Az álmaidban (Loki ff)

7.

Gyönyörűen ragyogott a nap és ugyan olyan gyönyörűen tükröződött vissza a tó kristálytiszta vizén. A zöld lombokat táncoltatta a szél. Boldognak felszabadultnak éreztem magam, ahogy elterültem a gyönyörű pázsiton. Majd hirtelen meghallottam egy lágy női hangot. Az én hangomat?

- Loki, gyere már!

A hang irányába nézve egy női alakot láttam. A boldogság érzetének nyoma sem maradt. Már csak a félelmet éreztem és fájdalmat, reménytelenséget.

- Ne tűnj el! – kiáltottam utána.

Hát persze ez Loki álma. Minden bizonnyal felidéztem benne ezt a régi emléket. Felálltam és az egyre homályosodó alak felé szaladtam.

Hirtelen minden megszakadt a sötét szobában ültem az ágyon és a kezemben éreztem a papírt és a ceruzát. Felkapcsoltam a kis éjjeli lámpát és szemügyre vettem az újabb művem. Rég volt, hogy utoljára lerajzoltam egy álomképet, vagyis ezesetben egy emlékképet. A midgardiak álmai nem erősek, ritka, ha elérnek hozzám az érzéseik. De egy Asgardi ráadásul ilyen emlékekkel, számitanom kellett volna rá. Rápillantottam a rajzra és gyerekorom kedvenc búvóhelyét láttam rajta velem a közepén. Az arcomat nem lehetett látni ugyanis háttal álltam. Most mihez kezdjek ezzel? Bele fogok őrülni ezekbe a hetekbe.

A csomagjaimmal a kezemben siettem a hangárba, ahol már várt egy kijelölt gép, ami elvisz minket New Yorkba. Thor és Loki is ott voltak már. Loki már sokkal jobb színben volt a tegnaphoz képest. Indultam volna a gép irányába mikor megláttam egy ismerős arcot.

- Nat. Hogy kerülsz ide? – mentem oda a nőhöz.

- Fury engem tett meg felettesednek. – döbbentem meg a hírre, úgy hittem közvetlen neki kell majd jelentenem – Így hát gondoltam enyhítek egy kicsit rajtad, ne görcsölj rá nagyon. Sajnos naponta legalább egyszer jelentened kell, de tőled függ mikor és valamikor meglátogatlak is titeket a közel jövőben. De ezeket leszámítva csak élvezd ki a társaságát gondolom sok megbeszélnivalótok van. – mosolygott kedvesen.

- Ez igazán kedves tőled Natasha, de ha tehetem inkább távolságot fogok tartani tőle. – a nő értetlenül felvonta a szemöldökét – Hosszú lenne elmagyarázni majd legközelebb elmesélem ígérem, de most megyek az indulás előtt még meg kell csinálnom néhány dolgot. – magyarázkodtam, de őszintén csak ki akartam térni a téma alól.

- Szeretnéd, ha elkísérnélek titeket? – nézett rám aggódó tekintettel.

- Nem kell. – mosolyogtam rá.

- Rendben, akkor vigyázz magadra, hamarosan találkozunk. – azzal elment.

Kikerülve Thort és fivérét felvittem a csomagjaimat a fedélzetre. Felfelé menet nem kerülte el a figyelmem Thor szúrós pillantása és Loki lenéző mérges tekintete.

- Jess. – jött utánam Thor egyedül.

- Loki? Hol van? – nem szívesen hagynám ebben a helyzetben egyedül.

- Épp most szerelnek fel neki egy eszközt, amivel nyomon követhetik őt. – mintha érne az bármit is – Jól vagy?

- Nem igazán. – ültem le fáradtan – Az öcséd álmai túlságosan hangosak.

- Miért nem mondtad el sosem, hogy mire vagy képes? – ült le mellém.

- Hosszú történet ne menjünk most bele jó? – bólintott.

- Mit álmodott?

- A harc nagyon felkavarhatta. Évszázadokkal ezelőtti emlékek járnak a fejében. – kivetem a rajzot a zsebemből és Thornak adtam. Így belegondolva talán ki kellett volna dobnom. Thor nagy szemekkel figyelte a rajzot és hirtelen rám nézett.