Az álmaidban (Loki ff)

21.

Dermesztően hideg volt. Mindent hó és jég borított. A fagyos pusztaság kellős közepén találtam magam és hirtelen fel fogni sem tudtam mi történt velem. Léptek hallatszottak mögülem megfordulva jégóriások tömkelege fogadott.

- Ez Jötunheim. - tudatosult bennem. Végig néztem magamon és nyugtáztam, hogy a saját testemben voltam. Nem értettem, hogy ez hogyan volt lehetséges. Egyértelműen egy álomban voltam, Loki álmában, de akkor miért nem az ő szemszögéből láttam ezt a világot. Az óriások nem is törődve velem meneteltek el mellettem. Váratlanul feltámadt a szél felkavarva a havat, amitől nem láttam semmit. Egy jeges kéz kapta el a csuklóm és magához rántott. Loki kétségbe esett tekintetével találtam szembe magam. - Loki annyira örülök neked. Jól vagy? Ez az álom nagyon furcsa...

- Inkább magaddal kellene foglalkoznod. - tekintete olyan hűvössé vált, mint az idő - A szörnyek földjére tévedtél. - csuklóm fájdalmasan égni kezdett lepillantva láttam ahogy Loki keze fokozatosan kékült majd egész testére átterjedt szemei pedig vörösen izzottak. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem egy egyszerű álom, hanem egy rémálom volt.

- Loki figyelj rám ez csak egy rosszálom, mit szólnál, ha inkább elmennénk a tavunkhoz? - mosolyogtam rá, de az elviselhetetlen fájdalomtól nehezen ment.

- Még hogy álom ez a valóság Thyra. Ez vagyok én. - ordított.

- Igen Loki, de te nem vagy szörnyeteg és nem kell félned, hogy azzá válsz. - érintettem meg szabad kezemmel arcát annak ellenére, hogy tudtam mennyire fájdalmas lesz - Menjünk ki ebből a rémálomból.

- Ennyire szereted, ha fájdalmat okoznak neked? - nevetett gúnyosan - Laufey végzett az apáddal ahogy én is végezni fogok veled. - hirtelen megragadta a nyakam és fojtogatni kezdett - Sohasem lehet nyugtod mellettem minden nap rettegésben fogsz élni azon agyalva mikor öllek majd meg. Hamarosan az egész világ tudni fogja mi vagyok én és mind félni fognak. - kiabálta, de nem hangzott fenyegetésnek, inkább tűnt egy elkeseredett ember szavainak - Nem vagy mellettem biztonságban.

- Ez nem igaz Loki, ezt már meg beszéltük, nem? - préseltem ki a szavakat, amennyire tudtam. A nyakam kínzón égett, ahogy kezei köré fonódtak - Lehet, hogy Jötun vér folyik az ereidben, de te nem vagy szörnyeteg, mint Laufey és ezen nem változtat semmi és senki. Odin atyai szigora és Frigga anyai gondoskodása mellett nőttél fel ők formáltak azzá, aki ma vagy. Ezt te tudod a legjobban, mélyen legbelül tudod jól, hogy hová tartozol és ne hagyd, hogy a Kram félék összezavarjanak ezzel kapcsolatban. Tudom jól, hogy az a Loki, akit gyermekkora óta ismerek sohasem ártana nekem. - az utolsó szó végére már alig kaptam levegőt, Loki nem enyhített a szorításából, sőt talán még erősebben fogott.

- Már nem tudom hová tartozom.

Levegőt kapkodva ébredtem fel kezemben a szörnyű álom bizonyitékával. Idegesen égettem porig a borzalmas képsorokat ábrázoló rajzot. Azonnal Loki szobájába siettem a sötétben ücsörgött az ágyon magaelé bambulva. Szó nélkül mellé ültem Loki azonnal rám emelte aggodalmas tekintetét és fürkészve nézett végig rajtam. Végül finoman megfogta a kezem, amit álmában szorongatott. Mikor megállapította, hogy a valóságban nem sérültem meg óvatosan lábamra döntötte fejét becsukta szemét és kezében tartott kezem mellkasára téve fogta tovább.

- Hol a rajz?

- Semmi értelme nem volt, hogy lásd így hamuvá égettem. - válaszoltam - Hogy vagy?

- Zavartan. - vallotta be.

- Miért gyötröd magad? Úgy érzem azzal, hogy Laufey fiának hívod magad, csak büntetni akarod önmagad. Mintha azt éreznéd nem vagy rá méltó, hogy Odinsonnak nevezzenek.

- Erről most inkább ne beszéljünk. Te, hogy vagy?

