Az álmaidban (Loki ff)

8.

Miután leszálltunk néhány ügynök átadta Thornak a tesseractot. Tipikus midgardi logika a pusztító fegyvert visszaadjuk, de az ártatlan herceg még marad. Bár nem bántam, hogy a tesseract már nem lesz a Földön. De a jogar hol van?

- Thor a jogar? – a szőke miután eltüntette a kockát válaszolt.

- Azt mondák vagy a tesseract, vagy egyik sem. – remek, hogy derítik ki mi történt Lokival, ha jogar az emberek kezében marad?

Néhány irat aláírása után nagy nehezen megismertettem a fivéreket az autómmal majd elindultunk hosszú utunkra mivel a külvárosban lakom egy kertes házban. A biztonság kedvéért egy S.H.I.E.L.D. ügynökökkel teli fekete furgon kísért minket haza. Akárhogy próbáltam megmagyarázni, hogy erre semmi szükség és jobb lenne kerülni a feltünést nem hallgattak rám. Ahogy a házamhoz értünk el is küldtem őket. Semmi szükség arra, hogy itt tébláboljanak és megijesszék az itt élőket.

- Thor, kérlek tedd magad hasznossá és hozd be ezeket. – vettem ki a csomagokat a kocsimból. Thor szó nélkül felkapta őket és követett a bejáratig.

Amint kitártam az ajtót szembesültek a hatalmas nappalival melynek hófehér falain Asgardot ábrázoló festmények lógtak. Régi vitrines szekrényekben pedig a Földön megtalált Asgardi ereklyék. Thor letette a kezében lévő tárgyakat a fekete bőrkanapé mellé és az egyik festmény mellé sietett. Loki csak állt a szoba közepén reakció mentesen.

- Még mindig festesz? – kérdezte izgatottan Thor. Ő a kevesek egyike, aki tudta, hogy szeretek festeni. Őszintén szólva véletlen jött rá mikor egy szépnap őrülten benyitott a szobámba miközben festettem. Ha nem lett volna nyomós oka, hogy rám nyit meg kapta volna a magáét, de szerencséjére és én szerencsétlenségemre Loki és a bátyám összekaptak és nekem kellett szétválasztani őket. Az emlékekre halványan mosolyogtam és Thorhoz mentem.

- Még szép ez a szenvedélyem.

- Nézd Loki, azok mi vagyunk.

A festmény Asgardot ábrázolta a Bifrösztről nézve. Thor egy hófehér lovon Loki, pedig egy koromfeketén vágtázott Asgard felé. Loki mellénk lépet és ő is szemügyre vette a képet.

- Igazán élethű, egy dolgot leszámítva. – mogorván felém fordult – Én sosem lovagoltam Thor oldalán.

De igen. Tisztán emlékszem rá Loki, hisz nagyon örültem ennek a pillanatnak.

- Igazán? – húztam keserű mosolyra a számat – Ha körbe néztél megmutatom a szobád, az emeleten van. – bólintott és követett. Fent egy kis folyosó volt három ajtóval a leghátsóhoz vezettem őket. – Ez a vendégszobám nyugodtan érezd magad otthon. – bent a szobában egy franciaágy, egy éjjeli szekrény és ruhás szekrény helyezkedett el. Ez a szoba nem volt az ízléseim szerint alakítva ugyanis a midgardiak nem igen vannak oda az ilyesmiért mindössze egy festmény volt itt. Egy Asgardi virágos mezőt ábrázolt. Loki közelebb ment a festményhez majd hirtelen hátra fordult.

- Mégis, hogyan vagy képes így megfesteni ezeket, ha még sosem jártál Asgardban?

- Miből gondolod, hogy nem jártam? Én voltam már ott. – ezen meglepődött – Az álmaimban és elég gyakran. Ezek a festmények mind egy Földön ragadt Asgardi emlékei alapján készültek. Nade, én a szomszéd szobában alszom szóval, ha az éjszaka közepén valamire szükséged lesz nyugodtan dörömbölhetsz az ajtón. A másik oldalon lévő ajtó a fürdő, majd később megmutatom mi hol található benne. Lent van a konyha és az én műtermem, ahol festek. Oda kifejezetten tilos a belépés. Tudom ez most csábít téged, de ha belépsz abba a helyiségbe még maga Odin sem állít meg, hogy kinyírjalak. Rendben? - mosolyogtam rá mire ő is egy gonosz mosolyra húzta a száját.

- Azt hiszem én lassan megyek. – szólalt meg Thor.

- Ha a Bifröszt megsemmisült, hogyan jutsz vissza? – tettem fel a már rég foglalkoztató kérdést. Egyáltalán, hogy jutott ide?

- Ezzel. – mutatta fel a már kezében lévő kockát – Akkor rendben lesztek igaz?

- Ne aggódj bátyám, igazad volt igazán remek ez a hely. Lehet még élvezni is fogom. – gúnyolódott Loki.

Thort kikísértem a hátsó udvarra, hogy ott induljon útnak. Nehogy nekem tönkre tegyen valamit. Míg én Thortól búcsúzkodtam Loki odafentről nézett minket az ablakból.

- Hamarosan találkozunk. – már indult is volna, de egy pillanatra megállt és széttárta a karját felnevettem és szorosan átkaroltam – Vigyázz magadra míg távol leszek és rá is. – biccentett az ablak felé.

- Te is vigyázz magadra. – Thor intett egyet és már el is tűnt, szerencsére nem okozott semmi féle kárt.

Visszamentem a házba és ugyan olyan csend volt, mintha egyedül lennék. Loki nem jött le, a szobában maradt. Már kétóra volt és reggel óta nem ettünk, vagyis én nem és úgy hiszem Lokinak sem volt ínyére a hajón lévő koszt. Készítenem kell valamit. Konyhába mentem, hogy leellenőrizzem van e itthon valami étel, de mivel már rég nem jártam itthon nem találtam semmit. El kellett mennem a boltba, de nem hagyhattam egyedül.

- Halihó, Jess. – csörtetett be minden előzmény nélkül Rose a nappaliba.

- Konyhában! – kiáltottam ki.

- Láttam a díszkíséretet, na itt a szőkeherceged? – lépett be a helyiségbe az ötvenes éveiben járó ősz nő. Kedves mosolygós arca mindig nyugalommal töltött el már gyerekkora óta.

- Thor épp most ment el, de ha Lokira gondolsz igen a vendégszobában van. – vontam vállat mire ő kuncogva fejét csóválta.

- Alig várom, hogy személyesen is lássam. Gyerekként elvarázsoltak a meséid. – sóhajtott fel ábrándozva és leült az asztalhoz.

- Ez a Loki jelenleg nem igazán hasonlít az akkori énjére. Ő egy megtört Loki, aki jelenleg ki nem állhatja, hogy itt van. Egyébként jó, hogy jöttél, nincs itthon semmi be kellene vásárolnom, de nem szeretném, ha Loki egyedül lenne.

- Akarod, hogy bevásároljak én?

- Nem, megyek én, sok mindent kell vennem. Nem bánnád, ha addig itt maradnál? Nem hiszem, hogy lejönne a szobából.

- Persze semmi akadálya.

- Köszön még meghálálom. – adtam egy puszit az arcára és rohantam a táskámért. Miután meg találtam gyors visszaszaladtam – Ha mégis lejönne és esetleg valami olyat kérdezne találj ki valamit.

- Hazudjak a Hazugság istenének? – vonta fel a szemöldökét.

- Higgy nekem ez a tehetséged vetekszik az övével. Na sietek. – azzal elindultam.