Az álmaidban (Loki ff)

28.

Frigga némán vezetett végig a folyosókon egészen a palota könyvtáráig. Belépve oda újra nosztalgikus érzés fogott el. A könyvek ugyanúgy sorakoztak a díszes aranyozott polcokon. Frigga felém nézett.

- Annyi év után újra itt, Thyra. - tárta szét karjait, én pedig nem bírtam tovább visszafogni magam zokogva karjaiba vetettem magam - Tudtam, hogy visszatérsz. Mesélj el mindent, mi történt veled ez alatt az idő alatt? De előtte hagy lássalak. - eleget tettem a kérésének és visszaváltoztam - Semmit sem változtál ugyan olyan gyönyörű vagy.

Hosszúperceken át beszélgetünk mindent elmeséltem neki, amit csak tudni akart. Nagyon érdekelte őt Rose és az ikrek, ami boldoggá tett és örömmel meséltem róluk. Nem sokkal később a könyvtár ajtaja nyitódott és Sif lépett be rajta.

- Királynőm. - hajolt meg enyhén - Jöttem, hogy Brock kisasszony kisérője legyek.

- Én Fandralt kérettem.

- Ő nem tudta vállalni. Később személyesen is bocsánatot kér. - éreztem, hogy valami nem stimmel a bátyámmal miattam nem kedveli Loki mennyasszonyát.

- Most te kisérheted Jessicát, de legközelebb ajánlom Fandralnak, hogy szegye össze magát. Brock kisasszony nem szimplán Loki mennyasszonya, ő Midgard nagykövete így most a birodalom legfontosabb vendége. Ne legyen tiszteletlen pusztán némi sérelem miatt.

- Felség igazán nem probléma, amúgy is úgy hiszem Loki nem igazán fog magamra hagyni a napokban nem lesz szükségem kísérőre.

- Ugyan kedvesem még ha Loki melletted is lesz kell valaki, aki figyel rád. Egy herceg jegyesére vigyáznunk kell. - mosolygott rám Frigga, aminek hatására kissé elpirultam. Az emberek szemében nem egy Asgardot védelmező katona voltam, hanem a hercegük mennyasszonya. Túlságosan tetszett ennek gondolata. - Sif a szobádhoz kísér a Loki szobája melletti háló lesz a tiéd. - meglepődtem a szoba választáson, de úgy tűnt nem csak én.

- De, kir...

- Sif, vezesd oda Jessicát! - fojtotta belé a szót.

- Igenis felség.

Sif szótlanul vezetett a szobám felé. Siffel mindig is jó barátok voltunk sokkal közelebb éreztem mindig is magamhoz, mint Sigynt. Sigynnel ellentétben Sif nem volt nemes, ahogy én sem mi ketten jobban megértettük egymást. Biztosan tudtam, hogy ő is aggódik miattam. A visszatérésem még annál is nehezebb, mint ahogy hittem.

- Kérlek nézd el Fandral viselkedését. - szólalt meg váratlanul - Én sem értettem miért nem akart jönni ezidáig. A szoba, amit kaptál a húgáé volt.

- Teljesen megértem és sajnálom őt. - a rövid csevej után nem hallottam már Sif hangját.

Órákat töltöttem a szobában és nem tudtam mit kezdjek magammal. Az első órában izgalmas volt ötven év után újra és újra végig nézni minden apróságot, amit hátra hagytam. De a második óra után már szinte újra természetessé vált számomra a környezet. Most pedig az ötödik órában az erkélyen állva vártam, hogy Loki végre végezzen és ne legyek egyedül. Egy kis idő után meg is pillantottam őt, ahogy átsietett az udvaron. Gondoltam elé rohanok és együtt térünk vissza, de leérve már nem találtam sehol. Arra gondoltam talán a könyvtárban lehet ezért nem is figyelve a környezetemre indultam el. Alig léptem párat bele is ütköztem valakibe.

- Elnézést. - emeltem fel a fejem és mikor megláttam kinek is mentem neki megmosolyogtam - Fandral. - ő csak mereven biccentett. Fájt, hogy a saját bátyám ilyen ridegen viselkedett velem szemben. - Örülök, hogy beléd futottam a könyvtár felé tartottam, de úgy hiszem eltévedtem. - tettem úgy mintha nem ismerném az utat - Elkísérnél?