz mi még megvárjuk Loát. – mondta Frigga.

- De ebédidő van fenség, nem szeretnének lemenni az étkezőbe?

- Nem lesz rá szükség már küldettem fel ételt Jess szobájába, Loának is így komfortosabb lesz.

- Rendben. – Sif elköszönt majd távozott.

Néhány pillanatig csendben nehezedett ránk, de ezt nem voltam képes elviselni.

- Sajnálom Frigga.

- Ugyan mit?

- Hogy ilyen ostoba módon hagytam el Lokit. – Frigga kicsit összevonta szemöldökét majd kisimultak a vonásai és elmosolyodott.

- A fiam is ostoba volt akkoriban. Az a fő, hogy most minden apránként kezd helyre állni.

- Nem vagy mérges? – értetlenkedtem.

- Kellene?

- De akkor mégis mi volt az az álom éjjel? Ma pedig ez az etikettkönyv? Tudod, hogy minden egyes szavával tisztában vagyok. – Frigga csak kuncogott.

- Feltételeztem, hogy az ötven év során, amit távol töltöttél talán egy kicsit megkopott a tudásod. Ne haragudj, ha sértésnek vetted. Ami pedig az álmot illeti nem ellened irányult csak szerettem volna, ha őszintén tisztázzátok az érzéseiteket egymás felé. Lokinak joga van tudni miért mentél el és hogy hogyan érzel iránta. Sejti, de ezen a téren mindig is tudatlannak bizonyult, viszont nem volt ezzel egyedül. Ugye? – lesütöttem a szemem – Te már tudod az igazat, ha ő is tudná végre tiszta lappal indulhatnátok.

- Megérdemlem én ezt? A tiszta lapot?

- Még ha úgy is érzed, hogy te nem érdemelnéd meg csak gondolj bele. Loki sem érdemli meg?

- Dehogynem ő mindent megérdemel. – fakadtam ki hirtelen – Még jobbat is.

- Szerintem Loki tökéletesen tudja mi a legjobb a számára. – pár pillanattal később nyílt az ajtó – Loa kedvesem. – állt fel Frigga, hogy köszöntse anyámat. Én is felálltam és óvatosan feléjük fordultam. Mikor megláttam őt szám automatikusan görbült fel, vörösesszőke haja gyönyörűen omlott a vállára, égkék szemei ugyanolyan kedvesek és vidámak voltak ahogy emlékeztem. Semmit sem változott gyönyörű volt, mint mindig. – Loa ő itt Jessica Brock, Loki jövendőbelije. – anyám ugyan úgy mosolygott mikor hozzám fordult, de a szemei szomorúvá váltak.