- Voltam már rosszabb álomban is miattam nem kell aggódni.

- Könnyű azt mondani.

Percekig így voltunk a csöndben nem beszéltünk többet a történtekről, csak figyeltem ahogy a mellkasa lassan emelkedik majd ereszkedik. Egy idő után kezem simogatása közben elmosolyodott.

- Mire gondolsz?

- Hogy milyen lenne, ha ez nem csak egy színjáték lett volna. - húzta végig finoman ujját a gyűrűn.

- Ha nem színjáték, akkor csak is álom lehetett volna. - mosolyogtam keserűen, amit ő nem láthatott. Loki vonásai alig észrevehetően megfeszültek, de nem szólt semmit. - Thor mesélte, hogy miután elmentem nemsokkal Sigyn is elhagyta a csapatot. Biztos megviselt titeket. - hoztam fel a témát amilyen finoman csak tudtam.

- A többieket lehetséges, de én örültem, hogy megszabadultam tőle. - összevont szemöldökkel néztem nyugodt arcát, nem tudtam eldönteni, hogy jól leplezte az érzéseit vagy, hogy tényleg nem érdekelte.

- Azt hittem jó viszonyban vagytok. Sok időt töltöttetek együtt. - próbáltam tovább puhatolózni.

- Csak nem féltékeny voltál? - vigyorogva nyitotta ki a szemét, piszkálódott én pedig picit feszülten sóhajtottam, Loki erre inkább folytatta a mondandóját. Igazából tényleg volt mikor féltékeny voltam Sigynre, de soha nem vallottam volna be neki. - Nem akartam vele foglalkozni, de kénytelen voltam olyan dolgot tudott rólam, amit nem akartam, hogy más megtudjon. - kissé ledöbbentem, egy titok, amiről senki sem tudott ennyi lett volna az egész? Mindig is úgy gondoltam ők ketten szoros viszonyt ápoltak és azok után, amit Sigyn mondott azt hittem ők ketten együtt lesznek. De kiderült, hogy Sigyn csak sakkban tartotta őt és ezek szerint engem is. - De már te is tudod. - zökkentett ki gondolataimból.

- Azt hittem csak tavaly tudtad meg, hogy jégóriás vagy. - gondolkodtam el. Loki hirtelen rám kapta a tekintetét és úgy tűnt nagyon meglepődött a válaszomon.

- Igy is van, de nem erről beszéltem. Sigyn azt mondta, mikor elmentél előtte még beszélt veled és elmondta neked. - néhány pillanatig értetlenkedtem majd bevillant miről is van szó.

- Ja, hogy az? De nem értem, ez olyan nagy titok volt, hogy elviselted Sigyn társaságát, holott ki nem álhattad őt? Hiszen mindenki életében eljön ez az idő. - fordítottam el a fejem tőle.

- Nem mondta el neked. - olyan hallkan mondta, hogy én is alig hallottam meg. Felült én pedig kérdőn néztem rá. - Ha elmondta volna biztos nem így beszélnél róla.

- Akkor mégis mi az a titok? - kérdeztem komolyan.

- Engem inkább az érdekel mit mondott az a nő neked és hogy mégis miért állított nekem mást? - szorította meg a feszülten a kezem.

- Azt mondta azt tervezed megnősülsz. - mondtam a részigazságot annyira semlegesen ahogy tudtam, nem akartam, hogy lássa rajtam mennyire rosszul érzem magam miatta. - Úgy vélte a jövendőbelidnek kellemetlen lenne a kapcsolatunk. - Loki tekintete egy pillanat alatt megenyhült és a dühöt felváltotta a meglepettség.

- Ezért mentél el?

- Ó, dehogy is félre ne értsd, annak több oka is volt. - magyarázkodtam hevesen. Az, hogy tudtam, hogy meg akart nősülni csak megerősített abban, hogy el kellett hagynom Asgardot.

- Csak, hogy tisztázzuk rajtad kívül nemigen volt más nő az életemben. - azzal újra a lábaimra dőlt ugyanúgy, mint néhány perccel azelőtt. Pár pillanatig lefagytam, majd az ágy támlájának döntöttem a hátam. Jól esett hallani, de ez most mégis mit akart jelenteni? Lehet, hogy akkor Sigyn hazudott, de abban teljességgel igaza volt, hogyha Loki mellett maradok minden téren függeni fog tőlem. Ha Odin egyszer talál majd neki egy tökéletes feleséget, a kapcsolatunk úgysem maradhatna ugyanaz, inkább most váljanak el útjaink minthogy végig nézzem ahogy más mellett éli életét.