Az álmaidban (Loki ff)

35.

- Na és éreztél valamit?

- Loki azt hiszem kicsit elfáradtam. Ha nem bánod vissza ülnék az asztalunkhoz. – gyengének és kimerültnek éreztem magam. Loki csintalan mosolygó arca lassan komolyabbá vált átkarolt és az asztalhoz kísér.

- Túl sok erőt használsz. Köszönöm, hogy ezt tetted értem, de nem fogod bírni fenttartani mindkét alakod. Szüntesd meg mielőtt rosszabb állapotban leszel. – úgy tettem, ahogy mondta már Jessica alakját viseltem Loki előtt is. Kicsit jobban éreztem magam, de a fáradság nem szűnt. Lokira pillantottam, akinek a szemei még mindig aggodalmasan figyeltek.

- Jól vagyok. Nem nagy dolog, máskor is megesett már.

- Tönkre teszed magad.

- Ugyan már. – legyintettem.

- Beszélek anyámmal erről kitalálunk valamit.

- Ahogy szeretnéd.

Loki és én szótlanul figyeltük a népet. Nosztalgikus érzés fogott el látva a táncoló párokat, az összegyűlve cseverésző véneket és a teremben szaladgáló gyermekeket. Ahogy figyeltem a kergetőző gyerekeket megpillantottam Thor ahogy egy magas megtermett barna göndörfürtös férfival beszélgetett. Mikor Thor látta, hogy őket figyelem felhívta a férfi figyelmét rám, aki megfordult és nem hittem a szememnek. Barna szemei vidáman csillogtak mosolya is fülig ért ezt látva felnevettem. Thor felénk indult ő pedig követte.

- Mi történt? – kérdezte kíváncsian Loki és ő is feléjük nézett.

- Larsen itt van. – válaszoltam izgatottan, Larsen az asztalunk elé sétált és meghajolt.

- El sem hiszem, hogy itt találkozunk újra Jess. De szerintem még magad sem gondoltad volna, hogy a kedvenc Asgardi istened mellett találod meg a boldogságot. – nevetett.

- Larsen elég a vicceidből. – mondtam égő arccal, Lokira nézni sem mertem – Azt hittem, csak holnap érkezel csatlakozz hozzánk és meséld el mi történt veled ez idáig kérlek.

- Nocsak már szinte úgy beszélsz, mint egy Asgardi nemes. – kuncogott – Elfoglaltságaim hamarabb véget értek kisasszony így még időben ideértem a partira. – foglalt helyet túlzó udvariassággal előttünk Thorral együtt. Larsen elmesélte hogyan vándorolt egyik birodalomból a másikba apja haláláig. Elmondása szerint Sigyn jól bánt vele és száműzetését törölte így nyugalomban élhet szülőhazájában. Valahogy úgy éreztem Sigyn nem csupajóságból tette meg ezt a lépést, azok után, amik fényderültek róla szinte biztos voltam benne, hogy valamilyen hátsó szándéka van Larsennel. De nem akartam ezzel terhelni őt így csak örömömet mutattam afelé, hogy minden jól alakult az életében miután elhagyta Midgardot. – Most mesélj te, Jess. Mi lelt? Tudom minden álmod volt Asgardba eljutni, de sosem éreztem, hogy komolyan gondolod. Mindig úgy tűnt valami visszatart. Mármint mikor felajánlottam, hogy elhozlak olyan ijedtnek tűntél.

- Talán nem a megfelelő személy kérte. – szólalt meg Loki hosszú szótlanság után – Látnod kellett volna milyen boldog volt, mikor először megpillanthatta birodalmunkat.

- Ó, mindent megadtam volna érte, de el tudom képzelni. A szemei biztosan fényesebben ragyogtak, mint az univerzum legfényesebb csillaga. Talán egy-két könnycseppet is elmorzsolt. Olyan lehetett, mint aki haza talált. – Loki az asztal alatt ökölbe szorította kezeit és kérdésekkel teli szemekkel rám nézett. Úgy éreztem azt akarta tudni nem e hallgattam el valamit a Larsennel való kapcsolatomról. De akármit is hisz én elmondtam neki mindent. Larsen és én jó barátok voltunk, jó volt valaki olyan társaságában lenni, aki ismerte mindazt, amit én. – Tudjátok mikor Jess és a társa rám találtak egy időre nála száltam meg az a hely olyan volt, mint egy cseppnyi Asgard. Bár biztosan ti is látátok már. Egy éjjel ott állt a nappali közepén és úgy bámúlta az ott lévő Asgardról készült festményt, mintha arra várna valaki kinyúl onnan és berántja magával. Meg volt babonázva. Egyrészt örülök, hogy rá találtál Loki neki itt a helye, másrészt viszont fáj a szívem, amiért elraboltad tőlem. – tette drámaian mellkasára a kezét. Előre hajoltam és nevetve karjára csaptam.