Az álmaidban (Loki ff)

12.

- Jó reggelt. – állt az ajtó ellőt Rose.

- Reggel hét van. – dörzsöltem álmosan a szemem. Az éjjel eléggé rosszul aludtam Loki álma olyan zavaros volt és instabil, még most is hasogat a fejem miatta. – Mit keresel itt?

- És te miért vagy még mindig ebben az alakban? – csörtetett be mellettem egyenesen a konyhába – Néhány napja annyira kimerültél, hogy magadtól visszaváltoztál. Pihened kell jól tudod, hogy mennyire káros az egészségedre.

- Tisztában vagyok vele, csak valahogy úgy érzem, hogy ez ad egy kis biztonságot. Ha visszaváltoznék...

- Értem. Ha visszaváltoznál úgy éreznéd, mintha Loki a vesédbe látna. De az egészséged fontosabb. – kulcsolta össze maga előtt karjait és várakozóan nézett rám. nem volt más választom visszaalakultam. Emberi ruháimmal még mindig szokatlannak találtam eredeti külsőm, de nem flangálhatok Asgardi viseletben. – Így már sokkal jobb. Most pedig főzz egy kávét. – fáradtan sóhajtva copfba fogtam a hajam és nekiláttam az ital készítésének.

- Voltál a vizsgálaton? – mosolyogva bólintott.

- Kutya bajom, az orvos is mondta csak egy kis pihenés kell. Túl hajtottam magam az utóbbi időben igaz, de semmi komoly.

- Törődhetnél jobban magaddal. Most is reggel korán már itt ülsz ahelyett, hogy pihennél. – kavargattam feszülten a kávét.

- És előjöttek az anyaiösztönök. – nevetett fel jókedvűen Rose mitől az én vonásaim is megenyhültek.

- Nahát a vörös dáma visszatért. – suttogta egy hang a fülem mellett. Kezemben lévő kanalat megmarkoltam és a hátam mögött álló Loki felé suhintottam vele. A lendület közben a kanál tőrré alakult azonban a támadásom sikertelen volt. Loki elkapta csuklómat és a földre taszított. Hallottam ahogy Rose felsziszen a látottak hatására. Loki földnek szorította mindkét csuklóm és ravasz vigyorral bámúlt. – Nem rossz trükk, remek mestered volt.

- Egyet értek, Frigga nagyszerű oktató volt. – jobb lábam felhúztam majd lerúgtam magamról – Ennyi elég lesz mára. – változtattam vissza a kanalat.

- Ez mindig így ment Asgardban? – kérdezte Rose.

- Nem egészen. – ült le Loki is az asztalhoz – Ott vér is folyt.

- Érdekesen hangzik. Egyszer elvihetnél Asgardba Thyra. – mondta mikor elé rakatam a kávét. Loki is kapott bár, hogy megissza e az más kérdés.

- Ne legyél ennyire vérszomjas.

- Loki mit szoktál csinálni Asgardba? – kérdezte kedvesen a herceget.

- Én semmi olyat, ami érdekelné. Thor a harciasabb közülünk, az ő kalandjait biztosan szívesen hallgatná. – tette le a bögrét, amiből az imént kortyolt néhányat.

- Nem a harcokra vagyok kíváncsi, hanem rád. – tette mosolyogva Loki kezére a sajátját. Olyan óvatosan és finoman nyúlt hozzá mintha attól félne elmenekül előle. Én csak hátra dőltem a székben és figyeltem mi fog történni.

- Általában lovagolok vagy olvasok, ahogy mondtam nem vagyok érdekes. – húzta ki kezét Roséból mintha nem érdekelte volna az, hogy valaki rá kíváncsi.

- Képzeld Rose, Loki egyszer egy egész hétig ki sem mozdult a könyvtárból annyira megbabonázta a mágia történelme. – kortyoltam mosolyogva a kávémba ahogy megláttam Loki fancsali képét.

- Komolyan? Ez igazán aranyos. – kuncogott Rose.

- Már elnézést kedves, de engem nem igen lehet aranyosnak nevezni. – mondta kicsit mérgesen – Ha már könyveknél tartunk nem én voltam, aki egymás után háromszor is elolvasott egy 500 oldalas romantikus tragédiát. Egyetlen nap alatt. – a megjegyzésétől hirtelen félre nyeltem szinte fuldokolva köhögtem.