Az álmaidban (Loki ff)

27.

Dean percekkel később is a padlón hevert. Natasha megígérte, hogy amint elmegyünk első dolga lesz a vele kapcsolatos ügyeket intézni és nem áll le míg Deant ki nem rúgják.

- Lassan indulhatnánk. - szólt Thor. Rose mellém sietett és mosolyogva megfogta a kezem.

- Gyerekkorom óta ez lesz az első alkalom, hogy nem beszélhetek veled amikor csak akarok. - mosolygott szomorkásan - Vigyázz magadra és ne agyalj sokat a Föld dolgain csak élvezd ki míg otthon vagy és kérlek fontold meg, hogy velük maradsz. - suttogta - Ha miattunk aggódnál nem kell, bármikor meglátogathatsz Asgard csak néhány fényévnyi távolságra van. Tudom, hogy hiányzik és szerintem már nincs okod itt maradni. Loki nem vette el azt a nőt és úgy tűnik nem is akarta. Derítsd ki mi történt és teljesítsd be a boldogságod. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Mindent megteszek. - csókoltam meg homlokát - Vigyázz magadra kicsi midgardim. Lányok vigyázzatok magatokra. - fordultam az ikrekhez - Hamarosan visszatérek Natasha majd figyel rátok nehogy rosszat halljak rólatok.

- Ne félj nem fogsz. - mosolygott Anne.

- Ez csak akkor fordulhat elő, ha Nat beköp minket. - Anne oldalba bökte Nicolet - Ne aggódj annyit nem okozunk bajt. - mondta komolyabban.

Mindannyian kimentünk a hátsóudvarra és Thor szólította Heimdallt, de nem történt semmi majd megpróbálta még párszor, de a kapu nem nyílt meg.

- Az a nőszemély már el is foglalta volna Asgardot? - ráncolta homlokát Loki, viccelődött, de ő is azon agyalt mégis mi történhetett a Bifröszttel - Heimdall!

- Heimdall nem fogja nektek megnyitni az átjárót. - a testvér pár kérdőn Rosera pillantottak, ő pedig válasz helyett rám nézett így kénytelen voltam én válaszolni.

- Heimdallal kötöttünk egy megállapodást, aminek azt hiszem véget akar vetni. Heimdall megígérte, hogy nem fog rám találni senki és csak akkor fogok visszatérni Asgardba, ha személyesen én akarom azt. Ki akarja kényszeríteni, hogy én szólítsam ezzel többé nem fogja kötni a szava. - Mikor elhagytam a hazámat sírva könyörögtem a segítségéért, amibe nehezen, de végül bele egyezett. Ő nem tartotta jó ötletnek a távozásomat, saját törvényeit is megszegte volna, hogy maradjak. El akart nekem mindent mondani Lokiról és a terveiről a céljairól, de nem engedtem neki a félelmem erősebb volt, mint a kíváncsiságom. Sohasem gondoltam volna, hogy a Heimdallal kötött egyezségem így fog véget érni. Ezek után nem menekülhetek mindent látó szemei elől.

- Hát akkor szólítsd! - Loki arcán látszott, hogy egyáltalán nincs ellenére ennek a megállapodásnak a felbontása. Rosera pillantottam, ő bátorítóan rám mosolygott. Végig néztem rajtuk és az utolsó gondolatom az volt, hogy tényleg itt fogom őket hagyni. Mély levegőt vettem felnéztem az égre és kiáltottam.

- Heimdall nyisd meg a Bifrösztöt! - hirtelen egy csattanó hang kíséretében a szivárvány minden színében játszó fénysugár vett minket körül. Loki magához rántott és sebesen haladtunk Asgard felé. Néhány pillanattal később már a Bifröszt aranyozott kapujában álltunk, annak közepén pedig Heimdall várakozott ránk. Kihúzta a zárból az átjáró kulcsa ként szolgáló pallost ezután hozzánk lépett. Enyhén meghajolt előttem és én is így tettem felpillantva rá nem láttam azt a dühöt és csalódottságot, amire számítottam.

- Üdvözlöm Miss. Brock Asgardban. - mondta majd Thorhoz fordult - Atyátok már vár rátok a lovaitok odakint várnak.

- Köszönjük barátom. - veregette meg Thor Heimdall vállát miközben elment mellette.

- Heimdall... - beszélni akartam vele, de megláttam a kijáratnál várakozó katonákat.

- Menjünk lesz még alkalmatok beszélni. - súgta Loki miközben átkarol és kivezetett. Asgardot meglátva hatalmas mosoly terült el az arcomon és kellemes ismerős érzés tört rám. - Hogy tetszik az új otthonod kedvesem? - furcsállva néztem Lokira, ő pedig mögénk biccentett. A katonák a megszokott fegyelmezettség helyett a hátunk mögött sutyorogtak és meg voltam róla győződve, hogy nem a kellemes Asgardi időjárásról.