Az álmaidban (Loki ff)

26.

Remegő kézzel fésültem a hajam a tükör előtt állva. Körülbelül a századik alkalommal futottam át a fejemben a napirenden, amit Thor állított össze. Asgardban mindenki látni akarja majd az újdonsült mennyasszonyt és ez félelemmel töltött el. Úgy kell szembenéznem a barátaimmal, fivéremmel, anyámmal, a királyommal és a mesteremmel mintha csupán idegenek lennének számomra. Féltem, hogy nem bírom ki, hogy édesanyám karjaiba ne vessem magam. Féltem, hogy nem tudom megállni, hogy ne köszöntsem a bajtársaimat. Rettegtem a visszatéréstől.

- Mi van már megint rajtad? - zökkentett ki Loki búgó hangja. Számonkérően nézett szemebe a tükrön át. - Lehet már elfelejtetted, de Asgard nem egy olyan hely, ahol így flangálhatsz.

- Pontosan, ez midgardias. - magyaráztam.

- És szerinted én, mint Asgard hercege így atyám elé vezetnélek? - nézett újra végig rajtam undorodva.

- Igazad van mindenki tisztában van vele mennyire hiú vagy, ha így jelennék meg egyből gyanút fognának. - piszkálódtam, de ugyanakkor komolyan is gondolta. Ismerik Lokit már csak büszkeségből sem engedné, hogy ezekben a ruhákban jelenjek meg. - Akkor hát válasz nekem ruhát.

- Biztos vagy benne? - mosolygott mire bólintottam. A mosolya kicsit elbizonytalanított de reménykedtem, hogy egy vállalhatóruhát választ. Loki azonnal egy gyönyörű napsárga ruhát varázsolt rám. Felső részén aranyfonálból hímzett levelek borították a leveleket összekötő szárak végén pedig Vanaheimi ékkövek ragyogtak, mintha apró virágok volnának.

- Értem az iróniát. - A sárga szín az új kezdetet jelképezte, akár a Nap kelése az újabb reggelt. - De ez gyönyörű.

- Persze hogy az. Illik hozzád, kiemeli a szemeidet. - lépett mellém és míg a tükrön át le sem vette szemeit az enyéimről fülem mögé tűrte vörös tincseimet. A szívem majd kiugrott a helyéről, zavartan oldalra pillantottam és alakot váltottam.

- Nos azt hiszem így már nem. - Loki mérgesen lépett el mellőlem.

- Ez úgy értelmetlen ahogy van. Önmagadként is lehetnél a menyasszonyom, sokkal könnyebb is lenne a küldetés. Mindenki vár vissza.

- Félek Loki. Én félek, 50 év hosszú idő még Asgardban is. Nem állok készen az igazi visszatérésre.

- Hát legyen Jessica. Lássuk meddig bírod. - azzal kiviharzott. Megcsináltam a hajam majd én is utána mentem. A lányok és Thor is odalent mosolyogva kedvesen figyeltek engem

- Jess gyönyörű vagy. - mondta Anne, már reflex szerűen hívott ezen a néven a látványomra. Loki Rose mellett állt és kerülte a tekintetem.

- Lassan akkor indulhatunk is Asgardban elesznek tőled ragadtatva. - vigyorgott Thor, majd Natasha lépett oda hozzám.

- Nos jelentened már nem kell, de szívesen elfogadok majd egy meghívót az esküvőre. - mosolygott - Nincs más dolgod, mint minket képviselni, teljes felhatalmazást kapsz úgy jársz el ahogy jónak látod. Ha maradnál, - súgta - maradj a lányok majd értesítenek minket Fury sem akadályoz.

- Köszönöm. - nem tudtam mi mást mondjak és magyarázkodni sem akartam.

- Nem viszel magaddal semmit?

- Nem, Asgardban mindenem lesz, amire szükségem van. - a csengő hangja zavarta meg a beszélgetést. Mindenki furcsállta, hiszen nem vártunk mást. Megfordult a fejemben, hogy talán Fury is megjelenik, de tévedtem. Egy olyan személy állt az ajtóban, akit nagyon nem láttunk szívesen. Dean ezúttal nem hagyta, hogy rácsapjam az ajtót, mérgesen arrébb tolt és betolakodott. Az ikrek egy emberként néztek undorodva végig a férfin. Lokinak és Rosenak sem tetszett az újdonsült látogatónk főleg így indulás előtt. Dean megvetően nézett végig a társaságon főleg a két Asgardin majd felém fordult.